Daniel Barenboim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Daniel Barenboim
Daniel Barenboim vezényel, 2005
Daniel Barenboim vezényel, 2005
Életrajzi adatok
Született 1942. november 15. (73 éves)
Buenos Aires
Házastársa Jacqueline du Pré
Pályafutás
Hangszer zongora
Díjak
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje
  • Knight Commander of the Order of the British Empire
  • A Német Szocialista Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal
  • Bruno Kreisky-díj
  • Wolf-díj (zene, 2004)
  • Praemium Imperiale
  • Pour le Mérite
Tevékenység zeneművész, karmester

Daniel Barenboim weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Barenboim témájú médiaállományokat.

Daniel Barenboim (Buenos Aires, 1942. november 15.) argentínai születésű izraeli zongoraművész, karmester. Berlinben él; Argentína, Izrael és Spanyolország állampolgára, továbbá – 2008 januárja óta – a Palesztin Nemzeti Hatóság útlevelének birtokosa.[1] Nagyszülei askenázi zsidók. Főként Mozart és Beethoven műveinek előadójaként ismert. 1975-től az Orchestre de Paris vezető karmestere.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Házasságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Daniel Barenboim 1967-ben vette feleségül a híres brit csellóművésznőt, Jacqueline du Prét a jeruzsálemi Nyugati Falnál. Du Pré egészségi állapota miatt 1973-ban visszavonult és 1987-ben meghalt. Barenboimnak az 1980-as évek elejétől viszonya volt Jelena Baskireva orosz zongoraművésznővel, akitől – Du Pré halála előtt – két fia született: David Arthur, a német Level 8 hip-hop együttes menedzsere-szövegírója 1983-ban Párizsban, Michael Barenboim hegedűművész 1985-ben Párizsban született. Barenboim 1988-ban vette feleségül Baskirevát.

Karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barenboim öt éves korában kezdett zongorázni tanulni édesanyjától, majd édesapjától. Barenboim első nyilvános fellépése hét éves korában, 1950. augusztusában volt Buenos Airesben. A család 1952-ben Izraelbe költözött. 1954-ben Salzburgban beíratták Igor Markevitch karmester-iskolájába. Azon a nyáron már Wilhelm Furtwänglerrel is játszott, aki azóta is nagy hatással volt Barenboim fejlődésére. [2] Furtwängler meghívta Barenboimot Berlinbe Beethoven első zongoraversenyének előadására, ám a család ezt – néhány évvel a holokauszt után – nem engedte. 1955-ben Barenboim Nadia Boulangernél tanult zeneszerzést Párizsban.

Zongoristaként 1952-ben debütált Bécsben és Rómában, majd 1955-ben Párizsban és 1956-ban Londonban. 1957-ben New Yorkban Leopold Stokowski vezényletével lépett fel. Ezt követően rendszeresen turnézott Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Ausztráliában és a Távol-Keleten. 2001-ben vitákat váltott ki Izraelben, hogy Barenboim részleteket adott elő Richard Wagner Trisztán és Izolda című operájából a berlini Staatskapellével a jeruzsálemi zenei fesztiválon, annak ellenére, hogy Wagner sokaknak tabunak számít Izraelben.

Barenboim repertoárjában a legkülönfélébb előadók művei szerepelnek, egyaránt foglalkozik a 18., a 19., illetve a 20. század zenéjével, érdemes itt megemlíteni Mozart, Beethoven, Liszt, Rossini, Nono, Boulez vagy éppen Berg nevét. 2006-os berlini koncertsorozatán Beethoven összes szonátáját eljátszotta.

Ő vezényelte a bécsi filharmonikusokat a 2009-es és a 2014-es bécsi újévi koncerten. Utóbbit kívülről.

Hatszor kapott Grammy-díjat.

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.haaretz.com/hasen/pages/ShArt.jhtml?itemNo=944235&contrassID=1&subContrassID=1
  2. Daniel Barenboim, "Why Wilhelm Furtwängler Still Moves Us Today". Entry from Barenboim's blog, translated from an article originally published in Der Tagesspiegel, November 2004.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Barenboim témájú médiaállományokat.