Witold Lutosławski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Witold Lutosławski
Lutoslawski3.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Witold Lutosławski
Született 1913. január 25.
Varsó
Származás lengyel
Elhunyt 1994. február 7. (81 évesen)
Varsó
Sírhely Powązki temető
Iskolái
  • Chopin University of Music
  • Stefan Batory Gymnasium and Lyceum
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer zeneszerző
Díjak
  • A Polonia Restituta-rend lovagja
  • Herder-díj (1967)
  • Fehér Sas-rend
  • Medal of the 10th Anniversary of People's Poland
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Léonie Sonnings musikpris (1967)
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1986)
  • Grawemeyer Award (1985)
  • Order of the Builders of People's Poland
  • Medal of the 30th Anniversary of People's Poland
  • honorary doctor of Durham University (1983)
  • honorary doctor of the Jagiellonian University of Krakow (1984)
  • a Varsói Egyetem díszdoktora (1973)
  • a Cambridge-i Egyetem díszdoktora (1987)
  • Wihuri Sibelius Prize (1973)
  • Work Flag Order, 1st class
  • Work Flag Order, 2nd class
  • Kyoto Prize in Arts and Philosophy
  • Kiotó-díj
  • Ernst von Siemens Music Prize (1983)
  • Grawemeyer Award for Music Composition (1985)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
Tevékenység
Kiadók Deutsche Grammophon
A Wikimédia Commons tartalmaz Witold Lutosławski témájú médiaállományokat.
1991-ben

Witold Lutosławski (Varsó, 1913. január 25. – Varsó, 1994. február 7.), lengyel zeneszerző.

Élete[szerkesztés]

Családja 1915-ben Moszkvába költözött. A bolsevik forradalomnak apja és nagybátyja áldozatául esett. 1918-ban visszaköltöztek Varsóba.

Lutosławski hatéves korában kezdett zongorázni, később hegedülni is tanulni. Közben a varsói Báthory Gimnáziumban matematikát és természettudományokat tanult.

Zeneelmélet és zeneszerzés tanulmányokat is folytatott. 1931 és 1933 között a varsói egyetemen matematikát hallgatott. 1933-1937 között a Varsói Konzervatóriumban tanult. 1936-ban diplomázott mint zongorista, 1937-ben mint zeneszerző.

A német megszállás alatt Varsóban volt, részt vett az ellenállási mozgalomban, még partizándalokat is komponált.

A második világháború alatt addig írott művei egy kivételével elvesztek.

A háború után különböző kurzusokat vezetett sok országban, és karmesterként is sokat turnézott. Részt vett különböző zenei társadalmi szervezetek munkájában. Tevékenységét gyakran díjazták, elnyerte az UNESCO Karmesteri díját, a Jean Sibelius-díjat, a Maurice Ravel-díjat, a Royal Philharmonic Society aranyérmét, stb. A londoni, a svéd, a New York-i, a hamburgi akadémiák tiszteletbeli professzora volt.

Korai művei neoklasszikus hatást tükröznek. Az ötvenes években a szocreál nyomás miatt leginkább csak gyermekeknek és fiataloknak írt darabokat, főként lengyel népzenei ihletésű zenét. 1957-től túlnyomórészt dodekafón zenét szerzett. Legszívesebben vokális és szimfonikus műveket komponált. Stílusa teljesen másoktól független, egyéni volt, melyet az „intellektuális érzelem” jellemzett.

Zenei nyelve egyszerre költői, kifinomult és képzeletgazdag.

Irodalom[szerkesztés]

  • Lutosławski profile. London: Chester Music, 1976
  • Stucky S. Lutosławski and his music. Cambridge; New York: Cambridge UP, 1981
  • Kaczyński T. Conversations with Witold Lutoslawski. London: Chester Music, 1984
  • Беседы Ирины Никольской с Витольдом Лютославским. Статьи. Воспоминания, 1995
  • Skowron Z. Lutosławski Studies. New York: Oxford UP, 2000
  • Gwizdalanka D., Meyer K. Lutosławski, t. I—II (Kraków, 2003-04).
  • Пейко Н.: Две инструментальные миниатюры (композиционный анализ пьес О.Мессиана и В.Лютославского – Музыка и современность. Вып.9.М., 1975. С. 262-310.

Műve magyarul[szerkesztés]

  • Beszélgetések Varga Bálint Andrással; Zeneműkiadó, Bp., 1974

További információk[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap