Fricsay Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fricsay Ferenc
Fricsay Ferenc 1.jpg
Életrajzi adatok
Született 1914. augusztus 9.
Budapest
Elhunyt 1963. február 20. (48 évesen)
Bázel
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Díjak A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje
Tevékenység karmester
Kiadók Deutsche Grammophon
A Wikimédia Commons tartalmaz Fricsay Ferenc témájú médiaállományokat.

Fricsay Ferenc (Budapest, 1914. augusztus 9.Bázel, 1963. február 20.), magyar karmester.

Pályafutása[szerkesztés]

A Zeneakadémián tanult, többek között Bartók Bélától, Kodály Zoltántól, Weiner Leótól és Dohnányi Ernőtől.

Gyermekkorától kezdve rendszeresen fellépett. Hivatásos pályafutását – apja utódaként – a M. Kir. 9. Hunyadi János Gyalogezred zenekarának katonakarmestereként Szegeden kezdte 1934-ben, 1935-ben a Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekarának (ma: Szegedi Szimfonikus Zenekar) karmesterévé nevezték ki, 1936 és 1939 között előadásokat dirigált a Városi Színházban (ma: Szegedi Nemzeti Színház) és a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 1944-ben, a német megszállás alatt bujkálni kényszerült, majd a háború után Budapesten folytatta pályafutását.

A nemzetközi hírnevet Gottfried van Einem Danton halála című művének bemutatása hozta meg neki, az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokon. 1948 és 1952 között a berlini Deutsche Oper, illetve a RIAS szimfonikus zenekar (kezdetben az amerikai szektor zenekara, később a berlini rádiózenekar) vezető karmestere, 1954-1955-ben a Houstoni Szimfonikusok vezetője, 1956 és 1958 között a müncheni Staatsoperben dolgozik, majd 1960-tól ismét Berlinben.

Utolsó koncertjét 1961. december 7-én adta, Londonban. 1963. február 20-án rákban hunyt el, Bázelban.

Az 50-es évektől haláláig készített felvételeket, a Deutsche Grammophon lemezcégnek. Lemezre vette Mozart nagyoperáit, számos Beethoven-művet, valamint Bartók-darabokat. A felvételeket a mai napig rendszeresen újra kiadják; a DG a centenárium alkalmából 45 CD-t tartalmazó díszkiadást jelentetett meg.

Emlékezete[szerkesztés]

Egykori szegedi lakóházát a jelenleg helyén álló épület (Dózsa György u. 10.) falán bronz emléktábla jelöli, nevét viseli a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának hangversenyterme, ahol bronz mellszobra is található, valamint a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertbérleteinek egyik sorozata és 2000 óta a városi fúvószenekar.[1]

Születésének 100. évfordulójára budapesti lakóházának falán (II. ker., Júlia utca 4.) a Nemzeti Filharmonikus Zenekar emléktáblát állíttatott, melyet 2014. július 30-án avattak fel.[2] A centenárium alkalmából rendezett szegedi eseménysorozatban a Szegedi Szimfonikus Zenekar két hangversenyt adott: a dómban okt. 23-án bemutatták Fricsay C-dúr miséjét, másnap a Szegedi Nemzeti Színházban rendezett szimfonikus koncerten Drámai nyitányát és a karmesteri munkásságában kitüntetett jelentőségű három szerző, Mozart, Bartók és Kodály egy-egy művét adták elő.[3][4] Az okt. 24-i koncert előtt a színház előcsarnokában felavatták emléktábláját, melyet Tóth Sándor plakettje ékesít.[5] Ugyanez a plakett elhelyezésre került a szeged-tarjánvárosi Szt. Gellért-templom bronzkapuján is. A Magyar Állami Operaház Fricsay 100 Minifesztiválján kiállítást rendezett, emlék-előadást tartott és könyvet jelentett meg Akit a zene éltetett címmel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Fricsay-honlap : http://fricsay.net/
  • Tóth Ferencné: Fricsay Ferenc emlékezete. Somogyi Könyvtár, Szeged, 1989.

További információk[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap