Farkas Ferenc (katonatiszt)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
kisbarnaki Farkas Ferenc
Vitéz kisbarnaki Ferenc Farkas.jpg
Született 1892. május 27.
Kismarton
Elhunyt 1980. április 14. (87 évesen)
Arnstorf
Beceneve katonatiszt, cserkészvezető
Nemzetisége magyar
Foglalkozása katona
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz kisbarnaki Farkas Ferenc témájú médiaállományokat.

Vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc (Kismarton, 1892. május 27.Arnstorf, 1980. április 14.) magyar katonatiszt, cserkészvezető, a Ludovika Akadémia parancsnoka.[1] Mivel IV. Károly és Horthy Miklós után a II. világháború végén a nyilas uralom alatt is szolgált, történelmi szerepe vitatott. Ő volt a Horthy által alapított Vitézi Rend harmadik főkapitánya.[2]

Élete[szerkesztés]

Az ősi Veszprém megyei nemesi származású kisbarnaki Farkas család sarja, amely egykor Vas és Zala megyében szintén volt földbirtokos. Apja, kisbarnaki Farkas Ferenc (1849-1937), vármegyei főjegyző, anyja, potyondi és csáfordi Pottyondy Gizella (1864-1921) volt.[3] Anyai nagyszülei potyondi és csáfordi dr. Pottyondy Ágost (1835-1905) és Grohmann Mária (1840-1918) voltak.

Ferencnek még három testvére volt: Keller Jenőné kisbarnaki Farkas Mária (1888-1962),[4] dr. Kisbarnaki Farkas Gyula (1894-1958) egyetemi tanár, és kisbarnaki Farkas Irén (1896-1955) aki tanárnő volt.[3]

Ferenc 1920 junius 16-án Kemenesmagasin feleségül vette Wimmer Jolánt (1899-1964), Wimmer Lajos és Jaklin Anna lányát.[3] Jolán két gyermeket adott neki: kisbarnaki Farkas Évát (1921-?), aki potyondi és csáfordi Pottyondy László (1915-1951) repülő százados felesége volt, és kisbarnaki Farkas Ferenc (1924-1944) hadnagyot, aki Szentesen esett el.[3]

Katonai pályafutása[szerkesztés]

1912-ben végezte el a Ludovika Akadémiát. Az első világháborúban kétszer megsebesült, és vezérkari századossá léptették elő. 1927-ben vitézzé avatták.[1]

1938-1943 között a Ludovika parancsnoka volt.

A Donnál a pécsi IV. hadtestet, majd 1943-tól a debreceni VI. hadtestet vezette.[1] Az 1944. március 19-ei német megszállás idején Veress Lajossal együtt készült rá, hogy Horthy parancsára a németek ellen forduljanak – a kormányzó azonban végül a háború folytatása mellett döntött.[2] 1944 nyarán a Tatár-hágót védte a Kárpátokban, a szovjet fronton. október 13-ától vezérezredes, a Budapest hídfő parancsnoka.[1] Az októberi kiugrási kísérletben játszott szerepe vitatott: egyes történészek szerint elárulta Horthyt, míg mások szerint lehetséges, hogy csapatai nem értek időben Budapestre. A nyilas hatalomátvétel után hűséget esküdött Szálasi Ferencnek, és szerepet játszott a koronázási jelvények külföldre juttatásában. Arról nincsen bizonyíték, hogy részt vett volna a zsidók deportálásában.[2] 1945-ben Németországba ment, ahol amerikai hadifogságba került, és 1946-ban szabadult.[1]

Emigrációban[szerkesztés]

1946-tól a nyugati magyar emigráció egyik szervezője volt. A népbíróság 1950-ben távollétében lefokozta, és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte, háborús bűnök vádjával.[1] Az ítélet valódi indoka azonban a nyugat-németországi magyar emigráció szervezésében vállalt szerepe volt. Több emigráns mozgalom vezetésében szerepet vállalt, majd később a nyugat-németországi magyar cserkészetnek szentelte magát.[2]

Az 1950-es népbírósági ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 1998-ban megsemmisítette, és a köztársasági elnök visszaállította eredeti rendfokozatát.[1]

Cserkészvezető[szerkesztés]

A magyar cserkészmozgalom egyik fő szervezője volt. Teleki Pál felkérésére részt vett az 1933-as gödöllői dzsembori megszervezésében. A tábor sikere után megbízták az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus megszervezésével is.[1]

Teleki halála után, 1941. április 3-ától Horthy Farkast nevezte ki Magyarország főcserkészévé, aki mögött ekkor már 22 évnyi cserkészmúlt állt. Vezetése alatt a cserkészet katonai irányba tolódott el, amivel az volt a célja, hogy kihúzza a talajt a rivális Levente Mozgalom alól. A Magyar Cserkészszövetség ebben az időben képes volt megőrizni külföldi kapcsolatait, például Gusztáv Adolf svéd herceggel, a Nemzetközi Bizottság tiszteletbeli elnökével, illetve az emigráns Lengyel Cserkészszövetséggel. Ezek a kapcsolatok azonban a náci megszállás után megszakadtak. A nyilasok a cserkészetet be akarták olvasztani az általuk létrehozott Magyar Őrszem Mozgalomba, de ezt a tervüket nem tudták végrehajtani.[5]

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc (magyar nyelven). Történelmi Vitézi Rend. (Hozzáférés: 2008. december 28.)
  2. ^ a b c d Pelle János: Historikerstreit – Was kisbarnaki Farkas a war criminal? (angol nyelven). HVG, 2007. január 2. (Hozzáférés: 2008. december 28.)
  3. ^ a b c d Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 392.o.
  4. https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-64L3-SKS?i=437&wc=M6WK-GP8%3A101519101%2C103051701%3Fcc%3D1542666&cc=1542666
  5. Hilary St George Saunders: The Left Handshake, Chapter IV-RESOLUTION-Scouting in Occupied Countries: Part Seven—Greece, Yugoslavia and Hungary (angol nyelven). The Pine Tree Web, 1948. (Hozzáférés: 2008. december 28.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]