Benedetto Croce
Benedetto Croce | |
![]() | |
Született | 1866. február 25.[1][2][3][4][5] Pescasseroli[6][7] |
Elhunyt | 1952. november 20. (86 évesen)[1][8][9][10][2] Nápoly[11][6][7] |
Állampolgársága | |
Házastársa | Adele Rossi |
Gyermekei |
|
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | Nápolyi II. Frigyes Egyetem |
Kitüntetései | |
![]() | |
Benedetto Croce aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Benedetto Croce témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Benedetto Croce (kiejtése [beneˈdetto ˈkrɔːʧe], Pescasseroli, 1866. február 25. – Nápoly, 1952. november 20.) olasz idealista, eszmeileg Hegelhez közel álló filozófus, történész, politikus, irodalomkritikus és író, a 19. századi olasz liberalizmus és újidealizmus fő ideológusa.
Életpályája[szerkesztés]
Abruzzói és campaniai gyökerű, hagyományosan katolikus családban született, s bár kamaszkorában szakított a vallással, annak hagyományos rítusait élete végéig megtartotta. 1883-ban, tizenhét éves korában szüleit egy földrengés során elvesztette. Silvio nagybátyja kulturális köreiben módjában állt olyan fontos politikai és értelmiségi férfiakkal találkozni, mint Antonio Labriola, aki bevezette őt a marxizmus eszmekörébe. Bár beiratkozott a Nápolyi Egyetem jogi karára, Rómában Labriola erkölcsfilozófiai előadásait hallgatta. Egyetemi tanulmányait sosem fejezte be, de lelkesedett a műveltség és a filozófia iránt, elhanyagolva a hegeli gondolatot, amelynek érthetetlen formáját kritizálta. Rómát elhagyva, 1886-ban visszatért Nápolyba, ahol megvette Giambattista Vico nápolyi filozófus házát, aki bizonyos értelemben beléje plántálta saját bölcseletét. 1890-ben a Kilenc múzsa társasága (Società dei Nove Musi) megalapítói között értelmiségi díszvacsorát adott.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/0c/PalazzoFilomarino2.jpg/263px-PalazzoFilomarino2.jpg)
Számos utazást tett Spanyolországba, Németországba, Franciaországba és Angliába miközben műveltségében egyre nagyobb szerepet kaptak történelmi és irodalmi tanulmányai. Különösen Giosuè Carducci költészete és Francesco De Sanctis művei. 1895-ben, Labriolával újra kapcsolatba lépett, a marxizmus iránt érdeklődve, annak történelmietlen kapitalizmusszemléletét viszont bírálva. Marxétól egyre inkább Hegel filozófiája felé orientálódott. 1922-ben még lelkesedett Mussoliniért, ám később a olasz fasizmust az erkölcs betegségének nevezte.
Nézetei[szerkesztés]
A hegeli dialektika ellentéteinek szintézise helyett a különbözőségek szintéziséről ír, melyekben megőrződik a különbözőség is. Filozófiáját maga a „szellemi filozófiájának” nevezte, melyben az egyedüli valóságosan létező a szellem, a fizikai világ nem több a tudat konstrukciójánál. A szellemi megismerés négy fajtáját különbözteti meg: az esztétika, a logika, a gazdaság és az etika szféráját. A szellem tevékenységét időben kibontva a történelem írja le, így a filozófia maga is történelem – a történelem leírása csak a filozófiai kategóriák segítségével lehetséges. A szellem története végtelen fejlődés, mely abszolút és idővel felváltja a vallást. Croce leginkább lényeges művei az esztétika területén jelentek meg. Az igazi műalkotás a szerinte a művészben élő kép, aminek fizikai megvalósulása azt mintegy örökkévalóvá teszi, befogadói pedig rajta keresztül reprodukálják, újraalkotják. A művészet alapvetően szellemi tevékenység, alkotás. A szépség fogalma azonos a kifejezéssel: a szépség csak a műalkotásokban nyilvánulhat meg. Természeti szépség nem létezik, bár a természet képes arra, hogy a szemlélőből esztétikai képet hozzon létre.
Magyarul[szerkesztés]
- A tiszta intuició és a művészet lírai jelleme; ford. Kiss Ernő; Stief Ny., Kolozsvár, 1912
- Esztétika. Elmélet és történet; ford. Kiss Ernő; Rényi, Bp., 1915
- Az aesthetika alapelemei; ford. Farkas Zoltán; Franklin, Bp., 1917 (Kultúra és tudomány)
- A politika elemei; ford. Révay József; Franklin, Bp., 1926 (Kultúra és tudomány)
- Történelem és szabadság; ford. Biró Pál, Kinszki Imre, sajtó alá rend. Csécsy Imre; Századunk, Bp., 1940
- A szellem filozófiája. Válogatott írások; vál., bev., jegyz., bibliográfia Kaposi Márton, ford. Csala Károly, Rozsnyai Ervin; Gondolat, Bp., 1987 (Gondolkodók)
- A szabadság hitvallása; ford. Bíró Pál, Kinszki Imre; Kossuth, Bp., 1990
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Croce, Benedetto, Benedetto Croce
- ↑ Internet Philosophy Ontology project (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Кроче Бенедетто, 2015. szeptember 28.
- ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Кроче Бенедетто, 2015. szeptember 27.
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ https://www.accademiadellescienze.it/attivita/premi-e-borse/premi-del-passato/premio-gautieri
- ↑ L'université de Paris fera samedi sa rentrée solennelle (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde, 1948. november 24.
További információk[szerkesztés]
- Várdai Béla: Benedetto Croce újabb esztétikai művei; Franklin Ny., Bp., 1928
- Mester János: Benedetto Croce; Egyetemi Ny., Bp., 1931
- Lontay László: Benedetto Croce történetelmélete; Antiqua Ny., Bp., 1944 (A Budapesti "Pázmány Péter" Tudományegyetem Olasz Művelődéstörténeti Intézetének kiadványai)
- Kelemen János: Benedetto Croce. Kossuth Kiadó, Budapest, 1981 ISBN 9630917793
- Takács József: Benedetto Croce művészetelméleti nézetei; Akadémiai, Bp., 1981 (Modern filológiai füzetek)
- Benedetto Croce 40 anni dopo. Atti del congresso internazionale Benedetto Croce (1866–1952), Accademia d'Ungheria in Roma, 20-21 novembre 1992; szerk. Kelemen János; Accademia d'Ungheria, Róma, 1993
- Kaposi Márton: Filozófusok és filológusok. Válogatott tanulmányok; Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, Veszprém, 1999 (Carmen saeculare)
- Benedetto Croce 50 anni dopo; szerk. Fontanini Krisztina, Kelemen János, Takács József; ford. Bódi Eszter et al.; Aquincum, Bp., 2004
- Történetelmélet II. Szerk.: Gyurgyák János-Kisantal Tamás. Budapest. Osiris Kiadó, 2006 ISBN 9633898692
- Ormos Mária: Politikai eszmék, politikai gyakorlat a 20-21. században. Napvilág Kiadó, Budapest, 2009 ISBN 9789639697485
- Kaposi Márton: Hagyomány és modernség Benedetto Croce eszmevilágában. Tanulmányok; Eötvös, Bp., 2012
- Kaposi Márton: Benedetto Croce intuíciófelfogása és magyar értelmezői; JATEPress, Szeged, 2017