Frederick Stanley Maude

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frederick Stanley Maude
Sir F. Stanley Maude.jpg
Született 1864. június 24.
Gibraltár Gibraltár
Meghalt 1917. november 18. (53 évesen)
Irak mai Irak, Bagdad
Nemzetisége Egyesült Királyságangol
Szolgálati ideje 1883–1917
Rendfokozata Altábornagy (Lieutenant General)
Csatái

Második búr háború

Első világháború
Kitüntetései Fontosabbak:
Kiváló Szolgálatért Érdemrend
Szent Mihály és Szent György Érdemrend
Bath Érdemrend
Francia Köztársaság Becsületrendje
Iskolái
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Frederick Stanley Maude témájú médiaállományokat.

Frederick Stanley Maude  (Gibraltár, 1864. június 24.Bagdad, 1917. november 18.) brit tábornok. Hírnevét elsősorban az I. világháború mezopotámiai frontján nyújtott teljesítményének köszönheti; az 1916-ban Kútnál vereséget szenvedett brit-indiai sereg újjászervezésével sikerült a háború állását megfordítania és 1917-ben a hadsereg élén bevennie Bagdadot. Bár a háború végét már nem élhette meg, a mezopotámiai hadszíntér egyik legeredményesebb parancsnokaként maradt fent neve az utókor számára.[1]

Korai évek[szerkesztés]

Gibraltáron született 1864. június 24-én, katona-családba. Apja Sir Frederick Francis Maude tábornok, aki a krími háborúban nyújtott szolgálatai elismeréseként 1855-ben - az elsők között - megkapta a Viktória-keresztet.[2] Anyja Catherine Mary Bisshopp, Sir George Bisshopp parhami baronet lánya. A család 1866-ban hagyta el Gibraltárt; pár hónapig Londonban, majd hosszabb időn keresztül, 1873-ig Írországban éltek.

Már kiskorában érdekelődést mutatott a hadászati dolgok iránt és apja nagy reményeket fűzött hozzá.[3] Amikor egy küldetés okán a családnak Indiába kellett költöznie, a fiút nem vitték magukkal, helyette beíratták a slough-i St. Michael School (későbbi nevén: Hawtreys) előkészítő iskolába, hogy később a hírneves Eton College-ba küldhessék. A szülők a két idősebb lányukat magukkal vitték; közülük a fiatalabb pár hónap múlva hazatért és a továbbiaknak ő gondoskodott öccséről. Iskolai évei alatt Maude nagy népszerűségnek örvendett és remek sportoló hírében állott (atlétika, lovaglás, evezés). Ekkor akasztották rá a "Joe" becenevet, ami élete végéig elkísérte.[4]

Katonai karrier az I. világháborúig[szerkesztés]

A katonai akadémiától a második búr háborúig[szerkesztés]

1883 elején kezdte meg tanulmányait a sandhursti Royal Military College katonai akadémián. 1884 februárjában három társával egyetemben csatlakozott a Királyi Testőrség Coldstream Dandárjához. Az 1. zászlóaljhoz került, aminek élete első nagyobb katonai vállalkozását köszönheti: 1885 márciusától a második sawakini expedíció keretén belül Szudánban teljesített szolgálatot. A dandárba való belépése után négy évvel, 1888-ban segédtisztté léptették elő.

1893. november 1-jén feleségül vette Cecil Taylort, akitől az évek folyamán két lánya és egy fia született.

1893 nyarán jelentkezett a tiszti akadémiára, de felvételi kérelmét első körben elutasították. Cambridge hercegének külön rendelkezése alapján, a segédtiszti rangjára való tekintettel 1895 elején végül mégiscsak megkezdhette tanulmányait. 1896 végén, tanulmányai befejeztét követően a gárda-dandárnál tiszti rangot kapott. Részt vett a Viktória királynő tiszteletére rendezett 1897. június 22-i gyémántjubileumi ünnepségsorozat szervezésében. A munkával és felelősséggel járó feszültségét csak tetézte, hogy két nappal a ceremónia előtt elhunyt édesapja.[5]

1899 elején, a második búr háború kitörésének évében megszerezte az őrnagyi rangot. Dél-Afrikában - a háború keretén belül - 1900 januárjától 1901 márciusáig harcolt. Itt - Driefontein közelében - érte az a súlyos lovas baleset, amelynek nyomát élete végéig viselte; bár csontja nem törött, jobb válla és karja soha nem jött teljesen rendben.[6] Bár a háború 1902 márciusáig elhúzódott, az angolok 1900-ban - tévesen - úgy élték meg, hogy hamarosan befejeződik. Ez is közrejátszott abban, hogy rövid mérlegelés után Maude elfogadta a számára felajánlott hadügyi titkári kinevezést Kanada akkori főkormányzója, Lord Minto mellé.[7] A búr háborúban tett szolgálatai elismeréseképpen megkapta a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet (Distinguished Service Order).

Kanadai küldetés[szerkesztés]

Londonba való visszatérését követően rövid ideig kórházban tartózkodott, ahol újabb kezelést kapott a karja miatt. 1901 májusában feleségével és három gyermekével együtt új kinevezése végett Kanadába utazott. Munkája csak névleg volt katonai színezetű, a gyakorlatban sokkal inkább szervezési képességei kiaknázására volt szüksége. Első komolyabb feladata a yorki hercegi pár (a későbbi V. Györgyöt és Mária királyné) érkezésének előkészítése volt. A pár szeptemberben érkezett meg Kanadába, közvetlenül azután, hogy William McKinley amerikai elnököt meggyilkolták.[8] A merénylet folyományaként a szervezés során külön óvatossággal kellett eljárni. A királyi látogatás jól sikerült és Maude-ot szolgálataiért 1901 októberében a Szent Mihály és Szent György Érdemrenddel (Order of St Michael and St George) tüntették ki.

Családjával 1904-ig, a főkormányzó leköszönéséig Kanadában maradt. Ez egy nyugalmasabb időszak volt az életében, habár a szervezés terén szerzett tapasztalatai később még a fronton is nagy szolgálatot tettek neki.[9] Egyúttal lehetősége adódott arra is, hogy felmérje egy idegen ország hadügyi helyzetét, hiányosságait és lehetőségeit. Tapasztalatairól az anyaországba küldött jelentéseiben számolt be. Különösképpen élénk érdeklőst tanúsított az új milícia törvény iránt, amelynek tervezetét 1903-ban juttatták el Angliába.[10]

Feljebbjutás a ranglétrán[szerkesztés]

Angliába való visszatérését követően megkapta zászlóalja másodparancsoki helyét. Amikor híre jött, hogy Lord Minto Indiába készül, jelentkezett korábbi posztjára. Az elutasítás híre csalódással töltötte el.[11] 1905-ben rövid ideig Arnold-Forster hadügyi államtitkár mellett volt személyi titkár. Valamelyest hosszabb ideig (1906 és 1908 között) helyettes segédtiszt és hadtápfőnök volt a partvédelemnél Plymouthban. A munkát kényszerből (anyagi problémái miatt) vállalta el; a valóságban nagyon vágyott arra, hogy a képesítésének és tapasztalatának megfelelő pozícióba kerülhessen.[12]

1907-ben értesítették alezredesi kinevezéséről, amit vegyes érzésekkel fogadott. Ahogy naplóbejegyzésében kifejtette: "Egyszerre tölt el örömmel, hogy bár csak négy betöltetlen poszt van a seregben, lehetőséget kaptam, hogy a ranglétra következő lépcsőfokára léphessek; ugyanakkor kimondhatatlan szomorúságot érzek amiatt, hogy az ezredemet otthagyjam. Mióta csak elvégeztem az akadémiát, jóban és rosszban mindvégig az ezred volt az otthonom. Nem tehetek ellene, de mély szomorúsággal tölt el az elválás gondolata."[13]

1908 áprilisában otthagyta Plymouthot és csatlakozott a 2. londoni hadosztályhoz, majd egy évre rá örömmel elfogadott egy új kinevezést, ami az ezredesi rangot és e mellé fizetésemelést vont maga után; 1909. április 1-től a Hadügyi Hivatal (War Office) - Területi Haderők (Territorial Force) igazgatóhelyettesi posztjára került.[14] A hivatali munka mellett nyaranta látogatást tett a kiképző táborokban; tapasztalatairól jelentésben számolt be. 1909 májusában elhunyt Eduárd király; a temetési szertartáson, majd egy év múlva utódja, György király koronázási ceremóniáján Maude is részt vett.

1912-ben otthagyta a Hadügyi Hivatalt és csatlakozott az írországi Curraghnál állomásozó 5. hadosztályhoz. Ez a munka sokkal több szabadban töltött időt ígért, ami a sok hivatali munka után felüdülés volt a számára.[15] 1914 januárjában visszatért a Hivatalhoz, GSO1[16] kinevezésben, sokkal inkább kényszerből, mint örömből; úgy érezte, hogy jövője szempontjából nem volna ildomos a visszautasítania a felajánlott helyet.[17] Itt érte áprilisban a háború kirobbanásának híre.

Szolgálat az I. világháború alatt[szerkesztés]

Mert bármikor eljöhet az a nap, amikor ránk, katonákra nagy szükség lesz; bármikor eljöhet az a nap, amikor egy olyan óriási háborúba sodródunk, amelynek nagyságát képtelenek leszünk majd felfogni.

– Maude, 1910-1911 telén[18]

1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd főherceg halálával kirobbant az első világháború. Maude a kezdetektől részt vett a háborúban; útja a nyugati fronttól (1914 nyara - 1915 nyara) egy hosszabb utat bejárva a Dardanellákon át (1915 nyara -1916 tavasza) a mezopotámiai hadszíntérre (1916 tavasza -1917 ősze) vezetett.[19]

Nyugati front[szerkesztés]

Maude tábornok az I. világháború idején (1917).

Kezdetben az Expedíciós Haderő 3. hadtestén belül szolgált vezérkari tiszti minősítésben William Pulteney tábornok és John Philip Du Cane dandártábornok alatt. A brit erők mozgósítása augusztus 5-én kezdődött. Maude Augusztus 26-án, a Braemar Castle nevű gőzös fedélzetén érkezett meg Le Havre-ba. A Compiègne-ben állomásozó főhadiszálláson Pulteney tábornok átvette a hadtest irányítását. A brit haderő tényleges - ámbár lassú[20] - előremozdulása 5-én kezdődhetett meg. A németek október elején elfoglalták Antwerpent. Félve attól, hogy a német csapatokat átcsoportosítják, október 11-én a 3. hadtest gyalogságát vonaton elkezdték átszállítani St. Omerbe, majd onnan buszokkal keleti irányba, a 2. hadtest nyomában.[21] 14-én elfoglalták Bailleult, majd Armentières-ig nyomultak előre. A németek folyamatos tűz alatt tartották őket, így - némiképp Maude csalódottságára[22] - Pulteney úgy döntött, főhadiszállását visszahelyezi Bailleulbe. Ekkor, október végén Maude-ot dandártábornokká léptették elő és megbízták a 14. (gyalogos) dandár irányításával.

A 14. dandár a Thomas Morland által irányított 5. hadosztály és a Horace Smith-Dorrien által irányított 2. hadtest alá tartozott és a brit vonal jobb oldalán foglalt állást, a La Bassée-től északnyugatra lévő Richebog közelében. A tényleges parancsnokságot Maude október 23-án vehette át. 27-én a németek elfoglalták Neuve Chapelle-t és reá hárult a feladat, hogy azt egy éjszakai ellentámadás során visszaszerezze. Érvelései[23] meggyőzték feletteseit, hogy a támadást célszerű lenne nappalra időzíteni. A támadás így is kudarcba fulladt és a falut csak tavasszal tudták a szövetségesek elfoglalni. November első felében a 14. dandár névlegesen az Indiai hadtest tartalékosaként szolgált és csak 15-én helyezték vissza az 5. hadosztályhoz. November második felében a dandárt Wulverghemhez, Bailleul és Messines közé irányították, ahonnan csak majd a hó végén vonult vissza rövid időre Bailleul közelébe. Az időzítés remek volt, mert V. György király - aki egyébként a nyugati frontot több ízben meglátogatta[24] - ekkor érkezett meg Bailleulbe. A szemle során a király Maude-dal is eltársalgott.[25]

December 5-én Maude és csapata visszakerült a frontra ahol a németek folyamatos tűz alatt tartották őket. A rossz idő miatt a lövészárkok állapota szörnyű volt, így a parancsnok elrendelte rendbehozatalukat; többek között - a sár és latyak ellen - "padlót" rakatott le katonáival.[26] Az új év elején Bailleulnél megpihent csapat január első felében került vissza a frontra, majd március végén átvezényeltek őket Kemmelbe, Ypres közelébe.

Áprilisban Maude-ot a jobb vállán eltalálta egy kóbor golyó, ami majdnem a gerincéig befúródott. Sérülése miatt 3 hétre visszatért Angliába. Május 1-jén a Buckingham-palotában a királytól átvehette a Bath Érdemrendet, majd 2 nappal később visszatért a frontra. Május végén a 28. hadosztályt ért gáztámadás során - a szerencsétlen széljárás miatt - a 14. dandár is komoly veszteségeket szenvedett.

Az utolsó, nyugati fronton töltött hónapja során Maude egy rövid időre megkapta az 5. hadosztály parancsnokságát (Morland egy hetes hazautazása idejére), majd június végén értesítették, hogy vezérőrnaggyá léptették elő. Hazatért, hogy részt vegyen az új hadsereg felállításában.

Dardanellák[szerkesztés]

Június 29-én jelentkezett a Hadügyi Hivatalnál, ahol megbízták az akkor még kiképzés alatt levő - nyugati frontra szánt - 33. hadosztály vezetésével. A döntést azonban hirtelen megváltoztatták és augusztus 15-én táviratban értesítették, hogy két nap múlva hajóra kell szállnia, hogy átvegye a 13. hadosztály parancsnokságát a Dardanelláknál. 17-e reggelén - életében utoljára - búcsút vett családjától.

A 13. hadosztály július közepén érkezett meg a gallipoli ANZAC-öbölbe. Az antant által szervezett és előkészített augusztusi offenzíva a heves török ellentámadás miatt átütő sikert nem könyvelhetett el és mikor Maude szeptemberben megérkezett, már csak egy erősen megfogyatkozott hadosztályt vehetett át, amely ráadásul rendkívüli - ellátmányt és muníciót érintő - hiányban szenvedett.

Október elején a hadosztályt áthelyezték az ANZAC-öbölből a Suvla-öbölbe, ahol továbbra is napi szinten tűz alatt tartotta őket az ellenség. A felsőbb vezetőség az evakuáció mellett döntött.[27] A mentés és menekülés fokozatos volt; előbb a sebesülteket, a muníció nagy részét és az állatokat mentették ki, majd ezt követően, december 18-19-e ill. 19-20-a éjjelén a maradék egységeket. Az evakuáció kockázatos volt, de sikerrel zárult. Ahogy Maude megjegyezte: "Úgy hiszem, amit hátra hagytunk, még 200 fontot sem ér."[28]

Az evakuációt követően a hadosztályt a Helles-fokra vezényelték. Alig tették lábukat partra, megérkezett a hír a teljes evakuációról. 1916. január 7-én a hadosztályt támadás érte, amelyet azonban sikerült visszaverniük és 8-9-e éjjelén sor kerülhetett a Helles-fok végső evakuációjára. Ezúttal sokkal több probléma merült fel, mint a korábbi, suvla-öbölbeli evakuáció során. Bár a hadosztály nagy része sikeresen hajóra szállt a Gullay Beach partszakaszon, kora hajnalban érkezett a hír, hogy a hadsereg maradéka (köztük Maude és a tisztek) csak a 3 kilométerre arrébb lévő W Beachnél szállhat hajóra; így ezt a szakaszt a sötétben, ellenségtől körülvéve kellett megtenniük a szárazföldön. Az evakuáció végül sikerrel zárult, bár ezúttal nem volt lehetőség a "tiszta" menekülésre, nagyon sok állatot, felszerelést hátra kellett hagyniuk. A többségüket - hogy az ellenség ne húzzon belőlük hasznot - elpusztították. Maude az akciót pazarlásnak vélte.[29] Az evakuációt követően a hadosztályt Egyiptomba szállították át, ahol egyesítették őket az ott állomásozó tüzérségi egységeikkel.

A mezopotámiai hadszíntér[szerkesztés]

A mezopotámiai sereg újjászervezése[szerkesztés]

Egy rövid egyiptomi tartózkodást követően 1916 márciusában a 13. hadosztályt a mezopotámiai hadszíntérre szállították át, hogy segítségükre legyen a Kút[30][31] felmentésére küldött brit-indiai csapatoknak.

Kútba még 1915 decemberének elején vonult be az indiai hadsereg Townshend tábornok vezette 6. hadosztálya a ktésziphóni csatát követően. Kút jól védhető erősségnek bizonyult, amit december 7-étől kezdődően kezdett a török sereg ostromolni. Townshend félrevezető jelentést küldött az erősségből, amiben arról számolt be, hogy már csak egy havi ellátmányuk maradt.[32][33] A jelentés következményeként több felmentő egység érkezett a térségbe, köztük a Maude vezette 13. hadosztály, amely március folyamán jutott el Egyiptomból Baszrába, majd onnan a Tigris folyón az indiai hadsereg 3. (Tigris) hadtestének állomáshelyéhez, Kút közelébe. Április elején a hadosztály részt vett a hannai, fallahiyai és sanniyati ütközetekben, majd a hónap fennmaradó részében elsősorban a 7. és 3 hadosztályt segítették (utóbbit gépfegyveres és tüzérségi támadással). Április 29-én, a sikertelen ellentámadás következményeként Kút végül megadta magát. A 13. hadosztály Kútnál elszenvedett veszteségeit csak tetőzte a kolera, ami áprilisban napi szinten szedte áldozatait. A Kútnál elszenvedett brit vereség Maude számára döntő jelentőségűnek bizonyult: a mezopotámiai brit-india hadsereg körüli átszervezések katonai karrierje további pozitív alakulását vonták maguk után.

Az ütközeteket követően elsősorban hadosztálya újraszervezése kötötte le idejét. E mellett az ellenség által felhagyott lövészárkokat is előszeretettel látogatta és tapasztalatairól jegyzeteket készített.[34] Július elején a hadsereg újraszervezése keretén belül Maude megkapta a Tigris hadtest parancsnokságát, amit hivatalosan július 11-én vett át. Ez automatikusan az altábornagyi rangot vonta maga után.

A hadtest élén nem sok időt töltött, augusztus 21-én ugyanis utasították, hogy a parancsnokságot adja át Alexander Cobbe tábornoknak, ő maga pedig Baszrában vegye át a teljes hadsereg vezetését Percival Lake tábornoktól. Maude kinevezését - ámbár nem ő volt a rangidős a hadszíntéren[35] - elősegítette korábbi, a Hivatalnál eltöltött időszaka, ahol a vereséget követően úgy határoztak (részben az indiai hadsereggel szembeni növekvő bizalmatlanság miatt) hogy egy fiatalabb tisztnek adják át a parancsnokságot. William Robertson birodalmi vezérkari tiszt - aki ismerte Maude magas szintű felelősségtudatát és szervezőképességét - bátran ajánlotta a mezopotámiai hadsereg élére.[36] Maude augusztus 24-én érkezett Baszrába, ahol pár napot a leköszönő Lake társaságában töltött. Új főhadiszállását is itt rendezte be.

Az új parancsnok hamar felismerte a hadsereg hiányosságait és azokat a problémákat, amelyek a mezopotámiai hadszíntéren állomásozó egységek mindennapjait érintették. Így hangsúlyt fektetett az ellátás és utánpótlás biztosításának megteremtésére, a kommunikációs vonalak és infrastruktúra kiépítésére (szárazföld - vasút, folyó), az egészségügyi ellátás fejlesztésére (a sérült és a járványoknak áldozatul esett betegek ellátása érdekében) és a hadsereg újjászervezésére.[37] Még a tavasz folyamán egy vasútvonal építése kezdődött meg a Tigris folyó bal partján. Maude a technikai fejlesztések érdekében (vasútvonalak, kórházak fejlesztése) mérnököket hívatott Európából. Szerencséjére Robertson mindenben támogatta, így az ellátmányt és hadi eszközöket igénylő táviratai mindig kedvező elbírálásban részesültek.[38]

Október közepén Maude megbetegedett,[39] de pár nap múlva folytatni tudta munkáját. Ősszel elsősorban a csapategységei helyzetét mérte fel és a tervezett offenzívára való tényleges előkészületeket irányította. Nagy örömmel töltötte el, hogy volt hadosztályából négyen is kiérdemelték a Viktória-keresztet az áprilisi harcokban nyújtott teljesítményükért.[40]

November közepén átalakította a hadsereg struktúráját: az önálló lovas dandárból külön hadosztályt hozott létre, míg a Tigris hadtestet két hadtestre szedte szét: az 1. indiai hadtest többek közt a 3. és 7. hadosztályt foglalta magában Cobbe irányítása alatt, míg a 3. indiai hadtest a 13. és 14. hadosztályt William Marshall tábornok irányítása alatt.[41] Hozzávetőlegesen 150 000 ember tartozott Maude alá (két-harmaduk indiai),[42] ebből ca. 50 000 fő vett részt a téli offenzívában.[43]

A téli offenzíva és Bagdad bevétele[szerkesztés]

Maude serege élén bevonul Bagdadba (1917. március 11.).

Az újjászervezett és új erőre kapott brit-indiai hadsereg 1916. december 13-án indította meg offenzíváját, amelynek távolabbi célja a kulcsfontosságú Bagdad bevétele volt. A megelőző hónapok mindenre kiterjedő alapos szervezése a hadsereg eredményein végig tükröződött.

A tényleges offenzíva december 13-14-e éjjelén kezdődött meg. A két hadtest mintegy 50 000 emberrel a Tigris két partján haladt előre. A heves esőzések miatt és a minél kisebb veszteség érdekében az előrehaladás lassú volt. A kisebb török állásokat felszámolva a sereg január 7-ére megközelítette a Khadairi Kanyarulatot, amelyet két hét után, január 18-19-e éjjelén vett be. A csapatok további előrenyomulását heves török ellentámadás akadályozta. Maude február 17-én elrendelte mindkét szárny megtámadását és 23-án Kút kapitulált.

Habár előrelátó módon Kâzım Karabekir tábornok időben elrendelte Kút elhagyását - ahol 2500 embere állomásozott -, de menekülés közben a brit flottilla támadásai során a Tigris folyón nagy veszteségeket könyvelhetett el; a folyóvízi ütközet során négy nagyobb[44] és számtalan kisebb hajót és uszályt vesztett.

Február 25. reggelén, a menekülő ellenség nyomában a brit-indiai sereg megindult Bagdad irányába. Két nappal később Marshall gyalogsága, a lovasság és a flottilla eljutott Aziziyehig (hozzávetőlegesen félúton Kút és Bagdad között). Eközben Cobbe gyalogsága "utótisztogató" munkát végzett és a menet védelmét látta el.[45] Marshallék Azaziyehet csak március 5-én - miután az utánpótlás körüli szervezési munkák befejeződtek és Maude átgondolta stratégiai lépéseit[46] - hagyták el. Ez az idő lehetőséget biztosított Halil Kut pasa számára, hogy új stratégiát dolgozzon ki; mintegy 12 500 emberrel maga mögött úgy döntött, hogy Bagdad védelmére rendezkedik be és a várostól délre a Tigris mindkét oldalán védelmi állást állíttat fel.

Március 7-én a sereg elérte a Dijálaval (Tigris egyik bal oldali mellékága) párhuzamosan - Bagdadtól ca. 10 kilométerre - húzódó török védelmi vonalat, ahol heves tüzérségi védekezés nehezítette dolgukat. A tábornok serege egy részét (Cobbe gyalogságát és a lovasságot) áthelyeztette a jobb partra, ahol kisebb török állásokat felszámolva haladtak előre. 10-én Marshall sikeresen átjutott a Dijála folyón, miközben a lovasság elérte a bagdadi vasútállomást. Halil a vasútvonal védelme érdekében visszarendelte seregét, majd estére elrendelte a város elhagyását. Maude serege élén, március 11-én bevonult a városba. Bagdad 140 000 lakosa hangos éljenzéssel fogadta a megérkező sereget.[47]

„A király és alattvaló nevében, ekként szólok hozzátok:

Katonai akciónk célja az ellenség legyőzése és kiűzése erről a vidékről. E célból a csapataink által megszállt területek fölötti ellenőrzést teljes mértékben én gyakorlom. Seregeink ugyanakkor városaitokba és földjeitekre nem mint hódítók vagy ellenségek érkeznek, hanem mint felszabadítók. A Halaka idejétől városotokat és országotokat idegen zsarnokok uralták; palotáitokat romba döntötték, kertjeitek elpusztították, atyáitokat veletek együtt pedig rabláncba verték. Fiaitokat általatok nem kívánt háborúkba hurcolták. Vagyonotokat igazságtalanul elkobozták és távoli földeken eltékozolták.

Midhat [pasa] óta a törökök reformokat emlegetnek. Mondjátok, a jelenlegi állapotok; a rombolás és tékozlás, nem az ígéretek megszegéséről tanúskodnak?

[...]

Bagdad népe! Emlékezz! 26 generáción keresztül idegen zsarnokok uralma alatt sínylődtetek, akik minden igyekezetükben azon voltak, hogy arabot arab ellen fordítsanak és széthúzást idézzenek elő népeitek között. Nagy-Britannia és szövetségesei számára ez a politika elfogadhatatlan; ugyanis ahol ellenségeskedés és rossz kormányzás kéz a kézben jár, ott nem adottak a feltételek a békéhez és jóléthez. Eképpen utasításba kaptam, hogy meghívjalak titeket, hogy nemeseiteken, elöljáróitokon és képviselőiteken keresztül részt vegyetek a polgári ügyeket érintő döntéshozatalban a hadsereggel tartó brit politikai képviselőkkel, hogy népeitek törekvései északi, keleti, déli és nyugati rokonaitokkal közös erővel valósulhassanak meg.”

Maude, 1917. március 19.: Bagdadi Kiáltvány[48]

A város bevételét követően a király és sokan mások táviratban gratuláltak a tábornoknak, aki eközben sem tétlenkedett, hanem a helyzet megszilárdítására összepontosított. Seregeivel sikerült a törököket északkeleti, északi és nyugati irányba visszaszorítania a Dijála, a Tigris és az Eufrátesz mentén. A tavaszi, ún. szamarrai offenzíva[49] végén, április 23-án, a szamarrai vasútállomás is brit kézre került. Nagyobb szabású, őszre tervezett tervei (Alsó-Mezopotámia teljes elfoglalása) előkészítéséhez orosz segítséget szeretett volna kapni, de csalódottságára nem érkezett.[50]

A Bagdad körüli szervezési munkákban segítségére volt, hogy a lakosság nagy része támogatta.[51] A biztonság biztosítása érdekében felállíttatott egy katonai és egy civil rendőrséget és éjszakai járőrözést rendelt el. A nyár nagy részében a kommunikációs vonalak kiépítésén, a helyi ellátás megszervezésén és az infrastruktúra továbbfejlesztésén dolgozott. Július végére többek között kiépült a létfontosságú Kút-Bagdad vasútvonal. A nyugalmas időszak lehetőség biztosított a hadsereg számára a pihenésre és kikapcsolódásra is. Példának okáért június elején a tábornok repülőn meglátogatta a Szamarránál állomásozó 7. hadosztályt, akik felkérték, hogy ő nyújtsa át a focikupát a hadosztály győztes csapatának.

Az ősz folyamán szárnyra kelt a hír, hogy fanatikus csoportok az életére akarnak törni. Bár a tábornok nem tulajdonított nagy jelentőséget az ügynek, társai győzködésére végül beadta a derekát és külön biztonsági intézkedéseket rendelt el.[52] A szeptember végén kezdődő újabb katonai akciókat (pl. Ramadi csata) sikerrel vették csapatai.

Halála[szerkesztés]

November 16-án Maude rosszullétre panaszkodott. Kolerát diagnosztizálta nála, ami feltehetőleg szennyezett tej révén jutott be a szervezetébe.[53] Két nappal később, 1917. november 18-án, este fél hétkor elhunyt. Mezopotámiában, de még Londonban is elterjedt az a hír, hogy esetleg megmérgezték.[54][55][56] Érdekesség, hogy ugyanabban a házban halt meg, ahol kilenc hónappal korábban von der Goltz német vezértábornagy.[57] Halála mindenkit megrendített. A bagdadi North Gate katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetésén - amelyet november 19-én a délutáni órákban tartottak - rengetegen voltak; saját tisztjein és katonáin kívül a helyi lakosság is nagy számban képviseltette magát. Temetését követően egy ellenséges (török) repülő is megjelent Bagdad fölött, amely alacsonyan szállva a főhadiszállás közelében egy részvét-nyilvánító üzenetet dobott le.[58]

Maude tábornok helyét a hadsereg élén William Marshall tábornok vette át.

Család[szerkesztés]

Felesége: Cecil Cornelia Marianne St. Leger Taylour (Taylor) (1866-1942)

Gyermekeik:

  • Stella Cecile Evelyn Maude (1894-1977)
  • Beryl Mary Maude (1896-1978)
  • Edward Frederick ("Eric")[59] Maude (1897-1984). Eric követte apja nyomdokait a katonai pályán.[60]

Megítélése[szerkesztés]

Katonatársai elismerik Maude rendkívüli szervezőképességét, vezetői képességét, a részletek iránti elkötelezettségét, éleslátását és kitartását. Még magas rangú katonai vezetőként is fontosnak tartotta a közkatonákkal való közvetlen, személyes kapcsolatot.[61] Szolgálatban lévő embereit és beteg katonáit egyaránt rendszeresen látogatta.[62] Még hindiül is elkezdett tanulni, hogy az indiai származású sérült katonáival tudjon pár szót váltani a kórházi látogatások során.[63] Elhunyt tisztjei temetésén mindig jelen volt és ha tehette, a közkatonák temetésére is kijárt.[64] Képes volt sárban, hidegben is órákat barangolni a lövészárkok körül.[65] Fontos volt számára, hogy a helytállást elismerés kövesse;[66] amikor kézhez kapta a Bagdad bevételét és az azt megelőző katonai akciókat taglaló rövidített jelentését Londonból, csalódott volt, mert pont azokat a részeket hagyták ki, amik hangsúlyozták, hogy mennyire jól helytálltak emberei. Emiatt a teljes változat nyomtatott példányait kezdte el a hadseregben terjeszteni.[67] Szerette a rendszerességet; egy adott napi rutint még a fronton is kialakított, ezért már a nyugati fronton kiérdemelte a "Systematic Joe" becenevet ("Módszeres Joe").[68] Többször hangot adott csalódottságának, amikor felettesei visszavonulót fújtak,[69] de ugyanakkor fölös kockázatot nem vállalt.[70]

A tábornokkal szemben megfogalmazott legfőbb kritika annak túlzottan centralista hozzáállását támadja. Túlságosan is mindent a maga irányítása alá akart vonni és szeretett mindent a kezében tartani. Beosztottjai számára nem volt túl sok lehetőség saját kezdeményezésre. Létrehozott egy egy személyen függő rendszert, amely mérhetetlen nagy kockázatot hordozott magában. Védői ugyanakkor megjegyzik, hogy a centralista hozzáállása nem abból fakadt, hogy nem bízott volna meg a neki alárendelt személyekben, csak egyszerűen túlzottan szeretett a részletekben elmerülni.[71][72]

Példás családapa volt, aki szívesen töltötte idejét gyermekeivel; közös sporttal, kertészkedéssel.[73] Rendszeres futással, lovaglással és egyéb sporttal tartotta testét karban,[74] harcmentes napokon még a fronton is gyakran futással kezdte a napot.[75] Vakmerő lovas hírében állott.[76] Ivászat terén mértéktartó volt és nem dohányzott.[77] Vallásos embert volt; minden vasárnap eljárt templomba, és a fronton is, ha tehette, részt vette a közös imádkozásokon és a vasárnapokat próbálta beteglátogatásnak szentelni. Vasárnaponként mindig áldozott.[78]

Kitüntetések[szerkesztés]

Szawakini expedíció:

  • Egyptian Medal (1885)
  • Khedive's Egyptian Star (1885)

Második búr háború:

  • Distinguished Service Order - Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1901)
  • Queen's South Africa Medal (1901)

Kanadai küldetés:

  • Order of St Michael and St George - Szent Mihály és Szent György Érdemrend (1901)

Első világháború:

  • Order of the Bath - Bath Érdemrend (C.B. (Companion): 1915; K.C.B. (Knight Commander): 1916)
  • Ordre national de la Légion d'honneur - Francia Köztársaság Becsületrendje (1916)
  • L'Ordine della Corona d'Italia (1917)

Fennmaradt iratok[szerkesztés]

Levelezéseiből és naplóbejegyzéseiből 2012-ben Andrew Syk szerkesztésében "The Military Papers of Lieutenant-General Sir Frederick Stanley Maude, 1914-1917" címmel egy ca. 300 oldal terjedelmű kötetet adott ki az Army Records Society.[79] Megjegyzendő, hogy fennmaradt utolsó napjóbejegyzése 1916. május 1-jei keltezésű. Bár az ezt követő időszakban is folytatta naplójának írását, azonban az utolsó másfél év bejegyzéseit abban a szobában találták meg, ahol meghalt. A fertőzésveszély miatt így ezeket az értékes iratokat megsemmisítették.[80]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Nyughelyén a bagdadi North Gate temetőben mauzóleum őrzi emlékét.[81][82]
  • A szülei nyughelyén, a londoni Brompton temetőben is található síremléke.[83]
  • Bagdadban szobrot állítottak emlékére, ami lován ábrázolta. A szobrot 1958-ban, a monarchia megbuktatása után ledöntötték.[84][85]
  • A Cascade-hegység egyik hegycsúcsa az ő nevét viseli: Mount Maude.[86]
  • 2003-ban a brit katonai főhadiszállást a bagdadi Zöld Zónában "Maude Ház"-ra keresztelték (Maude House).[87]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.firstworldwar.com/bio/maude.htm
  2. Bár a Viktória-keresztet csak 1856-ban alapította meg Viktória királynő, a Krími-háborúban nyújtott kimagasló katonai teljesítmények elismeréseként visszamenőlegesen is odaítélték.
  3. Callwell 1920 - 4.o.
  4. Beceneve az első világháború idején a "systematic" ("módszeres") jelzővel bővült (ld. a "Megítélése" szakaszt).
  5. Édesapja halála megviselte; ahogy egy későbbi naplóbejegyzésében megjegyezi: "Nem tudok nem úgy gondolni rá, mint a legjobb apára és mint egy bátor, hűséges, visszavonult angol úriemberre." Callwell 1920 - 30.o.
  6. A sebesülése kihatott kézírására is; a gyakran csak ceruzával feltüntetett megjegyzéseit (pl. naplójában) nehezen lehetett megfejteni, főleg, ha neveket takartak. Callwell 1920 - 44.o., 55.o., 165.o.
  7. Callwell 1920 - 56.o.
  8. Szeptember 6-án lőtték le és szeptember 14-én belehalt sérüléseibe.
  9. Ld. a kettős evakuáció szervezési munkáit a Dardanelláknál és a brit-indiai hadsereg újjászervezését a mezopotámiai hadszíntéren a kúti csatát követően.
  10. A milícia törvénnyel (Militia Act) kapcsolatos véleményét Arnold-Forster hadügyi államtitkár számára írt levelében részletezi: ld. Callwell 1920 - 78-89.o.
  11. Callwell 1920 - 86.o.
  12. Callwell 1920 - 85-90.o.
  13. Callwell 1920 - 93.o.
  14. Callwell 1920 - 97.o.
  15. Callwell 1920 - 105.o.
  16. General Staff Officer, 1st Grade
  17. Callwell 1920 - 110.o.
  18. Idézet közte és egy orvos ismerőse között zajló párbeszédből 3 évvel a Nagy Háború kitörése előtt. Barátja azt tudakolta tőle, hogy miért edzi magát annyit nap mint nap futással és egyéb sportokkal. Maude arra hivatkozott, hogy fitten kell magát tartania, mert soha nem tudhatja, hogy katonaként mikor kell majd helytállnia a csatamezőn. Callwell 1920 - 100.o.
  19. A háború ideje alatt csak kétszer hagyta ott a frontot; 1915 tavaszán a sebesülése okán és ugyanezen év nyarán pedig új kinevezése miatt.
  20. Az Aisne folyónál Maude és egysége csaknem egy hónapot töltött.
  21. Maude szerint elhibázott lépés volt a buszoztatás, mert gyalog is előbb megtették volna a távot. A szervezetlenség miatt ráadásul meg volt a veszélye annak, hogy a hátrahagyott csapatokat megtámadják. Callwell 1920 - 126.o.
  22. Callwell 1920 - 129.o.
  23. Ti. koromfekete éjszaka volt, a terep pedig ismeretlen.
  24. http://www.firstworldwar.com/bio/georgev.htm
  25. A 14. dandár szemléjére december 3-án kerített sort a király.
  26. Pultney meg is jegyezte, hogy végre először nem panaszkodtak a katonái az áthelyeztetés miatt, amikor márciusban a 14. dandár által hátrahagyott lövészárkokat foglaltál el. Callwell 1920 - 148.o.
  27. Maude véleménye az ősz folyamán az volt, hogy megfelelő utánpótlás és ellátás mellett fel lehetne eredményesen lépni a törökökkel szemben, de abban egyetértett, hogy ezek hiányában valóban csak az evakuáció marad mint egyedüli lehetőség. Csak azt nem értette, hogy miért húzták ezt a dolgot decemberig. Callwell 1920 - 166-170.o.
  28. Callwell 1920 - 175-176.o.
  29. Mindamellett - a közvéleménnyel ellentétben - nem könyvelte el antant sikernek. Callwell 1920 - 179.o.
  30. El-Kút vagy Kút el-Amára néven is ismert.
  31. A cikkben a fontosabb arab tulajdonnevek (pl. Kút) magyar átiratban szerepelnek. Mindamellett azonban a török állásokat jelölő folyószakaszok, mocsarak, falvak/tanyák magyarosítása még csak részben valósult meg. Ennek oka, hogy ezek a helyek földrajzi értelemben nem jelentősek, elsősorban a háború szempontjából kerültek be a (nyugati) köztudatba. Ennélfogva beazonosításuk (kellően részletes arab nyelvű térképen és/vagy forrásban) nehézkes. A kidolgozott magyar névváltozatok közléséig a tábornok hadijelentésében is szereplő átiratokat tüntetjük fel a továbbiakban ezeknél a kisebb jelentőségű helyeknél.
  32. Maude egy március végén kelt naplóbejegyzésében úgy fogalmaz, hogy Townshend "ráfanyarodott a lóhúsra". Callwell 1920 - 198.o.
  33. Különböző források eltérő adatot szolgáltatnak arról, hogy vajon meddig is lett volna elég az ellátmány. A jelentett egy hónap - mint utóbb kiderült - teljes fejadagból számolt érték. Towshend később módosított, előbb 2 majd 5 hónapra. http://www.firstworldwar.com/battles/siegeofkut.htm
  34. Callwell 1920 - 225.o.
  35. Callwell 1920 - 236-237.o.
  36. Callwell 1920 - 236.o.
  37. Maude tábornok hadijelentése (1916. augusztus 28.-1917. március 31.); Callwell 1920 - 237.o.
  38. Callwell 1920 - 244-245.o.
  39. Elkapta a lepkeszúnyog által terjesztett ún. Pappataci-lázat.
  40. Callwell 1920 - 249-250.o. A négy katona neve: Angus Buchanan, Edgar Myles, James Fynn és William Addison.
  41. Marshall nem sokkal ez előtt érkezett Mezopotámiába. Maude kérése volt Robertson felé, hogy küldjön valakit, aki megfelelne hadtest parancsnoknak. Callwell 1920 - 250.o.
  42. Stevenson 2009 - 99.o.
  43. http://www.firstworldwar.com/battles/kut2.htm
  44. Sumana, Pioneer, Basra és Firefly. Ez utóbbi eredetileg a brit flottilla részét képezte, de még az első kúti csata idején megszerezte a török sereg. Maude tábornok hadijelentése (1916. augusztus 28.-1917. március 31.)
  45. A törökök által hátrahagyott nagy mennyiségű felszerelés és felhalmozott készlet a martalócok érdeklődését is felkeltette, akik nem voltak rest fosztogatásaik alkalmával kisebb különálló csapatokra támadni. Maude tábornok hadijelentése (1916. augusztus 28.-1917. március 31.)
  46. Londoni felettesei véleményét kikérte Bagdad elfoglalásával kapcsolatban, akik rábízták a döntést. Knight 2013 - 109.o.
  47. http://www.firstworldwar.com/battles/baghdad.htm
  48. A tábornok Bagdad népéhez intézett kiáltványa teljes szöveggel, angol nyelven: http://wwi.lib.byu.edu/index.php/The_Proclamation_of_Baghdad
  49. http://www.firstworldwar.com/battles/samarrah.htm
  50. Az időjárási viszonyok mellett a forradalmi események is rányomták bélyegüket az orosz hadsereg tevékenységére. Callwell, 1920 - 284-285.o.
  51. Maude-ot kedvelt esti lovaglásai alkalmával mosolygó, integető emberek fogadták. Megemlít egy olyan esetet is, amikor egyszer a tömegből egy férfi és egy nő kirohant, hogy a csizmáját megcsókolja. Callwell, 1920 - 286.o.
  52. Callwell 1920 - 297-298.o.
  53. A tejet kávéhoz kérte a Machbet arab előadása közben, amelyet november 14-én tekintett meg a frontra látogató Eleanor Franklin Egan amerikai újságírónő társaságában. Knight, 2013 - 140.o.; Callwell, 1920 - 309.o.
  54. Callwell, 1920 - 311.o.
  55. Knight 2013 - 140.o.
  56. Internetes fórumon egy Maude alatt szolgálatot teljesítő katona leszármazottja beszámol arról, hogy dédapja barbár és könyörtelen vezetőnek festette le Maude-ot, akit saját katonai mérgeztek meg, miután az képes volt egy szolgálat közben elszunnyadt 18 éves katonáját hidegvérrel lelőni. A történetet sehol máshol nem említik és a "barbár" és "könyörtelen" jelzők szöges ellentétben állnak a cikkben egyéb helyen hivatkozott beszámolókkal. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a hivatkozott anyagok a közkatonák véleményét csak közvetve közlik és a Maude személyiségével kapcsolatos vélemények elsősorban magasabb rangú tisztektől és közvetlen ismerősöktől származnak.
  57. Aki szintén betegségben (tífusz) hunyt el és akinél szintén felmerült annak a lehetősége, hogy esetleg megmérgezték. http://www.firstworldwar.com/bio/goltz.htm; Callwall, 1920 - 320.o.
  58. Stuart 1920 - 53.o.
  59. A fiút a két nagyapja után nevezték el, de a valóságban mindenki Ericnek szólította (ami lényegében a két névből lett összerakva). Callwell, 1920 - 30.o.
  60. http://www.thepeerage.com/p18923.htm#i189227
  61. Callwell, 1920 - 320-336.o.
  62. Callwell, 1920 - 208.o., 229.o., 289.o., 290.o.
  63. Callwell, 1920 - 291.o.
  64. Callwell 1920 - 144.o.
  65. Callwell, 1920 - 229.o.
  66. Suvlánál képes volt csak amiatt pár száz métert vízen-sáron át baktatni, hogy megköszönje embereinek a helytállást. Callwell, 1920 - 229.o.
  67. Itt egy félreértés történt, ugyanis a The London Gazette teljes (a cikkben is hivatkozott) változatban közölte a jelentést, de sok újság - köztük, ami kikerült a frontra - csak ennek egy rövidített változatát tartalmazta. Callwell, 1920 - 294.o.
  68. Callwell, 1920 - 140.o.
  69. Ld. a nyugati fronton és a Dardanelláknál.
  70. Ld. a nyugati fronton az éjszakai támadással kapcsolatos parancsot felülbírálta. Callwell, 1920 - 156.o.
  71. Stuart 1920 - 34.o.; Callwell, 1920 - 230.o., 305-306.o.
  72. William Lambton parancsnok megjegyzi, hogy bár az események alakulása végül Maude-ot igazolta, de ettől ez a hozzáállás még nem követendő példa a katonaságnál. Callwell, 1920 - 323-324.o.
  73. Callwell, 1920 - 81-82.o., 107.o., 120.o.
  74. Callwell, 1920 - 100.o., 333.o., 335.o.
  75. Callwell, 1920 - 123.o.
  76. Callwell, 1920 - 335.o.
  77. Callwell, 317.o.
  78. Stuart 1920 - 41.o.; Callwell, 1920 - 107.o., 306.o., 332.o., 333.o.
  79. http://www.armyrecordssociety.org.uk/Vol32.htm
  80. Callwell, 1920 - 219.o.
  81. A sír régen.
  82. Kép a mauzóleumról.
  83. Kép a síremlékről
  84. A britek által hatalomba segített I. Fejszál király szobra hasonló sorsra jutott. http://socialistworker.co.uk/art/6930/Smashing+statues+through+the+ages
  85. Kép a szoborról
  86. http://www.summitpost.org/north-east-face-north-ridge-of-mount-maude-alpine-iii-5-3/727232
  87. http://www.independent.co.uk/news/world/middle-east/retreat-from-basra-the-slow-death-of-the-iraq-campaign-401790.html

Források[szerkesztés]

További ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Sir Stanley Maude.szerk.: Andrew Syk: The Military Papers of Lieutenant-General Sir Frederick Stanley Maude, 1914-1917. History Press for the Army Records Society, 312. o. ISBN 978-0752486192 (2012)