John Jellicoe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Rushworth Jellicoe
John Jellicoe admirális
John Jellicoe admirális
Született 1859. december 5.
Southampton
Meghalt 1935. november 20. (75 évesen)
London
Állampolgársága brit
Nemzetisége Flag of the United Kingdom (3-5).svg angol
Fegyvernem A Brit Királyi Haditengerészet zászlaja Brit Királyi Haditengerészet
Szolgálati ideje 1872-1919
Rendfokozata Tengernagy
Egysége Az angol nagyflotta (1917-ig)
Csatái I. világháború
Kitüntetései
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel
  • Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order
  • Order of St. George, 3rd class
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz John Rushworth Jellicoe témájú médiaállományokat.

John Rushworth Jellicoe (Southampton, 1859. december 5. - London, 1935. november 20.) brit tengernagy, az úgynevezett brit „Nagy flotta” parancsnoka 1917-ig. A jütlandi csatában az angol főflotta parancsnoka.

Élete[szerkesztés]

Származása és korai pályafutása[szerkesztés]

John Jellicoe 1859. december 5-én született Southamptonban. Apja a kereskedelmi flotta tisztjeként látott el szolgálatot. John kadétként került a haditengerészethez. Kortársaihoz képest viszonylag kevés expedíciós vállalkozásban vett részt, ezek között azonban kivétel volt a kínai boxerlázadás, amely során a Victoria hadihajó parancsnoka volt.

Az I. világháború[szerkesztés]

Már 1908-ban szóba került, mint esetlegesen a Grand Fleet jövőbeli parancsnoka. 1914 augusztusa és 1916 májusa között be is töltötte ezt a posztot. Ő irányította a jütlandi (skagerraki) tengeri csatában a brit flottát is.

A Jütlandi csata[szerkesztés]

Az angolok az oroszok segítségével megfejtették a németek rejtjelkulcsait, és így értesültek Reinhard Scheer német admirális támadó tervéről. Így viszont a német támadó erő indulásakor, a brit flotta már a tengeren várakozott. A két hajóhad előőrsei kb. 15 órakor találkoztak, de Beatty tengernagy vezette előőrs súlyos veszteségeket szenvedett a németek előőrsétől, és félő, hogy ha Jellicoenak nem sikerült volna odaérnie, az egész előőrs megsemmisült volna. Ekkor viszont odaért a Scheer admirális vezette fő német erő is, és heves harc vette kezdetét. A németek több támadást is indítottak, de a britek mindet visszaverték.

A szemben álló hajóhadak

Az angolok megpróbáltak a part és a német hajóhad közé ékelődni, de ez nem sikerült. Ekkor már besötétedett: Scheer elvonult északra, a britek viszont tovább haladtak délnek. Scheer ezután vakmerően megfordult, és még egyszer megtámadta a brit flottát, most viszont sikeresen, és áttörte a brit csatárláncot. Ez után a németek kilőtték torpedóikat, és megpróbálták a német partok közelében lefektetett aknákra csalni az angolokat, de ez nem sikerült. Az angolok nem követték őket, így a csata véget ért. A csatát egyik szempontból a németek nyerték meg, mert kevesebb hajót és embert veszítettek (az angolok három csatacirkálót, a németek csak egyet), másfelől viszont nem sikerült áttörni az angol blokádot, és nem sikerült az angolokkal egy végső döntő csatát kezdeményezniük a németeknek. A tengeri fölény az angoloké maradt.

A háború további szakaszában[szerkesztés]

1916-17-ben az admiralitás "First Sea Lord"-ja, de mivel hatástalanul próbálta meg elhárítani a német tengeralattjáró-veszélyt, és nem támogatta a Lloyd George által preferált konvojrendszert, a miniszterelnök menesztette.

A háború után[szerkesztés]

1918-ban főnemesi rangra emelték, 1920-tól 1924-ig Új-Zéland kormányzói tisztségét látta el.

Halála[szerkesztés]

1935. november 20-án halt meg Londonban.

Emlékezete[szerkesztés]

  • A londoni Trafalgar téren mellszobrot állítottak neki.

Források[szerkesztés]