Luigi Nono

Luigi Nono
Életrajzi adatok
Született	1924. január 29. Velence
Állampolgársága	olasz olasz
Elhunyt	1990. május 8. (66 évesen) Velence
Sírhely	Cemetery of San Michele
Családja
Házastárs	Nuria Nono-Schönberg
Gyermekei	Silvia Nono
Pályafutás
Műfajok	opera
Díjak	Berliner Kunstpreis
IPI névazonosító	00022509513
weboldal IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Nono témájú médiaállományokat.

Luigi Nono (Velence, 1924. január 29. – Velence, 1990. május 8.) olasz zeneszerző.

Élete

Nagyapja korának ismert festőművésze volt, apja pedig mérnök. Szülei óriási lemezgyűjteményt tartottak, amatőr zenészek voltak.

Nodo jogi diplomát szerzett Padovaban, de ezalatt a velencei konzervatóriumban is tanult. A bécsi iskolán, Bartók Béla és Igor Stravinsky zenéjén nevelkedett. A második bécsi iskola műveit még behatóan elemezte. 1949-ben részt vett egy karmesterkurzuson. Tanulmányozta Bach, Beethoven, Schönberg és Webern és mások kompozíciós technikáját.

1955-ben feleségül vette Arnold Schönberg lányát.

első világsikere az Il canto sospeso volt, egy – a halálraítélt ellenállási harcosok búcsúleveleiből komponált – kantáta.

Nono a schönbergi dodekafónia hívének vallotta magát.

Maria Krzyszkowska és Witold Gruca Nono A vörös kabát c. balettjében

Művei

• Due liriche greche, for mixed chorus and instrumental ensemble (1948)
• Variazioni canoniche sulla serie dell’op. 41 di Arnold Schoenberg (1950)
• Polifonica – Monodia – Ritmica, for ensemble (1951)
• Julius Fučík, for two narrators and orchestra (1951)
• Epitaffio per Federico García Lorca No. 1, "España en el corazón", for soprano, baritone, chorus and ensemble (1951)
• Composizione per orchestra No. 1, for orchestra (1951)
• Epitaffio per Federico García Lorca No. 2, "Y su sangre ya viene cantando", for flute and small orchestra (1952)
• Due espressioni, for orchestra (1953)
• Epitaffio per Federico García Lorca No. 3, "Memento – Romance de la Guardia Civil Española", for narrator, chorus and orchestra (1953)
• Liebeslied, for mixed chorus and ensemble (1954)
• Was ihr wollt (1954)
• Der rote Mantel (1954)
• La victoire de Guernica, for mixed chorus and orchestra (1954)
• Canti per 13 (1955)
• Incontri, for 24 musicians (1955)
• Der rote Mantel Suite No. 1 (1955)
• Der rote Mantel Suite No. 2 (1955)
• Il canto sospeso, for soprano, alto, tenor, mixed chorus and orchestra (1956)
• Varianti, for solo violin, string instruments and woodwind (1957)
• La terra e la compagna, for soprano, tenor, chorus and ensemble (1957)
• Cori di Didone (1958)
• Piccola gala notturna veneziana in onore dei 60 anni di Heinrich Strobel, for piano, celesta, vibraphone, bells and strings (1958)
• Composizione per orchestra No. 2: Diario polacco ’58, for orchestra and percussion ensemble (1959)
• Omaggio a Emilio Vedova, for tape (1960)
• "Ha venido". Canciones para Silvia, for orchestra and chorus of six sopranos (1960)
• Sarà dolce tacere, for eight soloists (1960)
• Intolleranza 1960, azione scenica (1961)
• Canti di vita e d’amore: Sul ponte di Hiroshima, for soprano, tenor and orchestra (1962)
• Canciones a Guiomar, for solo soprano and ensemble (1963)
• La fabbrica illuminata, for female voice and tape (1964)
• Da un diario italiano, for 72 voices (1964)
• Die Ermittlung, for tape (1965)
• A floresta é jovem e cheja de vida, for soprano, three voices, clarinet, percussion and tape (1966)
• Ricorda cosa ti hanno fatto in Auschwitz, for tape (1966)
• Per Bastiana – Tai-Yang Cheng, for tape and three instrumental ensembles (1967)
• Contrappunto dialettico alla mente, for tape (1968)
• Intolleranza 1960 Suite, for soprano, tape and orchestra (1969)
• Musiche per Manzù, for tape (1969)
• Musica-Manifesto n. 1: Un volto, del mare – Non consumiamo Marx, for soprano, voice and tape (1969)
• San Vittore 1969 (1969)
• Voci destroying muros (1970)
• Y entonces comprendió (1970)
• Ein Gespenst geht um in der Welt, for soprano, chorus and orchestra (1971)
• Como una ola de fuerza y luz, for soprano, piano, orchestra and tape (1972)
• Siamo la gioventù del Vietnam, for one-part chorus (1973)
• Für Paul Dessau, for tape (1974)
• Al gran sole carico d’amore, azione scenica for soloists, small and large chorus, orchestra and tape (1975)
• I turcs tal Friúl (1976)
• Sofferte onde serene, for piano and tape (1976)
• Al gran sole carico d’amore (Fragments), for soloists, chorus, orchestra and tape (1978)
• Con Luigi Dallapiccola, for percussion and live electronics (1979)
• Fragmente – Stille, An Diotima, for string quartet (1980)
• Das atmende Klarsein, for small chorus, bass flute, live electronics and tape (1981)
• Io, frammento dal Prometeo, for three sopranos, small chorus, bass flute, bass clarinet and live electronics (1981)
• ¿Donde estás hermano, for four female voices (1982)
• Quando stanno morendo. Diario polacco No. 2, for four female voices, bass flute, cello and live electronics (1982)
• Guai ai gelidi mostri, for two altos, flute, clarinet, tuba, viola, cello, double bass and live electronics (1983)
• Omaggio a György Kurtág, for alto, flute, clarinet, bass tuba and live electronics (1983)
• Prometeo, for vocal and instrumental soloists, mixed chorus, four instrumental ensembles and live electronics (1984)
• A Carlo Scarpa, architetto, ai suoi infiniti possibili, for orchestra in microintervals (1984)
• A Pierre. Dell’azzurro silenzio, inquietum, for bass flute, bass clarinet and live electronics (1985)
• Risonanze erranti. Liederzyklus a Massimo Cacciari, for mezzo-soprano, flute, tuba, six percussionists and live electronics (1986)
• 1° Caminantes... Ayacucho, for alto, flute, small and large chorus, organ, orchestra and live electronics (1987)
• 2° No hay caminos, hay que caminar... Andrej Tarkowskij, for seven ensembles (1987)
• Post-prae-ludium No. 1 per Donau, for tuba and live electronics (1987)
• Découvrir la subversion. Hommage à Edmond Jabès, for alto, narrator, flute, tuba, French horn and live electronics (1987)
• Post-prae-ludium No. 3, “BAAB-ARR”, for piccolo and live electronics (1988)
• La lontananza nostalgica utopica futura. Madrigale per più “caminantes” con Gidon Kremer, for violin and eight tapes (1988)
• “Hay que caminar” soñando, for two violins (1989)

Források

• http://www.irodalmiradio.hu/femis/zene/kszerzo/n_menu/nono.htm

Kapcsolódó szócikkek

• Zenetörténet