Daniel Barenboim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Daniel Barenboim
Daniel Barenboim vezényel, 2005
Daniel Barenboim vezényel, 2005
Életrajzi adatok
Született 1942. november 15. (73 éves)
Buenos Aires
Házastársa
Iskolái Mozarteum University of Salzburg
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer zongora
Díjak
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje
  • Knight Commander of the Order of the British Empire
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal
  • Ernst Reuter Medal
  • Bruno Kreisky-díj
  • Princess of Asturias Award for Concord (2002)
  • Wolf-díj (zene, 2004)
  • Praemium Imperiale
  • Léonie Sonnings musikpris
  • Pour le Mérite
  • Peace Prize of Hesse (2006)
  • Otto Hahn Peace Medal
Tevékenység zeneművész, karmester

Daniel Barenboim weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Barenboim témájú médiaállományokat.

Daniel Barenboim (Buenos Aires, 1942. november 15.) argentínai születésű izraeli zongoraművész, karmester. Berlinben él; Argentína, Izrael és Spanyolország állampolgára, továbbá – 2008 januárja óta – a Palesztin Nemzeti Hatóság útlevelének birtokosa.[1] Nagyszülei askenázi zsidók. Főként Mozart és Beethoven műveinek előadójaként ismert. 1975-től az Orchestre de Paris vezető karmestere.

Életpályája[szerkesztés]

Házasságai[szerkesztés]

Daniel Barenboim 1967-ben vette feleségül a híres brit csellóművésznőt, Jacqueline du Prét a jeruzsálemi Nyugati Falnál. Du Pré egészségi állapota miatt 1973-ban visszavonult és 1987-ben meghalt. Barenboimnak az 1980-as évek elejétől viszonya volt Jelena Baskirova [2] orosz zongoraművésznővel, akitől – Du Pré halála előtt – két fia született: David Arthur, a német Level 8 hip-hop együttes menedzsere-szövegírója. 1983-ban Párizsban, Michael Barenboim hegedűművész 1985-ben Párizsban született. Barenboim 1988-ban vette feleségül Baskiroevát.

Karrierje[szerkesztés]

Barenboim öt éves korában kezdett zongorázni tanulni édesanyjától, majd édesapjától. Barenboim első nyilvános fellépése hét éves korában, 1950. augusztusában volt Buenos Airesben. A család 1952-ben Izraelbe költözött. 1954-ben Salzburgban beíratták Igor Markevitch karmester-iskolájába. Azon a nyáron már Wilhelm Furtwänglerrel is játszott, aki azóta is nagy hatással volt Barenboim fejlődésére. [3] Furtwängler meghívta Barenboimot Berlinbe Beethoven első zongoraversenyének előadására, ám a család ezt – néhány évvel a holokauszt után – nem engedte. 1955-ben Barenboim Nadia Boulangernél tanult zeneszerzést Párizsban.

Zongoristaként 1952-ben debütált Bécsben és Rómában, majd 1955-ben Párizsban és 1956-ban Londonban. 1957-ben New Yorkban Leopold Stokowski vezényletével lépett fel. Ezt követően rendszeresen turnézott Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Ausztráliában és a Távol-Keleten. 2001-ben vitákat váltott ki Izraelben, hogy Barenboim részleteket adott elő Richard Wagner Trisztán és Izolda című operájából a berlini Staatskapellével a jeruzsálemi zenei fesztiválon, annak ellenére, hogy Wagner sokaknak tabunak számít Izraelben.

Barenboim repertoárjában a legkülönfélébb előadók művei szerepelnek, egyaránt foglalkozik a 18., a 19., illetve a 20. század zenéjével, érdemes itt megemlíteni Mozart, Beethoven, Liszt, Rossini, Nono, Boulez vagy éppen Berg nevét. 2006-os berlini koncertsorozatán Beethoven összes szonátáját eljátszotta.

Ő vezényelte a bécsi filharmonikusokat a 2009-es és a 2014-es bécsi újévi koncerten. Utóbbit kívülről.

Hatszor kapott Grammy-díjat.

Referenciák[szerkesztés]

  1. http://www.haaretz.com/hasen/pages/ShArt.jhtml?itemNo=944235&contrassID=1&subContrassID=1
  2. Башкирова, Елена Дмитриевна
  3. Daniel Barenboim, "Why Wilhelm Furtwängler Still Moves Us Today". Entry from Barenboim's blog, translated from an article originally published in Der Tagesspiegel, November 2004.

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Barenboim témájú médiaállományokat.