Antonio Labriola

Antonio Labriola
Született	1856. november 29. Cassino, pápai állam
Elhunyt	1904. február 12. (47 évesen) Róma, Olasz Királyság
Állampolgársága	olasz (1861. március 17. – 1904. február 12.)
Gyermekei	Teresa Labriola
Foglalkozása	filozófus egyetemi oktató újságíró író
Iskolái	Nápolyi II. Frigyes Egyetem
Sírhelye	római protestáns temető
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
olasz marxizmus 19–20. század
Iskola/Irányzat	marxizmus
Érdeklődés	materializmus, dialektika, politika, pedagógia
Akikre hatott	Antonio Gramsci, Benedetto Croce
Akik hatottak rá	Marx, Engels, Hegel, Herbart
Fontosabb nézetei	történelmi materializmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Labriola témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Antonio Labriola (Cassino, 1843. július 2. – Róma, 1904. február 12.) az első olasz marxista teoretikus, különösen a történelmi materializmussal foglalkozott. Nézetei a 20. század elején jelentős hatást gyakoroltak Benedetto Crocera és Antonio Gramscira.

Élete és munkássága

Labriola a dél-olaszországi Cassinoban született, egy általános iskolai tanító gyermekeként. A Nápolyi Egyetemen a hegeliánus Bertrando Spaventa tanítványa volt. Első publikációi még hegeliánus szellemben készültek, de 1869-re már éles kritikával illette ezt a filozófiai irányzatot. 1871-től a Nápolyi Egyetem docense.

1870 és 1874 között liberális politikai ujságokban publikált: Gazzetta di Napoli, Il Piccolo, L‘Unità Nazionale és a Monitore di Bologna. 1874-ben kinevezték a Római Egyetem etika és pedagógia professzorának. Később filozófiát, történetfilozófiát és pedagógiát adott elő. Johann Friedrich Herbart etikai pszichológiájának hatására fokozatosan eltávolodott Hegel historicizmusától.

Az 1880-as évek második felére a Giuseppe Garibaldi vezette népmozgalom és a Mihail Bakunyin nevével fémjelzett anarchista mozgalom hatására politikai nézetei mindinkább balra tolódtak. Először a radikális Clevises, majd a szocialista Filippo Turati gyakorolt rá politikai befolyást. 1880 és 1886 között államelméleti előadásokat tartott.

Részben a Párizsi Kommün hatására 1887 és 1890 között figyelme az állam és a polgári társadalom demokratikus átalakítása felé fordult. 1890-től intenzív levelezésbe kezdett Engelssel, Karl Kautskyval, Eduard Bernsteinnel és Georges Sorellel. Ettől az időszaktól mélyebben tanulmányozta Marx és Engels műveit. 1891-ben az egyik fő szervezője volt Rómában a május elsejei tüntetésnek.

1892-ben részt vett a Szocialista Párt Genovai alapító kongresszusán, ahol bírálta Turati pragmatikus és reformista pártkoncepcióját. Mivel felismerte az elmaradott olaszországi kapitalista fejlődés következményeként a munkásosztály politikai befolyásának gyengeségét, visszavonult a konkrét szervezőmunkától és energiáit a teoretikus tevékenységnek szentelte.

Egyik legfontosabb műve A történelmi materializmusról (Del materialismo storico) címmel 1896-ban jelent meg először, s íróját kora elismert marxista teoretikusává tette. G. V. Plehanov terjedelmes tanulmányt szentelt e munka kritikai elemzésének és méltatásának. Munkája hozzájárulás volt az akkoriban kibontakozó „etikai marxizmus” kontra „tudományos marxizmus” vitához – az utóbbi védelmében. E vitában Bernstein és hívei filozófiailag a marxizmus neokantiánus revízióját, politikailag pedig reformizmust hirdettek.

Öröksége

Labriola az olasz marxizmus alapítójának számít. Tevékenységét Engels, Plehanov, Lenin, Gramsci, Palmiro Togliatti nagy elismeréssel méltatta. Engelshez írott leveleit 1927–1928-ban publikálták. Műveit a mai napig érdeklődés övezi, a közelmúltban is újra kiadták.

Művei nyomtatásban

Magyarul

• Tanulmányok a történelmi materializmusról; ford. Nyilas Vera; Kossuth, Bp., 1966

Olaszul

• La concezione materialistica della storia, 1868
• La dottrina di Socrate secondo Senofonte, Platone ed Aristotele, 1871
• Della libertà morale, 1873
• Morale e religione, 1873
• Dell'insegnamento della storia. Studio pedagogico, 1876
• L'ordinamento della scuola popolare in diversi paesi. Note, 1881
• I problemi della filosofia della storia. Prelezione letta nella Universita di Roma il 28 febbraio 1887, 1887
• Della scuola popolare. Conferenza tenuta nell'aula magna della Universita (domenica 22 gennaio 1888), 1888
• Al comitato per la commemorazione di G. Bruno in Pisa. Lettera, 1888
• Del socialismo. Conferenza, 1889
• Proletariato e radicali. Lettera ad Ettore Socci a proposito del Congresso democratico, 1890
• Saggi intorno alla concezione materialistica della storia

In memoria del manifesto dei comunisti, 1895

Del materialismo storico. Dilucidazione preliminare, 1896

Discorrendo di socialismo e di filosofia. Lettere a G. Sorel, 1898

Da un secolo all'altro. Considerazioni retrospettive e presagi, 1925

• L'università e la libertà della scienza, 1897
• A proposito della crisi del marxismo, 1899
• Scritti varii editi e inediti di filosofia e politica, raccolti e pubblicati da Benedetto Croce, 1906
• Del materialismo storico e altri scritti, Milano, Milano, 2000, M&B Publishing
• Opere complete

Scritti e appunti su Zeller e su Spinoza (1862-1868), 1959

La dottrina di Socrate secondo Senofonte, Platone ed Aristotele (1871), 1961

Ricerche sul problema della libertà e altri scritti di filosofia e di pedagogia (1870-1883), 1962

Művei az interneten

Olaszul

• L’Archivio Antonio Labriola Marxists Internet Archive
• http://www.intratext.com/Catalogo/Autori/Aut568.HTM

Angolul

• Antonio Labriola Archive at Marxists Internet Archive