Farkas Ferenc (katonatiszt)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
kisbarnaki Farkas Ferenc
Vitéz kisbarnaki Ferenc Farkas.jpg
Született 1892. május 27.
Kismarton
Elhunyt 1980. április 14. (87 évesen)
Arnstorf
Beceneve katonatiszt, cserkészvezető
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz kisbarnaki Farkas Ferenc témájú médiaállományokat.

Vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc Xavér Pál (Kismarton, 1892. május 27.Arnstorf, 1980. április 14.) magyar katonatiszt, cserkészvezető, a Ludovika Akadémia parancsnoka.[1] Mivel IV. Károly és Horthy Miklós után a II. világháború végén a nyilas uralom alatt is szolgált, történelmi szerepe vitatott. Ő volt a Horthy által alapított Vitézi Rend harmadik főkapitánya.[2]

Élete[szerkesztés]

Az ősi Veszprém megyei nemesi származású kisbarnaki Farkas család sarja, amely egykor Vas és Zala megyében volt földbirtokos. Apja, kisbarnaki Farkas Ferenc (1849-1937), százados, kismartoni jegyző,[3] anyja, potyondi és csáfordi Pottyondy Gizella (1864-1921) volt.[4] Apai nagyszülei kisbarnaki Farkas Ferenc (18201882), a rédei uradalmi tiszttartó (provisor dominalis) a gróf Esterházy családnál és Hoffmann Cecília (18261907) voltak. Anyai nagyszülei potyondi és csáfordi dr. Pottyondy Ágoston (1835-1905), ügyvéd és Grohmann Mária (1840-1918) voltak. Ferencnek még három testvére volt: kisbarnaki Farkas Mária (1888-1962), akinek a férje, Keller Jenő (1878) járásbíró,[5] dr. Kisbarnaki Farkas Gyula (1894-1958) egyetemi tanár, valamint kisbarnaki Farkas Irén (1896-1955) kisasszony, aki tanárnő volt.[4]

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

Farkas Ferenc 1920. június 16-án Kemenesmagasin feleségül vette szögteleki Vimmer Jolánt (Pozsonyzávod, 1899. december 27.1964. október 22.),[6] akinek a szülei szögteleki Vimmer Lajos, a herceg Hohenlohe-féle uradalmak intézője és Jaklits Anna voltak.[4] A menyasszony apai nagyszülei idősebb Vimmer Lajos (18121893),[7] a primási uradalmak főszámvevője és Einczinger Borbála (18361901) voltak.[8] A menyasszony anyai nagyapja Jaklitsch Károly, a gróf Breuner uradalmi intézője. Farkas Ferenc és Wimmer Jolán frigyéből két gyermek született:

Katonai pályafutása[szerkesztés]

1912-ben végezte el a Ludovika Akadémiát. Az első világháborúban kétszer megsebesült, és vezérkari századossá léptették elő. 1927-ben vitézzé avatták.[1]

1938-1943 között a Ludovika parancsnoka volt.

A Donnál a pécsi IV. hadtestet, majd 1943-tól a debreceni VI. hadtestet vezette.[1] Az 1944. március 19-ei német megszállás idején Veress Lajossal együtt készült rá, hogy Horthy parancsára a németek ellen forduljanak – a kormányzó azonban végül a háború folytatása mellett döntött.[2] 1944 nyarán a Tatár-hágót védte a Kárpátokban, a szovjet fronton. október 13-ától vezérezredes, a Budapest hídfő parancsnoka.[1] Az októberi kiugrási kísérletben játszott szerepe vitatott: egyes történészek szerint elárulta Horthyt, míg mások szerint lehetséges, hogy csapatai nem értek időben Budapestre. A nyilas hatalomátvétel után hűséget esküdött Szálasi Ferencnek, és szerepet játszott a koronázási jelvények külföldre juttatásában. Arról nincsen bizonyíték, hogy részt vett volna a zsidók deportálásában.[2] 1945-ben Németországba ment, ahol amerikai hadifogságba került, és 1946-ban szabadult.[1]

Emigrációban[szerkesztés]

1946-tól a nyugati magyar emigráció egyik szervezője volt. A népbíróság 1950-ben távollétében lefokozta, és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte, háborús bűnök vádjával.[1] Az ítélet valódi indoka azonban a nyugat-németországi magyar emigráció szervezésében vállalt szerepe volt. Több emigráns mozgalom vezetésében szerepet vállalt, majd később a nyugat-németországi magyar cserkészetnek szentelte magát.[2]

Az 1950-es népbírósági ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 1998-ban megsemmisítette, és a köztársasági elnök visszaállította eredeti rendfokozatát.[1]

Cserkészvezető[szerkesztés]

A magyar cserkészmozgalom egyik fő szervezője volt. Teleki Pál felkérésére részt vett az 1933-as gödöllői dzsembori megszervezésében. A tábor sikere után megbízták az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus megszervezésével is.[1]

Teleki halála után, 1941. április 3-ától Horthy Farkast nevezte ki Magyarország főcserkészévé, aki mögött ekkor már 22 évnyi cserkészmúlt állt. Vezetése alatt a cserkészet katonai irányba tolódott el, amivel az volt a célja, hogy kihúzza a talajt a rivális Levente Mozgalom alól. A Magyar Cserkészszövetség ebben az időben képes volt megőrizni külföldi kapcsolatait, például Gusztáv Adolf svéd herceggel, a Nemzetközi Bizottság tiszteletbeli elnökével, illetve az emigráns Lengyel Cserkészszövetséggel. Ezek a kapcsolatok azonban a náci megszállás után megszakadtak. A nyilasok a cserkészetet be akarták olvasztani az általuk létrehozott Magyar Őrszem Mozgalomba, de ezt a tervüket nem tudták végrehajtani.[9]

Művei[szerkesztés]

  • A magyar cserkészet útja. 1910–1937. A Magyar Cserkésszövetség huszonöt éve, 1912–1937; összeáll. kisbarnaki Farkas Ferenc; Magyar Cserkészszövetség, Bp., 1937
  • Tatárhágó visszanéz; Kárpát, Buenos Aires, 1952[1]
  • Az altöttingi országgyűlés története. 1947/49–1969; Mikes Kelemen, München, 1969

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]