Fricsay Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fricsay Ferenc
Fricsay Ferenc 1.jpg
Életrajzi adatok
Született 1914. augusztus 9.
Budapest
Elhunyt 1963. február 20. (48 évesen)
Bázel
Gyermekei Fricsay András
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Díjak A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje
Tevékenység karmester
Kiadók Deutsche Grammophon
A Wikimédia Commons tartalmaz Fricsay Ferenc témájú médiaállományokat.

Fricsay Ferenc, Fricsay Ferenc Károly (Budapest, 1914. augusztus 9.Bázel, 1963. február 20.), magyar karmester.

Pályafutása[szerkesztés]

Fricsay Richárd Alajos karmester és Lengyel Borbála fiaként született. A Zeneakadémián tanult, többek között Bartók Bélától, Kodály Zoltántól, Weiner Leótól és Dohnányi Ernőtől.

Gyermekkorától kezdve rendszeresen fellépett. Hivatásos pályafutását – apja utódaként – a m. kir. 9. Hunyadi János gyalogezred zenekarának karmestereként Szegeden kezdte 1934-ben, honvéd segédkarmesteri rendfokozattal (X. rangosztály).[1] 1935-ben a Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekarának (ma: Szegedi Szimfonikus Zenekar) karmesterévé nevezték ki, 1936 és 1939 között előadásokat dirigált a Városi Színházban (ma: Szegedi Nemzeti Színház) és a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 1938. március 27-én Szeged kötött házasságot Telbisz Márta orvostanhallgatóval.[2] 1940. szeptember 1-el honvéd karmesterré (IX. rangosztály) , majd 1943. május 1-el honvéd főkarmesterré (VIII. rangosztály) léptették elő. Katonai szolgálata során megkapta az Erdélyi Emlékérmet. 1944-ben, a német megszállás alatt bujkálni kényszerült, majd a háború után Budapesten folytatta pályafutását.

1945. október 1-el saját kérelmére szolgálaton kívüli viszonyba helyezték.[3]

A nemzetközi hírnevet Gottfried van Einem Danton halála című művének bemutatása hozta meg neki, az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokon. 1948 és 1952 között a berlini Deutsche Oper, illetve a RIAS szimfonikus zenekar (kezdetben az amerikai szektor zenekara, később a berlini rádiózenekar) vezető karmestere, 1954-1955-ben a Houstoni Szimfonikusok vezetője, 1956 és 1958 között a müncheni Staatsoperben dolgozik, majd 1960-tól ismét Berlinben.

Utolsó koncertjét 1961. december 7-én adta, Londonban. 1963. február 20-án rákban hunyt el, Bázelban.

Az 50-es évektől haláláig készített felvételeket, a Deutsche Grammophon lemezcégnek. Lemezre vette Mozart nagyoperáit, számos Beethoven-művet, valamint Bartók-darabokat. A felvételeket a mai napig rendszeresen újra kiadják; a DG a centenárium alkalmából 45 CD-t tartalmazó díszkiadást jelentetett meg.

Emlékezete[szerkesztés]

Egykori szegedi lakóházát a jelenleg helyén álló épület (Dózsa György u. 10.) falán bronz emléktábla jelöli, nevét viseli a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának hangversenyterme, ahol bronz mellszobra is található, valamint a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertbérleteinek egyik sorozata és 2000 óta a városi fúvószenekar.[4]

Születésének 100. évfordulójára budapesti lakóházának falán (II. ker., Júlia utca 4.) a Nemzeti Filharmonikus Zenekar emléktáblát állíttatott, melyet 2014. július 30-án avattak fel.[5] A centenárium alkalmából rendezett szegedi eseménysorozatban a Szegedi Szimfonikus Zenekar két hangversenyt adott: a dómban okt. 23-án bemutatták Fricsay C-dúr miséjét, másnap a Szegedi Nemzeti Színházban rendezett szimfonikus koncerten Drámai nyitányát és a karmesteri munkásságában kitüntetett jelentőségű három szerző, Mozart, Bartók és Kodály egy-egy művét adták elő.[6][7] Az okt. 24-i koncert előtt a , melyszínház előcsarnokában felavatták emléktábláját, melyet Tóth Sándor plakettje ékesít.[8] Ugyanez a plakett elhelyezésre került a szeged-tarjánvárosi Szt. Gellért-templom bronzkapuján is. A Magyar Állami Operaház Fricsay 100 Minifesztiválján kiállítást rendezett, emlék-előadást tartott és könyvet jelentett meg Akit a zene éltetett címmel. A Magyar Állami Operaház 2021-ben átadott Eiffel Műhelyházában létesült az ország legnagyobb méretű és legkorszerűbb, nagyzenekari felvételek készítésére kiválóan alkalmas hangstúdiója, mely a Fricsay Ferenc Stúdió nevet kapta.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A korszakban a katonakarmesterek az úgynevezett katonai tisztviselők közé tartoztak, szakmájuknak megfelelő rendfokozati megnevezésekkel. A rangosztály besorolás árulta el, hogy az adott megnevezés melyik tiszti rendfokozatnak feleltethető meg: az X. rangosztályba tartoztak a hadnagyok is.
  2. A házasságkötés bejegyezve a szegedi állami házassági akv. 117/1938. folyószáma alatt.
  3. Honvédségi Közlöny a Magyar Honvédség számára, 1945. október 15. (HK 1945/19) 187. o.
  4. Zászlót kapott a Fricsay-fúvószenekar, Délmagyarország, 2014. okt. 23.
  5. Grund: Emléktáblát avattak Fricsay Ferenc emlékére. mno.hu, 2014. július 31. (Hozzáférés: 2014. július 31.)
  6. Miséjével és nyitányával is emlékeznek Fricsayra, Délmagyarország, 2014. okt. 22.
  7. Apám rajzolta a muzsikát, Délmagyarország, 2014. okt. 25.
  8. Fricsay-emléktáblát avattak a színházban, Délmagyarország, 2014. okt. 24.
  9. Az Eiffel Műhelyház a Magyar Állami OPeraház honlapján

Források[szerkesztés]

  • Fricsay-honlap : http://fricsay.net/
  • Tóth Ferencné: Fricsay Ferenc emlékezete. Somogyi Könyvtár, Szeged, 1989

További információk[szerkesztés]

  • Fricsay Ferenc: Mozartról és Bartókról; bev. Yehudi Menuhin, utószó Erik Werba, ford. Ferenc von Szita-Fricsay; Bába, Szeged, 2004
  • Bucsy Levente: Leborult a világ az agyonhallgatott magyar előtt, mno.hu, 2014. november 1.
  • Karczag Márton–Ókovács Szilveszter: Fricsay 100. Akit a zene éltetett; Magyar Állami Operaház, Bp., 2014 ISBN 978-963-12-0762-0
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap