Szegedi Szent Miklós szerb ortodox templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szent Miklós szerb ortodox templom
Szent Miklós szerb ortodox templom (Szeged).JPG
Vallás Keresztény
Felekezet ortodox
Egyházmegye Budai Szerb Ortodox Egyházmegye
Püspök(ök) Lukijan Pantelić
Pap(ok) Pavle Kaplan
Építési adatok
Építése 1773-1781
Stílus barokk, copf, klasszicista
Tervezője Jovan Dobić
Felszentelés 1805
Felszentelő Jovan Jovanović
Elérhetőség
Település Szeged
Koordináták é. sz. 46° 14′ 58″, k. h. 20° 09′ 01″
Cím 6720 Szeged, Somogyi utca 3.
Elhelyezkedése
Szent Miklós szerb ortodox templom (Magyarország)
Szent Miklós szerb ortodox templom
Szent Miklós szerb ortodox templom
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 14′ 58″, k. h. 20° 09′ 01″Koordináták: é. sz. 46° 14′ 58″, k. h. 20° 09′ 01″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Miklós szerb ortodox templom témájú médiaállományokat.

A Szent Miklós szerb ortodox templom Szeged egyik legrégebbi, barokk stílusban fennmaradt, építménye a Dóm téren található, Fogadalmi templom mögötti, myrai Szent Miklós ereklyéinek átvitelére fölszentelt szerb ortodox templom. A nagyobbrészt 1773 és 1781 között épült ortodox keresztény épület, Csongrád megye öt azon szerb temploma közé tartozik, a szőregi, deszki, újszentiváni, hódmezővásárhelyi mellett, amely a szerbek gazdag magyarországi múltjába ad betekintést.

A templom külseje főként barokkos stílusú, ám részben már klasszicista jegyeket is magán hordoz. Az egyhajós templom késő barokk stílusban épült, harangtoronnyal, amely valamennyire elüt a hasonló stílusú templomokétól. Az alapok háromrétű apszisról tanúskodnak, a keleti oldalon téglalap alapú éneklőszékek, középen egyszerű, egyenes vonalú hajó található, nyugaton karakteres, konkáv-barokkos vonalvezetésű homlokzattal.

Szerb történelmi előzmények[szerkesztés]

Az egykori Pannónia területén, a magyarok honfoglalása előtt, szláv népek éltek, bár nem bizonyítható, hogy ezek a szerbek elődei voltak. Cirill és Metód, a két Szalonikiből származó hittérítő, 9. századi munkásságának köszönhetően a szláv népek nagy része felvette a kereszténységet. A testvérpárt e miatt szentként tisztelik ezen egyházakban. Az általuk létrehozott új, ószláv nyelvre (amely még ma is használatos a templomi liturgiák során) lefordították a szent könyveket, liturgikus énekeket, előmozdítva a szlávok kereszténységének felvételét, hitéletük saját nyelven történő gyakorlását. Új ábécét is megalkottak a vallás terjesztői, akik vándorlásuk során eljutottak a Balkán-félszigettől egészen Lengyelország déli területéig. Ezen körülmények és sok egyéb tényező hozzájárultak ahhoz, hogy a későbbiekben a keleti keresztényeknél önálló, nemzeti egyházak jöjjenek létre, egymástól független klérussal, egyházfővel (15 ortodox egyház létezik, amelynek mindegyikét egy pátriárka vezeti, a szerbeké Belgrádban székel). A középkorban a magyarok által rácoknak (egy szerb államalakulatról, Ráškáról/Rasciaról származik az elnevezés) nevezett szerbek dinasztikus kapcsolatban álltak az Árpád-házi uralkodókkal. II. (Vak) Béla Ráška uralkodójának, I. Urošnak a leányát, Jelenát (Ilona) vette feleségül, így már akkoriban délszlávok is éltek a Magyar Királyság területén.

Miután a törökök megjelentek a Balkánon és sorra foglalták el a Magyarországtól délre eső államalakulatokat, számos nép a megszállás brutalitásai miatt, hazája ideiglenes elhagyására kényszerült. Az Ottomán Birodalom üldözte a keresztényeket, iszlám vallásra térítette át a más felekezetekhez tartozókat (például a bosnyákok nagyobbrészt ekkor tértek át a muszlim hitre), adókkal sújtotta Krisztus híveit, a devsirme-rendszer (gyermekadó) keretében, elvitték a legfiatalabb fiú-gyermekeket, s átnevelték őket török katonákká, janicsárokká. Az egyik legismertebb ily módon „elrabolt” férfi, Szokollu Mehmet (Mehmet Sokolović) volt, aki a híres, ma Bosznia-Hercegovinában található, višegrádi hidat építette, mely a Nobel-díjas szerb író, Ivo Andrić Híd a Drinán című művében is megjelenik. 1389-ben, a rigómezei csatában, a gyenge, kiskirályok által megosztott Szerbia, vereséget szenvedett a töröktől, s közel 500 éves megszállás alá került. E dátumtól kezdődően folyamatosan megfigyelhető, hogy a szerbek északabbra, főleg Magyarország déli részeire kezdenek átvándorolni. 1444-ben Brankovics György szerb uralkodó részt vett a szegedi nemzetgyűlésen, s birtokokat kapott a magyar uralkodótól, ahova szerbeket telepített be.

A középkori Magyarország hadseregében számos szerb is szolgált, Mátyás híres Fekete seregében rác kardforgatókat is találunk. A Mohácsi vészt követően Magyarország területei egyharmadát elveszítette, középső területei közel 150 éves török megszállás alá kerültek, az Alföld hatalmas pusztasággá változott, a lakosság az Oszmán iga alól elmenekült. A török magyarországi kiűzése után, 1690-ben, az elnéptelenedett területekre I. Lipót osztrák-magyar uralkodó különböző nemzetiségű lakosokat telepített, hogy újra benépesítse a demográfiailag katasztrofális helyzetben levő Hunniát. A szerbek kiváltságokat kaptak, ha Magyarországra települtek és védték a déli határokat, azaz granicsári, határőri feladatokat láttak el, ezért adómentességet és vallásszabadságot kaptak, papjaikat saját maguk választhatták meg, templomaikat bárhol felépíthették. Ezzel egybefügg a Szerbek nagy vándorlása a középkori Szerbiából, illetve annak központjából, Koszovóból, melynek során több ezren (egyes források szerint csaknem százezren), települtek át III. Arsenije Čarnojević ipeki (ma szerbül Peć, albánul Peja) szerb pátriárka (a szerb egyház vezetője) vezetésével Magyarországra. Ekkor jutottak el Győrbe, Budára, Pestre, Pomázra, Lórévre, a mai Budai Szerb Ortodox Egyházmegye központjába Szentendrére, ahol 7 szerb templomot is felépítettek, Dunaföldvárra, Pécsre, Villányra, Mohácsra, Bajára, Szegedre, Szőregre, Deszkre, Újszentivánra, Hódmezővásárhelyre, Magyarcsanádra és Battonyára. Rövid idő alatt több mint 50 új templomot építettek fel a szerbek magyar földön.

A katonai feladatok mellett a rácok nagyrészt növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, egyesek iparosként, kereskedőként illetve hadiszállítóként tartották el a családjukat. Legtehetősebb rétegük akkoriban gazdagon megadományozta templomaikat illetve hozzájárult azok építéséhez. A 18. századi magyarországi szerb virágkort követően sokan visszatértek a török által felszabadult Szerbiába, illetve asszimilálódtak a magyar többségi társadalomhoz. Az I. világháború végén nagy részük visszatelepült anyaországába illetve számos családot is kitelepítettek a lakosság-cserék folytán Magyarországról, ami ahhoz vezetett, hogy számuk ma már csupán jelképes a magyarországi többségi népességhez viszonyítva.

A szegedi szerbek és templomaik rövid története[szerkesztés]

A szerbek nagy része a rigómezei csatát követő évszázadban kezdett bevándorolni Szegedre. A csongrádi megyeszékhely 1543-as török elfoglalását követően a terület előbb a budai, majd az egri pasalik alá tartozott. Szeged a szandzsák központja is volt, az első szegedi bég, Musztafa helyreállíttatta a várat. A Palánk nevű városrész is fejlődésnek indult, melyet többségében rácok laktak (németül Raitzenstadtnak is hívták egy 1737-ből fennmaradt dokumentum szerint). Az Ipeki patriarchátus megújítása után (1557) Szeged a Bácskai metropolita székhelye lett. Ekkor már volt egy szerb fatemplom a városban, mely a 16. század elején épülhetett az egykori vár területén. A török kiűzésekor a tűz martaléka lett, így kevés adat maradt fenn róla. Szeged török megszállás alóli felszabadulása (1686) után, a szerbek Nagy Vándorlását követő időkben e nemzetiség jelentős számban költözött a vidékünkre. Szegeden nagyobbrészt a Palánkába illetve a Felsővárosba települtek be. Csongrád megye 1720-as összeírása alapján Szeged 404 lakóépülete közül 40 volt szerbeké. Az ipar és kereskedelem a város gyors fejlődést eredményezte, számos rác család meggazdagodott, ami lehetővé tette a templomok építéséhez való hozzájárulást illetve a világ legkülönfélébb tájairól származó ikonok adományozását. A szerbek második, már téglából épült templomát Szent Miklós tiszteletére szentelték, s 1690-től 1715-ig állt fenn a Palánkban. A vár erődítési munkálatai miatt lebontották. 1725-ben épült a harmadik ortodox templom, mely a mai templom helyén állt, ennél kisebb volt, ami még a polgárosodás előtti szerb állapotokat tükrözte. A negyedik templom Felsővárosban állt, Szent Gábriel és Mihály arkangyaloknak szentelték, alapító levele ugyan 1727-ből származik, de valószínűleg a török időkben, vagy a felszabadulást követően épült. A kevés rendelkezésre álló adat szerint görögök emelhették eme szentélyt, melyet csak kis cerkónak (a szerb crkva, templom becézése) hívtak (hossza 17 méter, szélessége 6 méter, magassága 4 méter volt), ám szerb hívők is előszeretettel látogatták. Egészen 1848-ig használták e szentélyt. A legutolsó időszakban a Szent Miklós-templom papjai látták el a parókusi feladatokat, ezt követően elhagyták a hívők, s az utóbbi egyházi gyülekezethez csatlakoztak. Az anyakönyvek vezetése 1744-től kezdődött, ezek alapján ismert az itt szolgáló lelkészek neve is 1848-ig, az önálló parókia megszűnéséig. Az 1879-es nagy szegedi árvíz során e negyedik templom oly súlyosan megsérült, hogy hamarosan le kellett bontani. A jelenlegi, ötödik templom a harmadik templom köré épült a mai Dóm téren található Fogadalmi templom mögé, ami annak volt köszönhető, hogy a 18. században népesebb volt a szerb lakosság illetve a tehetősebb kereskedők nagyvonalúan adakoztak a templom felépítéséhez. A céhek tagjai között ekkoriban magyarok, németek és szerbek is voltak, ez utóbbiak néhány önálló céhe is ismert, ami szabászattal és ruhaiparral foglalkozott. E céhek körmeneti zászlóinak egy részét egészen 2015-ig a templomban őrizték, majd a szentendrei Szerb Egyházi Múzeumba szállították restaurálásra. A 18. században kereskedő társaságokat is létrehoztak, melyekben a szerbeknek kiemelkedő szerepük volt. Szeged fejlődéséhez nagyban hozzájárultak a vásárok, a Bácska, Bánát és távolabbi tájakról származó kereskedők illetve iparosok révén a gazdasági élet megélénkült. A Budapest-Szeged-Temesvár vasútvonal megépítése újabb dinamikus előrelépést jelentett Csongrád megye számára. Az urbanizáció következtében a Palánk gyorsan elveszítette szerb jellegét. Míg 1769-ben 181 szerb háztartás volt, összesen 1417 lakóval, addig 1905-re a szerbek száma 526-ra csökkent. Újabb csapást jelentett a szerbeknek az I. világháború vége, ami után mára már csak igen kevés magát szerbnek valló egyén maradt a városban.[1]

A szegedi szerbek történelmének legszebb emléke a Szent Miklós ortodox templom, díszes ikonosztázionjával, gazdag ikon-gyűjteményével, vallási és kultúrtörténeti tárgyaival.

A szerb templom története[szerkesztés]

A ma is álló templom az ortodox vallásúak között az egyik legkedveltebb szentről, Myra püspökéről kapta az elnevezését. Ez nem is véletlen, hiszen Myra püspöke a kereskedőknek a védőszentje, mely a korabeli szerbek egyik fő foglalkozása volt. Nem ismert pontosan, hogy a délszlávok mikor kapták meg az engedélyeket a templom építéséhez, mindenesetre 1775-ben az újvidéki, szegedi és egri területek püspöke, Arsenije Radojević, áldását küldte az új templom felépítéséhez. Nem sokkal ezután a templomi önkormányzat megkapta az engedélyeket a téglák égetéséhez, amely arról tanúskodik, hogy a templom építéséhez szükséges hivatalos hozzájárulásuk is megvolt már.

A templom alapját 1778. július 11-én szentelték fel. Az ezen eseményről szóló ólomtábla a templom alapjába, illetve annak papír alapú másolata a templomtörténeti archívumban került megőrzésre. Az építmény Jovan Dobić tervei alapján készült igen gyors tempóban. A templomhajó 1780-ra már tető alá került, s 1781-re a torony építése is befejeződött. A torony építése során is elhelyeztek egy ólomlapot, melyről úgyszintén készült másolat a templomtörténeti archívum számára. Ez az irat a női templomban található bekeretezve. Két pesti német mester, egy bádogos és egy ács készítette el a tornyot, míg egy harmadik művész, budai festő, Mihailo Sokolović arannyal és festéssel díszítette azt. 1781-ben 5 új harangot is felszentelnek a templomban.

Az épület belsejének elkészülte hosszabb időt vett igénybe. Jovan Jovanović püspök 1805-ben avatta fel a templomot. Az erről tanúskodó „keresztes okirat” a karzat alján látható kifüggesztve a hátsó bejárattal egy vonalban. A templom belseje számos, a világ különféle tájairól származó ikont, illetve szent könyvet őriz, melyeket a hívők adományoztak a régmúltban az ortodox egyháznak.

A világ teremtése

Az 1879-es nagy szegedi árvízben a templom súlyosan megsérült, s nagyobbrészt 1880-1881-ben felújították. Ekkor készült el a mennyezeten látható A világ teremtése nevű freskó is, amelyet a szlovák Jan Hodina festett meg.A freskón az szemrevételezhető, hogy az Úr megteremtette a fényt, az égboltot, s a Föld is kezd már kiemelkedni.

Az ikonosztázion[szerkesztés]

Az ikonosztázion a templom legszebb, legdíszesebb része, görög eredetű szó, kép-állványt jelent. Az ikonfal választja el az oltár részt a templomhajótól, az egyházi szabályok értelmében nők nem tartózkodhatnak az ikonosztázionon belül. Az ikonosztázionon három ajtó található, a két szélsőt diakónusi ajtónak nevezik, ezeken közlekednek azon férfiak, akik az istentisztelet levezénylésében segédkeznek. A szegedi templomban a bal oldali (vagy északi) ajtón Mózes látható, az Ószövetség első öt könyvének szerzője, a jobb (vagy déli) oldalon pedig testvére, Áron szemrevételezhető, aki egy főpap, prédikátor volt. A két ajtó felett áldozat-ikonok figyelhetőek meg, Mózes felett Melkisédek, míg Áron felett Ábrahám áldozata látható. A középső ajtót Királyi Ajtónak nevezik, ezeken az ajtókon a pap közlekedik, ugyanis az oltár előtt kizárólag felszentelt pap állhat, halandó férfi nem. A szegedi Királyi Ajtókon hat ikon figyelhető meg, legfelül Szent Gábriel arkangyal látható liliommal a kezében, mellette pedig Szűz Mária. Ez az Örömhírvétel más néven, ami Jézus Krisztus megfoganására emlékezteti a keresztény hívőket. Alattuk a négy evangelista látható, Máté az angyallal, János a sólyommal, Lukács a bikával és Márk az oroszlánnal. Az ajtón egy kígyó tekeredik fel, ami a bronzkígyót jelképezi. Mózes és népe miután elhagyta Egyiptomot sokáig vándorolt a pusztaságban új hazát keresve. Sokan elfordultak az Úrtól, aki emiatt mérges kígyókat küldött rájuk. Számos ember meghalt a kígyómarások következtében, de aki feltekintett egy fára kifeszített bronzkígyóra, az egészségessé vált. Ez tulajdonképpen a hit visszatérését is jelképezi. Az ajtó fölött egy háromszögben ránk tekintő szem látható, amely az Úr minket figyelő és mindent látó szeme.

A szerb templom belső képe a héttengelyes, rokokó ikonosztázzal

Az ikonfalon meghatározott rendben több ikon látható, ezek elhelyezése függ a templom jellegétől és szentképfal nagyságától. Állandó helye van a Királyi Ajtótól délre (jobbra) Jézus Krisztus képének, északra (balra) pedig Szűz Mária képének (a szegedi templomban Szűz Mária a kis Jézussal látható, mellettük pedig felhőkből előbukkanó angyal-fejek lettek megörökítve). A Királyi Ajtó mellett látható alsó 2-2 ikont trónusikonnak is szokták nevezni, a már előzőleg említett Jézus Krisztus mellett Keresztelő Szent János, míg Szűz Mária mellett a templom védőszentje, Szent Miklós látható. Ez a 4 trónusikon szokott a legdíszesebb lenni a templomokban. Előttük 4 növényi motívumokkal, Jézus Krisztus keresztre feszítésével és Sárkányölő Szent György képével ellátott mécses függ, amelyek az Athosz-hegyfokról valók illetve Oroszországból. Az ikonosztázionon ugyancsak állandó helye van az Utolsó vacsora című jelenetnek, ami a Királyi Ajtó felett látható. A trónusikonok között alul 2 kisebb ikon látható, Szent Miklós és Szűz Mária között a Menekülés Egyiptomba, míg Jézus Krisztus és Keresztelő Szent János között pedig Jézus megkísértése szemrevételezhető. A trónusikonok felett az ünnepikonok vannak, 1-1 nagyobb ikon és körülöttük nyolc kisebb ikon szerepel. Az északi (bal) oldalon a nagy ikonban Krisztus színeváltozása látható, körülötte pedig (jobb alsó ikonból kiindulóan, óramutató járásával ellentétesen) a Vízkereszt, Virágvasárnap (Krisztus jeruzsálemi bevonulása), Úr Jézus bemutatása a templomban (Gyertyaszentelő Boldogasszony), Angyali üdvözlet vagy Örömhírvétel (Gyümölcsoltó Boldogasszony), Keresztelő Szent János születése, Jézus Krisztus körülmetélése, Szűz Mária halála és Szűz Mária bemutatása a templomban láthatóak. A déli (jobb) oldalon a nagy ikonban Jézus Krisztus feltámadása látható, körülötte a kis ikonokban (jobb alsó ikonból kiindulóan, óramutató járásával ellentétesen) Jézus Krisztus megszületése, Keresztelő Szent János feje vétele, Szűz Mária oltalma, Szent István megkövezése, Lázár feltámasztása, a Szentlélek alászállása (Pünkösd ünnepe) és Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony más néven) lettek megörökítve. Az ikonfal ezen alsó részét, az áldozat-ikonokat leszámítva, egy szerb barokk stílusban alkotó művész, az orosz-ukrán iskola egyik követője, Jovan Popović készítette el, melyről egy 1761. június 7-én kelt szerződés tanúskodik (az 1761-es dátum a Jézus megkísértése ikonban is jól kivehető). Az ikonosztáz ezen alsó része még az előző, harmadik templom számára készült, s onnan került átemelésre a még ma is álló, ötödik templomba. A rokokó stílusú, áttört csipkéjű, arannyal gazdagon mintázott 74 ikont tartalmazó ikonfal felső részét ismeretlen alkotó készítette el. A pirosas színű díszítőléc alatt, az újszövetségi szentháromság lett ábrázolva, az Atya, a Fiú és a galamb alakú Szentlélek. A körülöttük látható 4 piros-kék ruhás alak ismét az evangélistákat ábrázolja, míg a többi ikonban az apostolok lettek megfestve és a nagy egyházatyák. A díszítőléc feletti lunettában Jézus Krisztus látható megfeszítve a kereszten, baloldalt a lábainál Szűz Mária, míg jobboldalt Szent János evangélista látható. A többi ikonban az ószövetségi próféták alakjai vehetőek ki, míg a legfelső ikonban az Utolsó ítéletet lett megörökítve. Az 1879-es nagy szegedi árvizet követően a templom megsérült, s 2 évvel később, amikor a szentélyt felújították, az ikonfal nem túl szakszerű restaurációja is megtörtént. Ekkor készítette a nem túl ismert szlovák, Jan Hodina a mennyezeten látható A világ teremtését ábrázoló freskót. A csillagos égboltozattal körülvett alkotás az Úr alakját ábrázolja, amint az megteremtette a fényt, az eget és a Föld is kezd már kiemelkedni. Ez utóbbi aljánál látható a Hodina J. 1881-es felirat is.

A három részre oszló templom[szerkesztés]

A templom 3 jól elkülöníthető részre tagolódik. Az ikonosztázion mögött látható az oltár, ami nemcsak egyfajta földi határ, hanem átmenet az égi birodalomba is. A szentképfaltól a templom hátsó harmadában található, nagy díszes ún. király kapuig terjed a naosz vagy más néven a férfi templom, a király kapu mögötti rész pedig a pronaosz vagy női templom. Az oltár közepén látható az Istennek felszentelt oltár-asztal, amin vörös lepellel lefedve található az evangélium, rajta egy kereszttel. Egy fém és egy díszesebb fafaragványú Jézus Krisztus megfeszítését ábrázoló kereszt is el lett helyezve ezen az asztalon egy örökmécsessel, 2 ezüstözött gyertyatartóval. Az oltár-asztal mögött egy kisebb beugrós rész van, ahol a püspöki trónus található. Felette egy Jézus megfeszítését ábrázoló festmény ahol is Jézus lábainál Szűz Máriát és János apostolt láthatjuk imádkozni az Úr fiáért. E kép mellett egy Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázolt ikon, míg másik oldalt újfent egy Jézust ábrázoló ikont láthatunk. Az ablak alatt középen ismét egy Jézus megfeszítését ábrázoló fametszet szemrevételezhető. Kétoldalt Szűz Mária megkoronázását ábrázoló kép és a három nagy egyházatyáról, Szent Vazulról, Aranyszájú Szent Jánosról és Szent Gergelyről készült ikon függ a falon. Bal oldalt található a proszkomídia asztala, azaz az előkészületi asztal. Felül felhőkkel körülvett háromszögben (ami a Szentháromságra utal) egy szárnyas galamb helyezkedik el, aki nem más, mint a Szentlélek. Az oltárból kijőve az ikonosztázion előtti, lépcsővel emelt részen, az ún. szoleán helyezkednek el kétoldalt a növényi motívumokkal díszített, kántorszékek. A déli oldalon levő kántorszék oldalában egy ikon is található, amely Szent Miklóst és Szent Györgyöt ábrázolja. A kántorszékek előtt fafaragványú, gazdagon díszített gyertyatartók vannak elhelyezve. A szolea előtt két trónus látható, a déli oldali a püspöké. Ha a budai szerb ortodox püspök a templomban tartózkodik (általában január 13-14-én, ortodox Újévkor látogatja meg a szentélyt), akkor ő itt foglal helyet. Vagy ha a szerb pátriárka Szegeden jár, akkor ő neki van e trónus fenntartva. A másik trónus Szűz Máriának lett szentelve, akinek a képe előtt érdekes ezüstözött tárgyak függnek, az ún. votít-elemek, amelyek a hívők kéréseit, köszöneteit jelképezik. A fül és láb az ezzel kapcsolatos betegségeket szimbolizálhatja és a gyógyulás érdekében helyezhették el itt őket a hívők, míg a szív a szerelemre utalhat.

Szűz Mária trónusa

A trónszékek előtt 2 ikontartó állványon Jézus Krisztust (ez változhat, attól függően, hogy milyen ünnep/megemlékezés van) illetve egy három kezű Szűz Máriát ábrázoló szent képet láthatunk, ez utóbbi érdekessége, hogy az alul látható ezüstözött levágott kéz Damaszkuszi Szent János levágott kezét jelképezi, aki a képrombolás ellen szólalt fel anno, így a kezét vették, ám csodával határos módon az Istenhez és Szűz Máriához intézett imádságoknak köszönhetően, visszaforradt a levágott testrésze. A férfi templom közepén szintén látható egy Szent Miklóst ábrázoló ikon egy érdekes fafaragványú, kígyós motívumú ikontartón. Ez ismét a királyi ajtón is látható, bronzkígyóra emlékezteti a templomba betérőket. E három ikont az ortodox hívők, ha belépnek a templomba illetve elhagyják azt, a hagyomány szerint csókkal illetik. A Szent Miklóst ábrázoló ikon asztala, állványa előtt egy kör alakú ún. amvon (görög szó, emelvényt, szószéket jelent) helyezkedik el. A régebbi korokban innen olvasták fel az evangéliumot illetve innen prédikáltak a papok. A férfi templomban két hatalmas, Velencéből, pontosan Muranóból, származó csillár szolgáltatja a világosságot, amelyeket a Lefter kereskedőcsalád adományozott a szentélynek az 1850-es években. A könyöklőszékekben régebben az idősek, betegek foglalhattak helyet, később meg is lehetett váltani ezen ülőhelyeket, így a névtáblák korábbi „bérlőikre” utalnak. E székek felett a márvány-mintás falakon a világ legkülönbözőbb tájairól származó ikonok láthatóak. A püspöki trónustól jobbra legfelül Szent Száva, a szerb ortodox egyház és iskolák megalapítójának fehér ruhás alakja látható, amint az evangéliumot hirdeti. A Nemanja-dinasztiából származó királyi leszármazott a történetírás szerint elment a ma Görögországban található Athosz-hegyre (számos régi kolostor található ottan), ahol létrehozta a Hilandar nevű kolostort 1198-ban, majd miután hazatért, vitte magával az ortodoxiát, s a keleti keresztényekhez csatlakoztatta a szerb népet. Alatta a templom védőszentjének, Szent Miklósnak a képmása látható, míg tőle baloldalt a kis ikonban Aranyszájú Szent János, Konstantinápoly egykori érseke, hitszónok, egyházi író, főpap, az ő neve alatt maradt fenn a ma is használt liturgia, jobboldalt pedig Dialogus Szent Gergely római pápa arcmása látható, aki melléknevét a Dialogus című munkájáról kapta. A hagyomány szerint ő rögzíthette az Előreszentelt Adományok Isteni Liturgiáját. Legalul ukrán eredetű Szent Kereszt látható, ami azért különleges, mert Jézus nyúlánk módon van ábrázolva rajta (hosszúkás kezek, test és lábak). Ugyancsak érdekesség, hogy az ortodox kereszten ábrázolt Jézus lábait egy alsó vízszintes kereszten pihenteti meg, ami egyfajta mérleget is jelent. Az ukrán műtől jobbra a nyugati egyházban nem létező Szent Paraszkéva (más néven Szent Petka) ikonja látható, aki fiatalon bekövetkezett halála előtt, isteni sugalltra sanyarú körülmények között élve járta a világot, s terjesztette a kereszténységet. Ezen ikonoktól jobbra, az oldalsó bejárat felett Szent Demeter vértanút láthatjuk, a katonák, városlakók, pásztorok védőszentjét. A katakombákban keresztény vallásra térített egy gladiátort, aki legyőzte a római császár kedvenc harcosát, emiatt kellett az életét adnia. E képtől jobbra 7 ikon szemrevételezhető megint. A Jézus Krisztus arcát ábrázoló jobb szélső ikon a templom legrégebbi ikonja, 400 éves, orosz eredetű, minden valószínűség szerint Andrej Rubljov egyik késői követője készíthette. Szent Mandylionnak illetve Veronika lepelnek is nevezik, amelynek az a története, hogy Jézus arcát a Golgotára (ahol megfeszítették) vezető úton egy Veronika nevű asszony megtörölte, s Krisztus verejtékező arca lenyomata megmaradt abban a kendőben. Nem ember által készített képnek is tekintik az ilyen jellegű alkotásokat e miatt. Ezen ikon alatt Szűz Mária megkoronázása látható a Szentháromság által, ami Jézus édesanyjának mennyei megjutalmazását jelképezi a Földön elviselt viszontagságai miatt. Balra ezen művektől, legfelül Keresztelő Szent János, Jézus megkeresztelőjének képmása látható, amint kezében egy tálban a saját levágott fejét tartja. E kép alatt Jézus Krisztus látható megfeszítve a kereszten, akinek lábainál Szűz Mária és János apostol állnak. Legalul pedig a Szent Kereszt magasztalása figyelhető meg. Ezen képtől balra Szent István, az első protomártír, az első keresztény vértanú, zsidók általi megkövezése látható a Krisztus utáni 30-as években. Meg kívánta téríteni a zsidókat, de nem járt sikerrel, ezért az életét vették. E kép fölött egy katonai védőszent, Sárkányölő Szent György képe tekinthető meg, aki a túloldalon levő 2 művön már úgy van ábrázolva, mint ahogy megöli azt a szörnyet, ami a pogánysággal szembeni harcát jelképezi. E képek felett illetve mellett a Szentháromságot illetve újfent Szűz Mária megkoronázást megörökítő alkotások szerepelnek. Bal szélen Jézus Krisztus keresztre feszítését és egy középkori szerb uralkodó, Stefan Dečanski koronázását ábrázoló kép ismerhető fel. Ez utóbbi uralkodó onnan kapta a melléknevét, hogy a ma Koszovóban található, Dečaniban létrehozott egy még ma is működő kolostort. E képektől jobbra egy üveg vitrinben, az oldalsó bejárat előtt, számos kultúrtörténeti műemlék látható. Két evangélium, egy lembergi (ma Lvov) 1702-ből származó Liturgikon, egy 1656-os moszkvai Theológus Szent Gergely homíliát (szentbeszéd) tartalmazó kiadvány, egy ezüst gyertyatartó, 18. századi ezüst vízszentelő tál és lepel, valamint a felsővárosi templom tornyának 1777-es ólom alapítólapja lettek megőrizve. A tároló és Szűz Mária trónusa között kilenc újabb ikon lett elhelyezve. A legnagyobb, A világ teremtését ábrázoló mű alatt az alábbi műalkotások lettek elhelyezve: három Jézus Krisztus ikon, két Szent Ignác vértanút megörökítő alkotás, egy Oszlopos Szent Simont ábrázoló mű, egy Szent István szentkép, valamint egy a Három Szent Főpapról készített metszet. Ha belépünk a pronaoszba, akkor ismét egy lépcsővel megemelt részre lépünk, amelynek az a magyarázata, hogy a férfiak átlagban egy fejjel magasabbak a nőknél, a szint-különbség miatt azonban mindenki egyenlővé válik a templomban. Baloldalt legfelül Szent Száva fehér ruhás alakja szemrevételezhető, alatta pedig a kereskedelem és ipar során a világ legkülönfélébb tájairól a hívők által templomnak adományozott, döntőrészt Szűz Máriát a kis Jézussal megörökítő ikonok láthatóak. A Szent Száva kép alatt, bal szélről haladva, Libanonból, Egyiptomból és Szerbiából hozott képek lettek elhelyezve. A kopt keresztények által készített egyiptomi szentkép, a Fekete Madonna az egyik legérdekesebb műalkotása a templomnak, amelyen Szűz Mária és Jézus színes bőrűként lettek megörökítve.

A Fekete Madonna

A híres brünni Istenszülő kegykép másolata. Baloldalt újabb négy ikon szemrevételezhető. A két szélsőt még a Nagy szerb vándorlás idején hozták magukkal a szerbek, miután pátriárkájukkal elhagyták Koszovót. A legfelső ikon Szűz Mária megkoronázásáról tanúskodik, míg az alatta levő, a homlokán Vérző Szűzanya, a 18. században pusztító betegségek, járványok miatti szerb hívők budai zarándoklatáról tesz tanúbizonyságot, akik a krisztinavárosi és makkosmáriai kegyképhez mentek imádkozni, s a templomban látható mű, az ottani képek ortodox stílusú utánzata.

A Vérző Szűzanya

A túloldalt, jobboldalt legfelül, Szent Miklós rózsaszínes mintázatú alakja figyelhető meg. Alatta bal oldalról haladva, arab, szír és örmény ikonok lettek kifüggesztve, míg jobboldalt, egy újabb barnás árnyalatú arab szentkép, alatta egy Sárkányölő Szent Györgyöt megörökítő üvegbe gravírozott műalkotás, középen egy nagyobb Szent Paraszkéva ikon egy ószláv nyelvű írással, ami a templom tornyának alapítólevele, lett elhelyezve, ettől jobbra pedig egy Petar Grujić szegedi szerb kereskedő által 1897-ben a templomnak adományozott ikon látható, alatta pedig Jézus Krisztus megfeszített alakja szemrevételezhető. A két üvegvitrinben a templom néhány újabb ékessége figyelhető meg. Az egyikben az 1717-ből származó aranyozott ezüst Ötkenyértartó látható, amely annak állít emléket, hogy Jézus anno 5 kenyérből és 2 halból 5000 embert tudott jóllakatni a Szentírás szerint. Körülötte egy 1745-ös moszkvai aranyozott evangélium, egy ezüst barokk gyertyatartó, 18. századi pénzszedő tál, 3 darab angyal-mintás 18-19. századi kehelytakaró, 19. század eleji püspöki kézmosó tál, és egy szintén abból a korból származó ezüst mécses található. A másik üveglap alatt két újabb nemesfémmel díszített 18. századi Moszkvából származó Evangélium, egy lembergi ószláv nyelvű 17. századi imakönyv, 3 darab 18-19. századi kehelytakaró és számos 18. századi papi dísz illetve rang öv tekinthető meg. A templombelsőből a hátsó bejárat felé haladva baloldalt találhatjuk a „gyertyagyújtó” helyiséget, ahol egy nagy téglalap alakú vastartóban felül az élőkért, alul a holtakért a hívők által elhelyezett gyertyák égnek. Ugyanitt egy hatalmas kőlapot is találunk, amely 1797-ből származik, s arról ad információt nekünk latin és ószláv nyelven, hogy a templom mellett egykoron, a Hild Kapu felőli részen, egy egyházi iskola állott, ahol nemcsak szerbül, ószlávul, de magyar nyelven is oktatták a fiatalokat a tanítók.

Érdekességek[szerkesztés]

A templom külső falain számos emléktábla illetve sírkőlap lett elhelyezve. A hátsó bejárattól jobbra a szerbek bevándorlásának és letelepedésének 300. évfordulójára állított kőlap látható. A déli homlokzaton, a Somogyi utca felőli részen, a templom barokk stílusáról, illetve építésének idejéről valamint a copf stílusú tornyáról láthatunk információkat a műemlék felirat alatt. Az oldalsó bejárat mellett egy 1774-es kereszt látható a templom falába beépítve, ami egy sírkő tulajdonképpen, míg a másik felirat a templom építéséről emlékezik meg ószláv nyelven, amely 1778. június 27-re datálódik. Ezen felirat felső részében a 25. zsoltár, 8. verséből látható rövid idézet is elolvasható. Itt látható még Dr. Veljko Ž. Nikolašev halálának emlékére állított tábla is (1979. 01. 03.), aki a szegedi parókus, Živan Nikolašev egyetlen fia volt. A Sellő-ház felőli oldalon a 30 évesen elhunyt Mihail Živanović (1822. 04. 09.) síremléke látható, akinek tiszteletére az édesanyja, felesége és 2 lánya állított kőlapot. A Hild-kapu felé menet a szegedi szerb templomok egykori, 1825-ben, 67 évesen elhunyt papjának, Prokopije Radulovićnak a síremléke fedezhető fel, nem sokkal messze ettől pedig Georgije Veselinović (1841) és felesége Vireavija (leánykori neve: Pavlović, 1831) emléktáblái láthatóak. A templom hátsó kapujával szemben levő világoszöld színű épület az Egyházközség épülete. Ebben az építményben lakik a szerb ortodox pap, illetve az első emeleten egy Szerb Klub is működik, ahol számos szerb vonatkozású könyv lett megőrizve, illetve kulturális eseményeknek is helyszínéül szolgál a helyiség. Az épület ajtaja felett egy 1910-ből származó szerb cirill betűs felirat az egykoron ebben a házban működő iskolának állít emléket, illetve az akkori szerb pap, tanító illetve építésben közreműködő személyek neve is látható. A templomnak egykoron 5 harangja volt, egy 1781-es feljegyzés szerint, ám ezek az 1820-as években, a nagy harangot kivéve, egy viharban megsemmisültek. Ezután a hívők 4 új harangra gyűjtöttek adományokat, amelyeket, a legrégebbivel egyetemben, 1915-ben az I. világháborúban elvittek a templomból beolvasztani.

Több, mint 90 évig, 2007-ig, nem volt egyetlen egy harangja sem a templomnak, magán-adományokból illetve Szeged városának támogatásával sikerült egyet vásárolni.[2][3] A templomban és környékén Szerb Ortodox Napokat is tartanak, amely a szerbek kultúrájának, vallásának, hagyományainak bemutatását szolgálja, s egyben egy jótékonysági esemény is.

Jószai Sándor ikon-kiállítása a II. Szerb Ortodox Napokon

Az első ilyen rendezvény 2011-ben volt,[4][5] majd 2015-ben is újra megszervezték.[6][7] Az első eseményen a szerb temető körül megépítendő falra gyűjtöttek adományokat,[8][9] míg a másodikon egy új(abb) harangra.[10][11]

A szegedi szerb templom ma is használatban van, papja nemcsak a szegediek vallási életét szolgálja ki, hanem havonta egy alkalommal Szőregen, az ott lakó szerbeknek is liturgiát celebrál, a Szegedtől kb. 10 kilométerre levő, ám ma már a csongrádi megyeszékhellyel egybenőtt „városrész”, szerb templomában. Ezen alkalmakkor, havi 1 esetben, a szegedi templomban román nyelvű istentiszteletet, nagyon ritkán pedig görög illetve grúz imádságokat is tartanak.

A Szent Miklós templom(ok) eddigi papjainak névsora[szerkesztés]

Időszak Pap
1690- Kuzma
1692- Neško
1714- Mojsije
1724- Božidar Lazarević
1727-1733 Georgije Radosavljević
1727–1733 Arsenije Vasilijević
1734-1744 Arsenije Živković
1741–1759 Jovan Slivinski
1742–1773 Jovan Popović
1760-1770 Teodor Veselinović
1768–1770 Mihail Živanović, diakónus
1770-1810 Mihail Živanović
1781–1791 Jovan Ostoić
1785–1825 Prokopije Radulović
1794–1796 Mihail Krekić, diakónus
1810– Evtimije Gojković, martonosi parókus
1810- Simeon Sarailić, szerzetespap
1811-1812 Atanasije Vlahović
1812- Vasilije Vukailović, káplán
1814–1829 Dimitrije Dimitrijević
1823-1830 Grigorije Kovačić
1830–1833 Grigorije Popović
1833- Dimitrije Janković, a szegedi Szent Gábriel és Mihály arkangyaloknak felszentelt templom parókusa
1833–1834 Aron Krestić
1834–1844 Pavle Stamatović
1844-1870 Aleksandar Vuković
1868-1883 Isidor Zubanović
1875-1876 Isaija Maoduš, Privina Glava szerzetespapja
1883- Gervasij Teodorović, szerzetespap
1883– Petar Petrović, martonosi parókus
1884–1896 Đura Jevrić
1896-1923 Lazar Šević
1923-1936 Stevan Đurđević
1936-1948 Milan Grunčić
1948-1984 Živan Nikolašev
1984-2007 Branislav Galić
2007- Pavle Kaplan/Káplán Pál

A Szent Gábriel és Mihály arkangyaloknak felszentelt templom papjainak névsora[szerkesztés]

Időszak Pap
1744-1749 Josif Vitković
1747-1756 Blagoj Dimitrijević
1757-1761 Andrej Avramović
1762- Teodor Veselinović, a szegedi Szent Miklós templom parókusa
1762- Jovan Popović, a szegedi Szent Miklós templom parókusa
1763–1765 Jovan Petrović
1765-1766 Atanasije Popović
1765– Roman Božić
1766–1776 Jovan Ostoić
1783-1785 Prokopije Radulović
1785–1804 Prokopije Radulović, a szegedi Szent Miklós templom parókusa
1811-1812 Jovan Janković
1812–1819 Sava Gašparević
1819– Dimitrije Dimitrijević, a szegedi Szent Miklós templom parókusa
1819–1824 Prokopije Radulović, a szegedi Szent Miklós templom parókusa
1820–1824 Teodor Borišević
1827-1830 Timotej Jovanović
1830– Grigorije Popović, a szegedi Szent Miklós templom parókusa
1830-1832 Petar Janković
1832-1834 Dimitrije Janković
1846–1848 Stefan Paču

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Levéltári Nap Szegeden – középpontban a kisebbségek és az ökumenizmus + FOTÓK (magyar nyelven). Szegedma.hu, 2015. október 11. (Hozzáférés: 2015. október 21.)
  2. Harangot szenteltek (magyar nyelven). Delmagyar.hu, 2007. február 10. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
  3. Összefogás a szegedi szerb templom harangjáért (magyar nyelven). Szegedma.hu, 2013. május 26. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
  4. Burek és tánc a szerb ortodox templomnál (magyar nyelven). Delmagyar.hu, 2011. július 31. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
  5. Szerb Ortodox Napok a kultúráért és a temetőért + PANORÁMA (magyar nyelven). Szegedma.hu, 2011. július 21. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
  6. Дани православља у Сегедину (szerb nyelven). Politika.rs, 2015. augusztus 18. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
  7. Dani pravoslavlja po drugi put u Segedinu (szerb nyelven). Rtvcitysubotica.com, 2015. augusztus 17. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
  8. Kaput szenteltek (magyar nyelven). Delmagyar.hu, 2011. október 31. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
  9. Szerb Ortodox Napok – Jótékonysági rendezvény a temető javára + FOTÓK (magyar nyelven). Szegedma.hu, 2011. július 25. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
  10. II. Szerb Ortodox Napok a templomharangért (FRISSÍTVE) (magyar nyelven). Szegedma.hu, 2015. augusztus 11. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)
  11. A szegedi szerb templom harangjára gyűjtenek + FOTÓK (magyar nyelven). Szegedma.hu, 2015. augusztus 14. (Hozzáférés: 2015. szeptember 29.)

Források[szerkesztés]

  • II. János Pál Pápa körlevele megemlékezésül Szent Cirill és Metód evangelizációs munkájának 1100. évfordulója alkalmából (fordította Dr. Kiss László), Szent István Társulat, Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 1986, ISBN 963 360 119 3 Összkiadás, ISBN 963 360 294 7 XIII. kötet
  • Apró Ferenc – Péter László: Szeged útikönyv, Grimm kiadó, 2014, ISBN 978 963 9954 78 6, 92-93. oldal
  • Balogh Ádám – Kaplan Pavle – Purosz Alexandrosz: Szegedi Görög Füzetek 8. – Szerbek és görögök a XVIII-XIX.- századi Szegeden – Adalékok a felsővárosi „kis cerkó” történetéhez (Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete Csongrád Megyei Helyi Csoport, Szeged, 2014, ISBN 978-963-12-1201-3, ISSN 2063-2762)
  • Csongrád Megye Építészeti Emlékei, szerkesztette: Tóth Ferenc, Szeged, 2000, Kiadja a Csongrád Megyei Önkormányzat, Felelős kiadó: Dr. Frank József, ISBN 963 7193 28 6, 371-372. oldal
  • Csongrád megyei útikönyv, Szeged Tourist Idegenforgalmi Hivatal, 1984, ISBN 963 243 539 7, 138-140. oldal
  • Динко Давидов: Иконе Српских цркава у Мађарској, Нови Сад, 1973, 12, 13, 20, 48, 64-66, 128-129, 151, 197-200, 229, 230. oldal
  • Dujmov Milán – Szalai-Nagy Márta: Magyarországi ortodox templomok, A szerzők magánkiadása, Budapest 2010, ISBN 978-963-08-0560-5, 74. oldal
  • Helmuth Von Glasenapp: Az öt világvallás (fordította: Pálvölgyi Endre), harmadik kiadás, Gondolat Budapest, 1981, ISBN 963 280 945 9, 241-368. oldal
  • Imakönyv az Orthodox keresztények számára (második, javított kiadás), fordította és szerkesztette D. Dr. Berki Feriz protoierej, esperes-adminisztrátor, Budapest, 1987
  • Képes Kis Biblia - Hitoktatási segédkönyv, válogatta és írta: Keszthelyi Ferenc, VIII. kiadás, Ecclesia Budapest, ISBN 963 363 144 0
  • Kulturna istorija Srba u Mađarskoj [CD-ROM], Autor teksta: Dr. Dinko Davidov, Urednik: Milan Stepanov, Programer: Dejan Čičić, Dexsoft Multimedia, 1998
  • Милан Дујмов – Листа Свештеника Српске Православне Епархије Будимске, (Будимпешта, 2013, Самостално издање аутора, ISBN 978-963-08-8148-7), 62-64. oldal
  • Nagy Márta: Ortodox ikonosztázionok Magyarországon, A szerző magánkiadása, 1994, ISBN 963 450 872 3, 32-33., 148-149. oldal
  • Péter László: Szeged (Panoráma magyar városok sorozat), Panoráma kiadó, 1981, ISBN 963 243 186 3, ISSN 0134-1812, 82-83. oldal
  • Somorjai Ferenc: Csongrád megye és Szeged, Medicina Könyvkiadó Rt, 1993, ISBN 963 243 655 5, 61-62. oldal
  • Somorjai Ferenc: Egy kiemelkedő műemlék – A szegedi szerb templom, Szeged – A város folyóirata (Várostörténeti, kulturális és közéleti magazin), 12. évfolyam 9. szám 2000. szeptember, Főszerkesztő: Zombori Mihály, Felelős szerkesztő: Tandi Lajos, Kiadja: A Szegedi Városi Televízió KHT., ISSN 0239-1384, 30-32. oldalak
  • Somorjai Ferenc: Szeged (harmadik, javított és bővített kiadás), Panoráma, Magyar városok sorozat, 2002, Medicina Könyvkiadó Rt., 98-102. oldal
  • Стеван Ђурђевић: Срби у Сегедину - Отисак из Споменика CVIII, књига 10, Одељење друштвених наука Српске академије наука, Београд 1960

További információk[szerkesztés]