Daniel Barenboim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Daniel Barenboim
Daniel Barenboim vezényel, 2005
Daniel Barenboim vezényel, 2005
Életrajzi adatok
Született 1942. november 15. (80 éves)
Buenos Aires
Házastársa
Iskolái
  • Mozarteum
  • Accademia Musicale Chigiana
Pályafutás
Műfajok komolyzene
Hangszer zongora
Díjak
  • a francia Becsületrend főtisztje
  • Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnoka
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal (2013)
  • Ernst Reuter-emlékérem (2013)
  • Bruno Kreisky-díj
  • Princess of Asturias Award for Concord (2002)
  • Művészeti Wolf-díj (2004)
  • Praemium Imperiale (2007)
  • Léonie Sonnings musikpris (2009)
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje (2015)
  • Peace Prize of Hesse (2006)
  • Otto Hahn Peace Medal (2010)
  • Prize Franco Abbiati Italian Music (2013)
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (2007)
  • a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora (1996)
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja
  • Gold Goethe medal (2001)
  • Buber-Rosenzweig-Medal (2004)
  • Goethe-érem (2007)
  • Grammy-díj
  • Herbert von Karajan Music Prize (2010)
  • Ernst von Siemens Music Prize (2006)
  • Robert Schumann Prize of the City of Zwickau (2005)
  • Hans von Bülow Medal
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Kulturgroschen (2006)
  • Urania Medal (2014)
  • Konrad Adanauer-díj (2019. október 19., Verleihung Konrad-Adenauer-Preis der Stadt Köln 2019 an Daniel Barenboim-9397.jpg)
  • Az Olasz Köztársaság Érdemrendje
  • a Brüsszeli Vrije Egyetem díszdoktora (2003)
  • Berliner Bär (1993)
  • diamond Konex award (2009)
Tevékenység zeneművész, karmester
Kiadók Deutsche Grammophon

Daniel Barenboim aláírása
Daniel Barenboim aláírása

Daniel Barenboim weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Barenboim témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Daniel Barenboim (Buenos Aires, 1942. november 15. –) argentínai születésű izraeli zongoraművész, karmester. Berlinben él; Argentína, Izrael és Spanyolország állampolgára, továbbá – 2008 januárja óta – a Palesztin Nemzeti Hatóság útlevelének is birtokosa.[1] Nagyszülei askenázi zsidók. Főként Mozart és Beethoven műveinek előadójaként ismert.

Életpályája[szerkesztés]

Karrierje[szerkesztés]

Daniel Barenboim 1958-ban

Barenboim ötéves korában kezdett zongorázni tanulni, előbb édesanyjától, majd édesapjától. Első nyilvános fellépése hétéves korában, 1950 augusztusában volt, Buenos Airesben. A család 1952-ben Izraelbe költözött. 1954-ben Salzburgban beíratták Igor Markevitch karmester-iskolájába. Azon a nyáron – tizenkét évesen – már Wilhelm Furtwänglerrel is játszott, aki az azóta eltelt fél évszázad óta is hatással van Barenboim zenei karakterére.[2] Furtwängler meghívta Barenboimot Berlinbe Beethoven első zongoraversenyének előadására, ám a család ezt – néhány évvel a holokauszt után – nem engedte. 1955-ben Barenboim Nadia Boulanger-nél tanult zeneszerzést, Párizsban.

Zongoristaként 1952-ben debütált Bécsben és Rómában, majd 1955-ben Párizsban és 1956-ban Londonban. 1957-ben New Yorkban Leopold Stokowski vezényletével lépett fel. Ezt követően rendszeresen turnézott Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Ausztráliában és a Távol-Keleten. 2001-ben vitákat váltott ki Izraelben az, hogy részleteket adott elő Richard Wagner Trisztán és Izolda című operájából a berlini Staatskapellével a jeruzsálemi zenei fesztiválon, annak ellenére, hogy Wagner sokaknak tabunak számít Izraelben.

Repertoárjában a legkülönfélébb szerzők művei szerepelnek, a 18., a 19., és a 20. századból egyaránt; Mozart, Beethoven, Liszt Ferenc, Gioachino Rossini, Luigi Nono, Pierre Boulez mellett pl. Alban Berg. 2006-os berlini koncertsorozatán Beethoven összes szonátáját eljátszotta. Gyakran a zongora mögül vezényli a zenekart.

Ő vezényelte a bécsi filharmonikusokat a 2009-es,2014-es és a 2022-es bécsi újévi koncerten.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Daniel Barenboim–Edward W. Said: Kánon és ellenpont. Beszélgetések és írások zenéről, társadalomról; ford. Szilágyi Mihály; Európa, Bp., 2004

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Hatszor kapott Grammy-díjat.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. [2009. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 19.)
  2. Daniel Barenboim, "Why Wilhelm Furtwängler Still Moves Us Today". Entry from Barenboim's blog, translated from an article originally published in Der Tagesspiegel, November 2004. [2011. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 5.)

Források[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap