Christopher Cradock

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cristopher Cradock
Christopher Cradock.jpg
Született 1862. július 2.
Hartforth
Meghalt 1914. november 1. (52 évesen)
Coronel
Nemzetisége angol
Fegyvernem Brit Királyi Haditengerészet
Szolgálati ideje 1875-1914
Rendfokozata ellentengernagy
Csatái

bokszerlázadás
első világháború

Kitüntetései Királyi Viktória-rend
Bath-rend
Koronarend

Sir Christopher George Francis Maurice Cradock (1862. július 2.1914. november 1.) brit haditengerész, ellentengernagy. Az első világháború egyik első tengeri ütközetében, a Coronel-foki csatában esett el.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cristopher Cradock 1862-ben született a yorkshire-i Richmond melletti Hartforth Hallban Christopher Cradock és felesége, Georgina Duff negyedik fiaként. 1875-ben, 12 évesen kezdte karrierjét a haditengerészetnél, a HMS Britannia iskolahajón. 1876-ban a Pallasra, 1879-ben a Minotaurra, 1880-ban pedig a kínai szolgálatot teljesítő Cleopatrára irányították, egy évvel később pedig kadétból alhadnaggyá léptették elő. 1882-ben visszatért Angliába és a Royal Naval College-ban megszerezte elméleti, torpedókezelői és tüzéri képesítéseit. 1884-től Felső-Egyiptomban és Kelet-Szudánban szolgált, ahol a kormányzó szárnysegédjévé választotta. 1885-ben előléptették hadnaggyá és Affafit elfoglalásában való részvételéért az egyiptomi khedive Bronzcsillaggal tüntette ki. 1890-től a Dolphin csavargőzösön, utána pedig a királynő yachtján, a Victoria and Albert-en teljesített szolgálatot. 1896-ban commanderré (kb. sorhajóhadnagy) lépett elő.

1900-ban részt vett a kínai bokszerlázadás leverésében. Az Alacrity parancsnokaként ő vezette a brit kontingenst Toku erődjeinek elfoglalásánál és a nemzetközi (brit, amerikai, japán és olasz) csapatokat Tiencsin felmentésekor. Hősiességéért és lovagiasságért kitüntették a Bath-renddel és megkapta a Földközi-tengerre irányított HMS Bacchante páncélos cirkáló parancsnokságát. 1903-ban a király máltai látogatásának alkalmával megkapta a Királyi Viktória-rend IV. fokozatát. 1906-tól a HMS Swiftsure csatahajó kapitánya volt.

1909-ben előléptették commodore-rá (sorhajókapitány) és megbízták a portsmouthi Royal Naval Barracks vezetésével. 1909 július 2-án "közveszélyes vezetésért" két fontra megbüntették, mert automobiljával nekiütközött egy motorbiciklinek. 1910-ben ellentengernagyi kinevezést kapott. 1911 februárjában vesebetegség miatt rövid ideig kórházban tartózkodott, augusztusban pedig Sackville H. Carden admirálistól átvette az Atlanti Flotta parancsnokhelyettesi pozícióját. 1912-ben kitüntették a Királyi Viktória-rend parancsnoki fokozatával és a király lovaggá ütötte. Ugyanezen év novemberétől ő lett a parancsnoka az észak-amerikai és nyugat-indiai Negyedik Cirkálórajnak és a HMS Suffolk páncélos cirkálónak.

Cradocknak nem volt felesége, de kutyája a tengerre is elkísérte.

Az első világháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cradock ellentengernagy

A háború kitörése után Cradocknak hatalmas területen, a kanadai Szent Lőrinc-öböltől Brazíliáig kellett biztosítania a brit kereskedelmi hajózás zavartalanságát. Az Atlanti-óceán nyugati felén ekkor két német könnyűcirkáló, az SMS Karlsruhe és az SMS Dresden támadta az antant hajóit; Cradock járőreivel kiszorította őket a forgalmasabb hajózási útvonalakról és a Karlsruhét meg is támadta, de a jóval gyorsabb német hajó kitért előle.

Ezután a dél-atlanti vizeken akarta biztosítani a brit hajók szabad mozgását és egyúttal átette székhelyét a HMS Good Hope-ra. Szeptember elején megérkezett Pernambucóba, ahol az Admiralitás tájékoztatta, hogy a német kelet-ázsiai hajóraj Maximilian von Spee altengernagy vezetésével Dél-Amerika megkerülésével Európába igyekszik. A Dresden szeptember elején megkerülte a Horn-fokot és csatlakozott von Spee csapatához. Cradock feladata ezzel megnehezült, mert nem csak egyedül vadászó könnyű hadihajókkal, hanem egy viszonylag nagy erőt felmutató hajórajjal kellett megküzdenie. Erősítéskérő üzeneteire az Admiralitás a Good Hope mellé rendelkezésére bocsátotta a Monmouth páncélos cirkálót, a Glasgow könnyűcirkálót, a Canopus régi típusú csatahajót és az Otranto felfegyverzett kereskedőhajót. Összességében ereje még így is a két páncélos és három könnyűcirkálóból álló német hajóraj alatt maradt, ráadásul a Canopus rendkívül lassú volt, ezért azt a kísérő szénszállítók kísérésével bízta meg.

A coroneli csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Christopher Cradock emlékműve Yorkban

A Good Hope, a Monmouth és a Glasgow október 31-én ért a chilei Coronel város közelébe. Az Admiralitás táviratozott neki, hogy ne ossza meg erőit és rendelkezésére bocsátotta a Defence páncélos cirkálót, de az üzenetet már nem kapta meg.

November 1-én délután 4:20-kor Cradock és von Spee hajóraja találkozott. A németek tűzerő, páncélzat és sebesség tekintetében is fölényben voltak, a Canopus pedig még mindig 250 mérföldnyire délre tartózkodott. Este 7 órakor kezdődött el a csata és 7:35-kor a Good Hope elsüllyedt. A Glasgow és az Otranto sikeresen elmenekült, a Monmouth súlyosan megrongálódott és visszavonulás közben 9 órakor az SMS Nürnberg elsüllyesztette. Egyik elsüllyedt brit hajónak sem volt túlélője.

A csata hírét az angol közvélemény megdöbbenéssel fogadta. Általános vélekedés szerint Cradock nem kapott megfelelő eszközöket feladata teljesítéséhez. Az Admiralitás ezután jelentős erőket különített el és ezután a falklandi csatában jelentéktelen veszteséggel elsüllyesztették a német hajórajt. Cradock konfliktuskereső magatartását befolyásolhatta az is, hogy nem sokkal korábban hadbíróság elé állították Ernest Troubridge admirálist, mert nem támadta meg a Törökországba tartó és túlerőben levő SMS Breslau és SMS Goeben csatacirkálókat.

Christopher Cradock admirális emlékművét 1916-ban leplezték le a yorki katedrális északi hajójában.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Christopher George Francis Maurice Cradock Dreadnoughtproject.org
  • Cradock, Rear-Admiral Sir Christopher (1908). Whispers from the Fleet. Portsmouth: Gieve's.
  • Dundas of Dundas, Admiral Sir Charles (1922). An Admiral's Yarns: Stray Memories of 50 Years. London: Herbert Jenkins, Ltd.
  • Grant, Vice Admiral Sir Heathcoat S. "H.M.S. Canopus, August 1914, to March, 1916—I." The Naval Review XI (1): pp. 143–152.
  • Grant, Vice Admiral Sir Heathcoat S. "H.M.S. Canopus, August, 1914, to March, 1916—II." The Naval Review XI (2): pp. 324–337.
  • Hickling, Vice-Admiral Harold, C.B., C.B.E., D.S.O. (1965). Sailor at Sea. London: William Kimber.
  • Hirst, Paymaster Commander Lloyd (1934). Coronel and After. London: Peter Davies.
  • Ross, Stewart (1998). Admiral Sir Francis Bridgeman: The Life and Times of an Officer and a Gentleman. Cambridge: Baily's. ISBN 0952362880.
  • Yates, Keith (1995). Graf Spee's Raiders: Challenge to the Royal Navy, 1914-1915. London: Leo Cooper. ISBN 0850524512.