Bakay Szilárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bakay Szilárd
Bakay Szilárd altábornagy, Kijev, 1942
Bakay Szilárd altábornagy, Kijev, 1942
Született 1892. szeptember 8.
Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Budapest,
Meghalt 1947. március 17. (54 évesen)
Flag of Hungary (1946-1949, 1956-1957).svg Sopronkőhida,
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Fegyvernem gyalogság
Szolgálati ideje 1909–1945
Rendfokozata honvéd vezérezredes
Egysége 1944–45: budapesti I. hadtest pk.
Csatái I. világháború szerbiai front,
II. világháború doni front
Kitüntetései

Vaskorona-rend Porosz Vaskereszt Katonai Érdemkereszt III. osztálya, Ezüst Katonai Érdemérem Katonai Érdemkereszt szalagján Bronz Katonai Érdemérem Katonai Érdemkereszt szalagján 1912-1913 Mozgósítási Kereszt Olasz Korona Rend Tiszti Keresztje Bolgár Nemzeti Katonai Érdemkereszt II. Osztálya

Magyar Érdemrend Középkeresztje és Csillaga kardokkal

Vitéz Bakay Szilárd (Budapest, 1892. szeptember 8.Sopronkőhida (?), 1947. március 17.) vezérezredes, 1944-ben az I. budapesti hadtest parancsnoka és Budapest vezénylő tábornoka.

Élete[szerkesztés]

Apja Bakay Szilárd, az I. honvéd gyalogezred egyik zászlóaljának parancsnoka, anyja Németh Mária, egy budapesti vasáru-nagykereskedő lánya volt. Apja 1897-ben – 43 évesen – szívbénulásban meghalt. Anyja huszonhat évesen négy gyermekkel egyedül maradt.

Árvaszéki ösztöndíjjal 1902-től a cs. és kir. Kassai és Kőszegi Katonai Alreáliskolák, ezt követően a kismartoni Főreál (Militär Oberrealschule), majd 1906–1909 között Morvafehértemplomi (Mährisch-Weisskirchen) cs. és kir. lovassági Hadapródiskola (Kadettenschule) növendéke volt, amely tanintézetekbe csak kiváló alreál iskolai eredménnyel kerülhettek felvételre a növendékek.

1909-ben felvételt nyert a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémiára (Theresianische Militärakademie). 1912-ben jeles eredménnyel végzett, gyalogsági hadnaggyá avatták. 1912 és 1914 között a kaposváriAlbrecht főherceg nevét viselő – k. u. k. 44. gyalogezredhez osztották be csapattisztnek. 1914-ben zászlóalját áthelyezték Budapestre. Az első világháború kitörésekor századparancsnok-helyettesi rangban szolgált. Alakulatát hamarosan a déli frontra vezényelték. 1915 januárjában a harcokban tanúsított bátorságáért soron kívül főhadnaggyá léptették elő, és 23 évesen a 44. gyalogezred 4. századának parancsnoka lett. 1916-ban megkapta az egyik legmagasabb kitüntetést, a Vaskorona-rend III. osztályát. Kinevezték a 72. Rohamzászlóalj parancsnokának. Vezérkari tanfolyamot végzett Nagyszebenben. A dél-oroszországi fronton már vezérkari tisztként teljesített szolgálatot. 1918-ban soron kívül századossá léptették elő.

1919 januárjában házasságot kötött Jordán Margittal. Egyetlen gyermekük, Szilárd 1920-ban született (ő is a katonai pályát választja majd). 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején letartóztatták, Kaposváron és Budapesten a Margit körúti katonai fogházban raboskodott július 27-éig. Szabadulása és a kommün bukása után újból aktív szolgálatra jelentkezett, és Kaposvárott kapott csapattiszti beosztást. 1922-ben Pécsre vezényelték a 4. vegyesdandár parancsnokságára. Befejezte a Hadiakadémiát, és még ebben az évben felvételt nyert a vitézi rendbe.

1925-ben a Honvédelmi Minisztérium Elnöki D. osztályára helyezték (az osztály feladata a Miniszterelnökséggel való kapcsolattartás, a katonai tanácsadók kijelölése volt). Gyakran utazott katonai delegációk tagjaként külföldre, katonai képzettségén túlmenően francia, német és angol nyelvtudását is kamatoztatni tudta. 1926-ban őrnaggyá léptették elő. 1929-ben a Vezérkar VI/2. katonai hírszerzési osztályára került. 1939-ig az osztály állományában maradt különböző megbízatásokkal. A katonai hírszerzés civil útlevéllel néhány hónapra Londonba küldte, ismeretlen megbízatással. 1931-ben alezredessé léptették elő.

1933. április 1. és 1933. szeptember 15. között Belgrádban és Athénben, 1934. január 1. és 1939. május 1. között Szófiában katonai attasé volt. 1935-ben kapta meg ezredesi előléptetését. 1939-ben szófiai attaséként jelentette, hogy a német–szovjet megnemtámadási szerződés megkötése rövidesen megtörténik, de Budapesten ezt kétkedéssel fogadták. Még ez évben hazarendelték, új beosztást kapott. 1939–1942 között a debreceni a 17. könnyű hadosztály parancsnoka volt. 1940-ben tábornokká (vezérőrnagy) léptették elő. Szeptemberben, Erdély visszacsatolásakor dandárjával részt vett a hadműveletekben.

1942. augusztus 1-jétől kinevezték a kijevi magyar megszálló alakulatok főparancsnokává, majd 1942. október 1-jén altábornaggyá léptették elő. 1943. május 15-ig tartó hatásköre kettős szabályozás alá esett, így nemcsak a magyar harcoló alakulatok parancsnokának (Szombathelyi Ferenc), hanem a német katonai főparancsnoknak (Wilhelm Keitel) is alárendeltje volt. 1943. május 15-én nevezték ki a szombathelyi III. hadtest parancsnokának, de szolgálati helyét és beosztását – a teljes nyugati határszakasz biztosítását – ténylegesen csak 1943. augusztus 1-jén foglalta el. Az 1944. március 19-i német megszállást megelőző hetekben kidolgozta a fegyveres ellenállás lehetőségének tervét, de felsőbb parancsra azt nem hajtották végre. 1944 júniusa és júliusa között Budapesten a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék elnöke volt. 1944. augusztus 1-jén a budapesti I. hadtest parancsnoka, Budapest vezénylő tábornoka (altábornagyi rangban). A kiugrási kísérlet előkészítésének egyik kulcsfigurája volt.

1944. október 8-án Budapestről a németek elrabolták, és még aznap repülőgéppel a Gestapo bécsi központjába vitték. Néhány napos őrizet után átszállították a mauthauseni fogolytáborba, ahol 1945. május 5-éig raboskodott. A tábort felszabadító amerikai csapatok azonosították, ellenőrizték személyi adatait, de nem vonták vizsgálat alá. 1945 júniusában a szovjet elhárító hatóságok is megvizsgálták az ügyét. Nem találták bűnösnek, elengedték. 1945. január 24-én a Honvédségi Rendeletekben közzétett „Nemzetvezetői elhatározások” alapján „…a magyar nemzet ellen elkövetett hűtlenség miatt…” a nyilas kormány megfosztotta altábornagyi rangjától.

1945 nyarán hazatért. A Népbíróság világháborús katonai tevékenységéért vádat emelt ellene, de felmentették. A Honvédelmi Minisztérium vizsgáló bizottsága igazolta, nyugállományba helyezték. 1946. április 11-én Szombathelyről, Lipp Vilmos utcai házából (ma Somlai utca) bírói végzés nélkül elhurcolták. 1947. március 17-én, azóta is ismeretlen helyen (feltehetően Sopronkőhidán) kivégezték.

1991. március 15-én Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke posztumusz vezérezredessé léptette elő. A kinevezési okmányt Antall József miniszterelnök is ellenjegyezte. 1992. szeptember 22-i végzésével a szovjet katonai ügyészség is rehabilitálta. Döntésében kimondta, hogy a szovjet törvények értelmében nem követett el háborús bűncselekményt, s megállapította, hogy a budapesti Szovjet Helyőrség Katonai Bírósága 1946. december 23-án jogsértően hozott halálos ítéletet Bakay felett, s annak Moszkvában történt jóváhagyása is törvénytelen volt.

2004 júliusában a Moszkvai Katonai Archívum a Magyar Külügyminisztériumon keresztül megküldte Bakay Szilárd részletes, 90 oldalas, eredeti, de hiányos orosz nyelvű peranyagát. Az anyag tartalmazza a tárgyalás jegyzőkönyveit, az ítéletet és a golyó általi végrehajtás tényét is. 2006. december 16-án a Magyar Örökség és Európa Egyesület Bakay Szilárdnak – hazafias helytállásáért – a Magyar Örökség díjat adományozta. A Hadtörténeti Intézetben található katonai személyi kartonján „Háborús szolgálatának értéke 6-os” minősítés áll, ez hadtörténészek véleménye szerint a legmagasabb háborús szolgálati minősítés. Bakay öccsének, Vitéz Bakay Zsigmond (1894-1949) ezredesnek, is megvolt ez a legmagasabb háborús minősitése!

2015. március 17-én, halálának 68. évfordulója alkalmából, családja, Szombathely városa, a Recski szövetség és a Történelmi Vitézi rend megkoszorúzta a Somlay Artúr utcában álló ház falán függő emléktáblát.

Források[szerkesztés]