Antonio Labriola
Antonio Labriola | |
Született | 1856. november 29. Cassino, pápai állam |
Elhunyt | 1904. február 12. (47 évesen) Róma, Olasz Királyság |
Állampolgársága | olasz (1861. március 17. – 1904. február 12.) |
Gyermekei | Teresa Labriola |
Foglalkozása | |
Iskolái | Nápolyi II. Frigyes Egyetem |
Sírhelye | római protestáns temető |
Filozófusi pályafutása | |
olasz marxizmus 19–20. század | |
Iskola/Irányzat | marxizmus |
Érdeklődés | materializmus, dialektika, politika, pedagógia |
Akikre hatott | Antonio Gramsci, Benedetto Croce |
Akik hatottak rá | Marx, Engels, Hegel, Herbart |
Fontosabb nézetei | történelmi materializmus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Labriola témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Antonio Labriola (Cassino, 1843. július 2. – Róma, 1904. február 12.) az első olasz marxista teoretikus, különösen a történelmi materializmussal foglalkozott. Nézetei a 20. század elején jelentős hatást gyakoroltak Benedetto Crocera és Antonio Gramscira.
Élete és munkássága
[szerkesztés]Labriola a dél-olaszországi Cassinoban született, egy általános iskolai tanító gyermekeként. A Nápolyi Egyetemen a hegeliánus Bertrando Spaventa tanítványa volt. Első publikációi még hegeliánus szellemben készültek, de 1869-re már éles kritikával illette ezt a filozófiai irányzatot. 1871-től a Nápolyi Egyetem docense.
1870 és 1874 között liberális politikai ujságokban publikált: Gazzetta di Napoli, Il Piccolo, L‘Unità Nazionale és a Monitore di Bologna. 1874-ben kinevezték a Római Egyetem etika és pedagógia professzorának. Később filozófiát, történetfilozófiát és pedagógiát adott elő. Johann Friedrich Herbart etikai pszichológiájának hatására fokozatosan eltávolodott Hegel historicizmusától.
Az 1880-as évek második felére a Giuseppe Garibaldi vezette népmozgalom és a Mihail Bakunyin nevével fémjelzett anarchista mozgalom hatására politikai nézetei mindinkább balra tolódtak. Először a radikális Clevises, majd a szocialista Filippo Turati gyakorolt rá politikai befolyást. 1880 és 1886 között államelméleti előadásokat tartott.
Részben a Párizsi Kommün hatására 1887 és 1890 között figyelme az állam és a polgári társadalom demokratikus átalakítása felé fordult. 1890-től intenzív levelezésbe kezdett Engelssel, Karl Kautskyval, Eduard Bernsteinnel és Georges Sorellel. Ettől az időszaktól mélyebben tanulmányozta Marx és Engels műveit. 1891-ben az egyik fő szervezője volt Rómában a május elsejei tüntetésnek.[1]
1892-ben részt vett a Szocialista Párt Genovai alapító kongresszusán, ahol bírálta Turati pragmatikus és reformista pártkoncepcióját. Mivel felismerte az elmaradott olaszországi kapitalista fejlődés következményeként a munkásosztály politikai befolyásának gyengeségét, visszavonult a konkrét szervezőmunkától és energiáit a teoretikus tevékenységnek szentelte.
Egyik legfontosabb műve A történelmi materializmusról[2] (Del materialismo storico) címmel 1896-ban jelent meg először, s íróját kora elismert marxista teoretikusává tette. G. V. Plehanov terjedelmes tanulmányt szentelt e munka kritikai elemzésének és méltatásának.[3] Munkája hozzájárulás volt az akkoriban kibontakozó „etikai marxizmus” kontra „tudományos marxizmus” vitához – az utóbbi védelmében. E vitában Bernstein és hívei filozófiailag a marxizmus neokantiánus revízióját, politikailag pedig reformizmust hirdettek.
Öröksége
[szerkesztés]Labriola az olasz marxizmus alapítójának számít. Tevékenységét Engels, Plehanov, Lenin, Gramsci, Palmiro Togliatti nagy elismeréssel méltatta.[4] Engelshez írott leveleit 1927–1928-ban publikálták. Műveit a mai napig érdeklődés övezi,[5][6][7] a közelmúltban is újra kiadták.[8]
Művei nyomtatásban
[szerkesztés]Magyarul
[szerkesztés]- Tanulmányok a történelmi materializmusról; ford. Nyilas Vera; Kossuth, Bp., 1966
Olaszul
[szerkesztés]- La concezione materialistica della storia, 1868
- La dottrina di Socrate secondo Senofonte, Platone ed Aristotele, 1871
- Della libertà morale, 1873
- Morale e religione, 1873
- Dell'insegnamento della storia. Studio pedagogico, 1876
- L'ordinamento della scuola popolare in diversi paesi. Note, 1881
- I problemi della filosofia della storia. Prelezione letta nella Universita di Roma il 28 febbraio 1887, 1887
- Della scuola popolare. Conferenza tenuta nell'aula magna della Universita (domenica 22 gennaio 1888), 1888
- Al comitato per la commemorazione di G. Bruno in Pisa. Lettera, 1888
- Del socialismo. Conferenza, 1889
- Proletariato e radicali. Lettera ad Ettore Socci a proposito del Congresso democratico, 1890
- Saggi intorno alla concezione materialistica della storia
- In memoria del manifesto dei comunisti, 1895
- Del materialismo storico. Dilucidazione preliminare, 1896
- Discorrendo di socialismo e di filosofia. Lettere a G. Sorel, 1898
- Da un secolo all'altro. Considerazioni retrospettive e presagi, 1925
- L'università e la libertà della scienza, 1897
- A proposito della crisi del marxismo, 1899
- Scritti varii editi e inediti di filosofia e politica, raccolti e pubblicati da Benedetto Croce, 1906
- Del materialismo storico e altri scritti, Milano, Milano, 2000, M&B Publishing
- Opere complete
- Scritti e appunti su Zeller e su Spinoza (1862-1868), 1959
- La dottrina di Socrate secondo Senofonte, Platone ed Aristotele (1871), 1961
- Ricerche sul problema della libertà e altri scritti di filosofia e di pedagogia (1870-1883), 1962
Művei az interneten
[szerkesztés]Olaszul
- L’Archivio Antonio Labriola Marxists Internet Archive
- http://www.intratext.com/Catalogo/Autori/Aut568.HTM
Angolul
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.marxists.org/glossary/people/l/a.htm#labriola-antonio
- ↑ Antonio Labriola: Tanulmányok a történelmi materializmusról. Kossuth Könyvkiadó, 1966. 67–174. old.
- ↑ A materialista történelemfelfogásról. in.: Plehanov válogatott filozófiai írásai. Kossuth Könyvkiadó, 1972. 287–325. old.
- ↑ Antonio Labriola: Tanulmányok a történelmi materializmusról. Kossuth Könyvkiadó, 1966. V. old.
- ↑ L. Michelini, "Antonio Labriola e la scienza economica. Marxismo e marginalismo", in "Marginalismo e socialismo nell’Italia liberale 1870-1925", a cura di M. Guidi e L. Michelini, Annali della Fondazione Feltrinelli, Milano, 2001, pp. 401-436
- ↑ A. Burgio, Antonio Labriola nella storia e nella cultura della nuova Italia, Macerata, 2005 ISBN 88-7462-040-3.
- ↑ N. D'Antuono, Saggio introduttivo e commento a A. Labriola, Discorrendo di socialismo e filosofia, Bologna, 2006, CLXXIV-280 p., ISBN 88-95045-00-9.
- ↑ Del materialismo storico e altri scritti, Milano, Milano, 2000, M&B Publishing