Coronel-foki csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Coronel-foki csata
A német hajóraj a csata után, 1914. november 3-án elhagyja a Valparaíso-i kikötőt. Elöl a Scharnhorst és a Gneisenau, utánuk a Nürnberg. Távolabb az Esmeralda, az O'Higgins és a Blanco Encalada chilei cirkálók, valamint a Capitan Prat chilei csatahajó.
A német hajóraj a csata után, 1914. november 3-án elhagyja a Valparaíso-i kikötőt. Elöl a Scharnhorst és a Gneisenau, utánuk a Nürnberg. Távolabb az Esmeralda, az O'Higgins és a Blanco Encalada chilei cirkálók, valamint a Capitan Prat chilei csatahajó.

Konfliktus Első világháború
Időpont 1914. november 1.
Helyszín Csendes-óceán, a chilei Coronel városának partjainál
Eredmény Elsöprő német győzelem
Szemben álló felek
Flag of the United Kingdom.svg Egyesült Királyság Flag of the German Empire.svg Német Birodalom
Parancsnokok
Sir Christopher Cradock Maximilian von Spee
Szemben álló erők
2 páncélos cirkáló
2 könnyűcirkáló
2 páncélos cirkáló
3 könnyűcirkáló
Veszteségek
1654 halott
2 páncélos cirkáló elsüllyedt
3 sérült
Térkép
Coronel-foki csata (Dél-Amerika)
Coronel-foki csata
Coronel-foki csata
Pozíció Dél-Amerika térképén
d. sz. 36° 59′ 01″, ny. h. 73° 48′ 49″Koordináták: d. sz. 36° 59′ 01″, ny. h. 73° 48′ 49″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Coronel-foki csata témájú médiaállományokat.

A Coronel-foki csata tengeri ütközet volt az első világháborúban. A csata 1914. november 1-jén zajlott a chilei Coronel város közelében. A csatában a Német Császári Haditengerészet Maximilian von Spee altengernagy által irányított egységei legyőzték a Brit Királyi Haditengerészet Christopher Cradock ellentengernagy vezette alakulatát. Ez volt a britek első tengeri veresége az 1812-es brit–amerikai háború Champlain-tavi csatája óta. Szintén ezt volt az első alkalom, amikor brit hajóraj vereséget szenvedett, egészen az 1810-es Grand Port-i csata óta.

Előzmények[szerkesztés]

A Brit Királyi Haditengerészet – számos szövetséges haditengerészettel együtt – azzal töltötte a háború első hónapjait, hogy megtalálja Spee altengernagy Kelet Ázsiai Hajóraját, mivel attól tartottak, hogy a németek megtámadják a csendes-óceáni kereskedelmi hajókat. Spee a kínai csingtaói német kolónián tartózkodott egészen addig, amíg Japán be nem lépett a háborúba a britek oldalán.

1914 októberében a britek elfogtak egy rádióüzenetet, mely szerint Spee altengernagy a Dél-Amerika nyugati partjai mentén haladó létfontosságú kereskedelmi útvonalak megtámadására készül. A hír hallatára a britek odavezényelték a közelben járőröző, Cradock ellentengernagy vezette Karibi Hajórajt. A hajórajba két páncélos cirkáló, a HMS Good Hope és a HMS Monmouth, egy modern könnyűcirkáló, a HMS Glasgow, valamint egy óceánjáróból átalakított hajó, a HMS Otranto tartozott.

Cradock flottája nem volt sem modern, sem pedig erős, így valószínűsíthető volt, hogy nem Ő az esélyes Spee erősebb alakulata ellen, melybe olyan hajók tartoztak, mint az SMS Scharnhorst és az SMS Gneisenau páncélos cirkálók. A már szintén elavult, de britnél azért modernebb német páncélos cirkálókhoz további három könnyűcirkáló is tartozott. (A csatacirkálók megjelenésével a páncélos cirkáló elavultá vált kisebb sebessége és jóval gyengébb tűzereje miatt, mint ahogy ez később kiderült a Falkland szigeti csatában.) Mindezek figyelembe vételével a brit ellentengernagy parancsot kapott arra, hogy szálljon szembe Spee flottájával.

1914. október 18-án Spee megtudta, hogy a Glasgow a közelben tartózkodik, így mind az öt hajójával kihajózott a chilei Valparaíso kikötőjéből, hogy megsemmisítse a brit könnyűcirkálót.

Cradock tudatában volt annak, hogy a német hajók könnyedén kilőnék hajóit, így inkább tovább várt az előzőleg beígért erősítésre. Az Admiralitás a HMS Defence páncélos cirkálót és a HMS Canopus csatahajót küldte az ellentengernagy megsegítésére, az utóbbit egészen Londonból. Azonban egyik hajó sem ért oda az 1914. november 1-jén lezajló csatáig.

Mivel Cradock látta, hogy nem várhat tovább, kihajózott a Falkland-szigeteken fekvő kikötőből, hogy találkozzon az előzőleg felderítés céljából kiküldött Glasgow-val, Coronel város partjainál.

Ekkor az Admiralitás első lordja, Winston Churchill, azt parancsolta Cradocknak, hogy várjon még egy esetleges japán erősítésre. Nem tudni, hogy a brit ellentengernagy megkapta-e Churchill utasításait, ugyanis nem sokkal később támadó alakzatba rendezte hajóit.

A csata[szerkesztés]

Október 31-én Cradock egy elfogott rádióüzenetből értesült arról, hogy az SMS Liepzig, Spee flottájának leglassabb könnyűcirkálója a közelben tartózkodik, így az egész hajórajt észak felé irányította, hogy támadják meg a hajót. Ehelyett azonban a britek másnap délután 4 óra 30 perckor Spee teljes flottájával találták szemben magukat.

A hajók mozgása a csata során. A brit hajók piros, a német hajók kék színnel vannak jelölve.

Ekkor a briteknek még lett volna esélyük arra, hogy a London felől érkező Canopus felé induljanak, majd 450 km-t dél felé hajózva az éj leple alatt eltűnjenek a német hajók elől, de Cradock úgy döntött, hogy nem futamodik meg és megküzd a németekkel. Mindezek ellenére az Otrantónak azt az utasítást adta, hogy vonuljon vissza.

A tengeren a britek számára kedvezőtlenek voltak az időjárási körülmények. Spee altengernagy kivezényelte hajóit a brit hajók ágyúinak hatótávolságából, majd este 7 órakor, mikor a brit hajók körvonalai még látszottak, tüzet nyitott rájuk. A Scharnhorst harmadik sortüze mozgásképtelenné tette a Good Hope-ot. 7 óra 57 perckor a precíz német ágyútűz következtében a mozdulatlan brit páncélos cirkáló, teljes legénységével, köztük Cradock ellentengernaggyal együtt elsüllyedt. A súlyosan megrongált Monmouth kétségbeesetten próbált a nyílt tenger felé menekülni, de mikor a közelben tartózkodó Glasgow a megmentésére sietett, a Monmouth kapitánya azt a parancsot adta a segíteni kész hajónak, hogy inkább meneküljön, ahelyett hogy a Monmouth-t próbálja elvontatni. Ezután nem sokkal, este 9 óra 28 perckor teljes legénységével együtt elsüllyedt. A Glasgow-nak sikerült megmenekülnie, majd később csatlakozott az Otrantóhoz.

A két elsüllyedt hajón egyetlen túlélő sem maradt, 1654 tengerész vesztette életét. A Glasgow és az Otranto megmenekült, bár a Glasgow-t öt találat érte. A német flotta hajói könnyebb sérüléseket szereztek és mindössze 3 tengerész sebesült meg. Spee és flottája a csata után visszatért Valparaísóba, ahol a német lakosság óriási ünnepléssel fogadta.

Utóélet[szerkesztés]

Mikor a vereség híre eljutott Londonba az Admiralitáshoz, óriási tengeri haderőt küldtek Spee altengernagy flottája ellen. A Doveton Sturdee tengernagy irányítása alatt álló brit haderő 1914. december 8-án, a Falkland-szigeteki csatában csapott össze a német flottával, amit ez alkalommal le is győzött.

További információk[szerkesztés]