Ugrás a tartalomhoz

Kurt Masur

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kurt Masur
Életrajzi adatok
Született1927. július 18.[1][2][3][4][5]
Brzeg[6]
Elhunyt2015. december 19. (88 évesen)[7][2][4][5][8]
Greenwich[7]
SírhelyLeipzig South Cemetery
Házastársa
  • Irmgard Kaul
  • Tomoko Sakurai
Gyermekei
  • Ken-David Masur
  • Carolin Masur
IskoláiFelix Mendelssohn-Bartholdy Zeneművészeti Főiskola, Lipcse
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Díjak
  • a francia Becsületrend lovagja (1990–)
  • Leo-Baeck-Medal (2010)
  • A munka zászlaja (1971)
  • A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja (1982)
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal (2007)
  • Star of People's Friendship in Silver (1980)
  • Johannes-R.-Becher-Medaille (1975)
  • Hanns Martin Schleyer Prize (1991)
  • Steiger Award
  • Leipzig International Mendelssohn Prize (2007)
  • honorary doctor of the Leipzig University (1984)
  • Robert Schumann Prize of the City of Zwickau (1981)
  • Urania Medal (2010)
  • a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje (1998. október 15.)
  • Osgar (1998)
  • German citizenship award (2011)
  • honorary citizen of Leipzig (1989. december 27.)
  • Kulturpreis der deutschen Freimaurer (2012)
  • Wrocław díszpolgára (2007)
Tevékenység
KiadókPhilips
Kurt Masur weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurt Masur témájú médiaállományokat.

Kurt Masur (Brieg, 1927. július 18. – Greenwich, Connecticut, 2015. december 19.) német karmester, az úgynevezett „utolsó régi stílusú maestrók” egyike,[9] sok zenekart vezényelt hosszú pályája során a lipcsei Gewandhaus Kapellmeistereként, majd a New York-i Filharmonikusok főzeneigazgatójaként.

Életrajz

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alsó-sziléziai Briegben, a Weimari köztársaságban született (most Brzeg, Lengyelország). Zongorázni, és komponálni tanult, s a szászországi Lipcsében végzett. 10-től 16 éves koráig Katharina Hartmann-nál tanult zongorázni. 1943–44-ben a Landesmusikschule Breslauban vett zongoraleckéket, amíg az iskolások kénytelenek nem voltak önkéntesen csatlakozni a nemzeti milíciához.[10]

1946-tól 1948-ig folytatta zeneszerzői és zongorastúdiumait a Lipcsei Zene- és Színiakadémián. Már 21 évesen, tanulmányai befejezése előtt korrepetitori állásajánlatot kapott a Landestheater Halle an der Saalén.[10]

Háromszor nősült. Az első házassága válással végződött. Második feleségétől, Irmgardtól született Carolin leánya.[11] Irmgard 1972-ben autóbalesetben meghalt, amelyben Masur is súlyosan megsérült.[12] A harmadik feleségétől, Tomoko Sakuraitól született fia, Ken-David klasszikus zenész, énekes, karmester.[13]

Kurt Masur 88 éves korában, a Connecticut-beli Greenwichben, a Parkinson-kór szövődményeiben hunyt el. Harmadik felesége, fia, valamint lányai Angelika és Carolin, két másik fia, Michael és Matthias, és kilenc unokája gyászolja.

Karmesteri pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
1977. november 8-án Lipcsében lerakja a harmadik Gewandhaus alapkövét

Masur a Drezdai Filharmonikus Zenekart három évig, 1958-ig dirigálta, majd 1967– 1972 között ismét. A kelet-berlini Komische Operben is dolgozott. 1970-ben Kapellmeister lett a Gewandhausorchesternél, ahol 1996-ig szolgált. A zenekar fellépett Beethoven kilencedik szimfóniájával a Németország újraegyesítése alkalmából, 1990-ben rendezett ünnepségen.[14]

A Gewandhausorchester élén,
1983. február 7.

1991-ben a New York-i Filharmonikusok (NYP) zenei igazgatója lett. Ebben a minőségében ő rendezte a Filharmónia előadását, Brahms: Német requiemjét a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követő reggelen. Ottani működése alatt feszültség keletkezett közte és a NYP ügyvezető igazgatónője, Deborah Borda között, ami végül is oka lehetett annak, hogy szerződését 2002 után nem újították meg.[15] Egy televíziós interjúban Charlie Rose-nak Masur kijelentette, hogy „távozása a NYP-től nem az ő saját kívánsága volt”.[16] Masurt mint a NYP zenei rendezőjét 2002-ben Zenei Rendező Emeritusnak nevezték ki, az új címet kifejezetten neki kreálták. A kritikusok megegyeztek abban, hogy alatta sokat javult a zenekar teljesítménye.[17]

Mendelssohn: Skót szimfóniáját vezényli, San Francisco (Kalifornia), 2007. január 13.

2000-ben Masur lett a Londoni Filharmonikus Zenekar (LPO) vezető karmestere, s 2007-ig meg is tartotta ezt a pozíciót. 2002 áprilisában zenei igazgatója lett az Orchestre National de France (ONF) zenekarnak, ahol e posztját 2008-ig töltötte be,[18] amikor is az ONF tiszteletbeli zenei igazgatója lett. 80. születésnapján, 2007. július 18-án a londoni BBC Proms koncerttel búcsút mondott mind a zenészeknek, mind a zenekaroknak.[19] Masur élete végéig megtartotta az Izraeli Filharmonikus Zenekar tiszteletbeli vendégkarmestere címet. 2012-ben egy sor koncertelőjegyzését törölték, amikor Masur közzétette a honlapján, hogy Parkinson-kórban szenved.[20]

Politikai nézetei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár Masur ideje legnagyobb részét azzal töltötte, hogy szakmai karrierjét építse az NDK-ban, soha nem csatlakozott a Német Szocialista Egységpárthoz.[21] 1982-ben megkapta az NDK Nemzeti Díját. A kommunista rezsimhez való hozzáállása akkor kezdett megváltozni, amikor 1989-ben Lipcsében letartóztattak egy utcai zenészt.[22] Október 9-én a kommunista Kelet-Németországban csatlakozott a lipcsei kormányellenes tüntetésekhez, ahol az eredménytelen tárgyalások következtében a biztonsági erők végül megtámadták a tüntetőket.[23]

Díjak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint 1975 óta a Lipcsei Zeneakadémia tanára, Masur professzor számos kitüntetést kapott. 1995-ben megkapta a Kereszt Érdemrendet a Német Szövetségi Köztársaságtól; 1996-ban pedig a Zenei Becsületrend Aranymedálját a Nemzeti Művész Klubtól; 1997-ben elnyerte a francia Becsületrend parancsnoki fokozatát a francia kormánytól, valamint New York kulturális nagykövete lett; 1999 áprilisában megkapta a Kereszt Érdemrend parancsnoki fokozatát, a Lengyel Köztársaságtól; 2002 márciusában Németország köztársasági elnöke, Johannes Rau kitüntette a Csillagokkal ékesített Kereszt Érdemrenddel; 2007 szeptemberében Németország új elnöke, Horst Köhler megajándékozta a Csillagokkal és Szalaggal ékesített Nagykereszt Érdemrenddel; 2008 szeptemberében megkapta a Wilhelm Furtwängler Díjat Bonnban. 2001-ben díszpolgára lett szülővárosának Briegnek. Tiszteletbeli tagja a Royal Academy of Musicnak.[24] 2010-ben megkapta a Leo Baeck Érmet (Leo Baeck Intézet) a humanitárius munka támogatása, a tolerancia, a társadalmi igazságosság iránti fellépéséért. 2014-ben kapott egy Goldene Henne(wd) díjat is a közösségért kifejtett politikai munkájáért.[25]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 26..
  2. 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  3. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  4. 1 2 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  5. 1 2 "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9..
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 11..
  7. 1 2 "www.nytimes.com/2015/12/20/arts/music/kurt-masur-new-york-philharmonic-conductor-dies.html".
  8. ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. 1796. Hozzáférés: 2017. október 9..
  9. ↑ "In praise of... Kurt Masur". The Guardian. 2007. július 18. Hozzáférés: 2015. december 19..
  10. 1 2 http://www.cosmopolis.ch/english/music/e0018600/kurt_masur_biography_e01860000.htm[halott link]
  11. ↑ John Tagliabue (1992. január 2.). "Kurt Masur in Leipzig: A Favorite Son at Home". New York Times. Hozzáférés: 2014. november 25.. {{cite news}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  12. ↑ Margalit Fox (2015. december 19.). "Kurt Masur Dies at 88; Conductor Transformed New York Philharmonic". The New York Times. Hozzáférés: 2015. december 19.. {{cite news}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  13. ↑ Kevin Shihoten (2007. július 18.). "Ken Masur Named Resident Conductor of San Antonio Symphony". Playbill Arts. 2017. november 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. július 24.. {{cite news}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó); Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  14. ↑ Pengelly, Martin (2015. december 19.). "Kurt Masur, great conductor who led New York Philharmonic, dies at 88". The Guardian. Hozzáférés: 2015. december 19.. {{cite web}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  15. ↑ Greg Sandow (2002. június 5.). "Kurt, We Hardly Knew Ye". Wall Street Journal. 2007. október 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. augusztus 12.. {{cite news}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  16. ↑ "Interview with Kurt Masur" (Interview). Interviewed by Charlie Rose. 2002. május 21. 2008. március 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. augusztus 13.. Archiválva 2008. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben "Archivált másolat". 2008. március 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. január 14..
  17. ↑ Peter G. Davis (2002. június 17.). "Soul Man". New York. Hozzáférés: 2007. augusztus 13.. {{cite news}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  18. ↑ Matthew Westphal (2007. július 23.). "Daniele Gatti to Succeed Kurt Masur at Orchestre National de France". Playbill Arts. Hozzáférés: 2007. július 24.. {{cite news}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  19. ↑ George Hall (2007. július 20.). "LPO/ONF/Masur". The Guardian. Hozzáférés: 2007. július 24.. {{cite news}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  20. ↑ Steve Smith (2012. november 10.). "A Maestro Returns With a Brahms Double Concerto and a Surprise Soloist". New York Times. Hozzáférés: 2014. november 25.. {{cite news}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  21. ↑ Anastasia Tsioulcas (2015. december 19.). "Remembering Kurt Masur, the Conductor Who Rebuilt the New York Philharmonic". NPR. {{cite news}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  22. ↑ Michael Walsh (1990. április 23.). "New York Gets a Revolutionary". Time. 2013. április 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. augusztus 12.. {{cite news}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  23. ↑ Gaddis, John Lewis (2005). The Cold War: A New History. New York: Penguin Press.
  24. ↑ "Honorary Members of the Royal Academy of Music". Royal Academy of Music. 2009. október 14. 2009. december 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. október 14..
  25. ↑ "Kurt Masur – Biography". Kurt Masur, official site. 2018. július 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. december 19..

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kurt Masur című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kurt_Masur&oldid=26855225”