Tűzkereszt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tűzkereszt
Tűzkereszt II. osztály.jpg
Adományozza Magyarország
Típus többfokozatú kitüntetés
Indoklás A fegyveres frontszolgálatért, a haza védelmében szenvedett sebekért és a rokkantságért adományozták.
Statisztikák
Alapítás dátuma 1941. november 24.
Viselési sorrend
Magasabb rangú kitüntetés Magyar Vitézségi Érem
Azonos rangú kitüntetés Hadikereszt Polgári Érdemekért
Alacsonyabb rangú kitüntetés Délvidéki Emlékérem

Szalagsáv
Szalagsáv
évszámok feltüntetése

A magyar tűzkereszt kitüntetés, alapítására a korábbi katonai hagyományok folytatásaként, 1941 végén került sor. Ekkor már látszott, hogy a részleges revíziót kísérő kisebb-nagyobb harcérintkezéseket felváltja majd egy totális, az egész országot érintő háború és a katonák harci moráljának fokozása érdekében szükségessé vált az elismerések körének bővítése.

Az elismerés története[szerkesztés]

Magyarország 1919–1945 között között viszonylag kevés katonai kitüntetést alapított viszont a második világháborús események indokolttá tették, hogy a harcban résztvevők elismerésére kitüntetések kerüljenek alapításra. A hadvezetés által a megvalósított revíziós törekvésekkel párhuzamosan emlékérmeket adományozott a Felvidéki Emlékérem (1938), majd az Erdélyi Emlékérem (1940), és legvégül a Délvidéki Emlékérem (1941) formájában. A vitézségi tettek elismerésére 1939-ben követve a hagyományokat a legénységi állományúak részére négy fokozattal megalapításra került a Magyar Vitézségi Érem, majd 1942-ben a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet is alapítottak a tiszti állomány részére. A Szovjetunió megtámadása után, 1941. november 24-én megalapításra kerül a Tűzkereszt, mely harctéri kitüntetés és a fegyveres frontszolgálatért, a haza védelmében szenvedett sebekért és rokkantságért adományozták.[1]

Korábbi Tűzkeresztek[szerkesztés]

Tűzkereszt kitüntetést több országban is harcban részt vevő katonák elismerésére hozták létre. Egyik első tűzkeresztet 1814-ben a Napóleon felett aratott győzelem mámorában I. Ferenc alapította és a zsákmányolt francia ágyúk anyagából készítették a kereszteket. Ismert Tűzkereszt, az 1934-ben Belgiumban alapított emlékkereszt, melyet azok a belga katonák kapták meg, akik már rendelkeztek az első világháborúban megszerzett tűzkeresztséggel. A magyar 1941. évi alapítás során egy olyan korábbi osztrák-magyar hagyományokat követő kitüntetés alapítására került sor, amely a második világháború résztvevői számára egyetlen keresztbe egyesítette a katonák által még a monarchiás időkben megismert Károly csapatkeresztet, a Sebesültek érmét és a különböző háborús emlékérmeket.[1]

A Tűzkereszt adományozásának szabályai[szerkesztés]

Az adományozásáról az 1941. november 24-én kiadott „Alapszabályok, alapszabály-kiegészítések és a Végrehajtási határozatok rendelkezik”, melyet a kormányzó hagyott jóvá.[2]

A magyar kitüntetési rendszerben a Tűzkereszt alapításával megalkották a korábban hiányzó elemet, amelyre háborús tevékenységünk miatt volt szükség. Az alapszabályok szövege szerint is Háborús Emlékérem és az osztrák-magyar Károly Csapatkereszt utódjának szánták. A kitüntetést maga vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó is viselte.[3]

Ugyanakkor a Tűzkereszt a Sebesültek Érmét is hívatott volt helyettesíteni, mivel a sebesülések számát a kitüntetés szalagjára illesztett pántokkal rendelték jelezni. Újdonságként jelentkezett, hogy három fokozatot alapítottak, amely az emlékérméknél is differenciáltabb adományozást tett lehetővé. Az első, kardokkal és koszorúval díszített fokozat eléréséhez a hadműveletekben való tényleges és fegyveres részvételt írták elő (ezt azonban kiterjesztik a fegyvert ragadó nem harci állományra és a polgári lakosságra is). A második fokozat elnyeréséhez a hadműveleti területre kivonuló hadseregen belüli, a harmadikhoz pedig a hátországban mozgósított hadseregen belüli szolgálati beosztás a feltétel, beleértve a polgári alkalmazottakat is. Ugyancsak jogosult a harmadik fokozatra a hátországban megsebesült polgári személy is. A Tűzkeresztek első adományozására ezért már csak 1943-ban került sor. Az alapszabály a kitüntetés elnyeréséhez szükséges szolgálati idő megállapításával maradt adós, és ez a helyzet egészen az 1943. február végén megjelent kiegészítésig fent állt. Az alapszabályok szerint minden egyes hadjáratért külön Tűzkereszt adományozandó a hadjárat évszámával megjelölt érme formájában.[1]

Ennek megfelelően külön Tűzkereszttel jutalmazták az 1941-es oroszországi, az 1942-es oroszországi és az 1943-as oroszországi hadjáratokban résztvevőket, akik ezeket akár együtt is viselhették. Az 1943 utáni időszak már egyetlen, folyamatos hadjáratnak minősült, így az 1944-es és 1945-ös év kitüntetettjei valamennyien 1943-as évszámú Tűzkereszteket kaptak, az 1943-ban egyszer már kitüntetettek pedig újabb, azonos fokozatú Tűzkeresztért már nem folyamodhattak.[1]

Hősi halottak elismerése[szerkesztés]

Az elesett katona legközelebbi hozzátartozója is igényelhette, melyhet ez esetben fekete szalagon viselték. Erre korábban Magyarországon nem volt gyakorlat, bár számos alkalommal tüntettek ki katonákat haláluk után. A kitüntetéseket ilyen esetben a hozzátartozóknak adták át, azonban a családtagok ezek viselésére nem voltak jogosultak. Ezzel szemben a Tűzkereszt azon fokozatát adták át a hozzátartozónak, amelyet az elhunyt kiérdemelt, a megfelelő évszámmal és ezt már lehetett viselni is. Szigorúan szabályozták, viszont azt, hogy mely hozzátartozó viselheti a kitüntetést: elsősorban a fiúgyermek, özvegy vagy szülő jöhetett szóba, de kérelmezhette a kitüntetést leánygyermek, testvér, sőt menyasszony is. A kitüntetés viselésére jogosító igazolványon mind a hozzátartozó, mind az elesett nevét feltüntették.[1]

Tűzkereszt sebesülteknek és hadirokkantaknak[szerkesztés]

Az alapszabályok értelmében a Tűzkereszt szalagján a sebesülések számát is jelezték, mégpedig egy-egy 3 mm széles nikkelezett fémpánttal, amit a kitüntetés szalagján vízszintesen, a szalagsávon függőlegesen helyezték el. Öt vagy annál több sebesülés esetén egy szélesebb, aranyszínű pántot tettek a szalagra, amelybe a sebesüléseket jelző számot vésték bele. A sebesülések számát az igazolványon is feltüntették. Az elismerés helyettesítette a korábbi Hadirokkant jelvényt, úgyhogy a jelvény miniatűrjét a szalagsávon viselték.[1]

Viselése egyenruhán[szerkesztés]

I. osztályú Tűzkereszt kardokkal

Viselni a mellkason a felső zubbonyzseb felett kitűzve vagy szalagsávon lehetett betartva az előirt sorrendet. A kitüntetést úgy kellett feltűzni, hogy annak alsó széle a zsebtakaró felső szélét érintse, középvonala pedig a zsebtakaró középvonalával egybeessen. A kitüntetés viselését a jelenleg hatályos szabályozás nem engedi meg.[4][5]

Források[szerkesztés]

  1. a b c d e f Tűzkereszt. militiahungarorum.extra.hu, 2007. október 1. [2009. augusztus 15-i dátummal az Tűzkereszt kitüntetés eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 9.)
  2. A Magyar Királyi Honvédség története és felszerelése 1867-1945 weboldal: Alapszabályok, alapszabály-kiegészítések és a Végrehajtási határozatok. [2007. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 16.)
  3. Horthy Miklós kitüntetései. horthy.hu. [2009. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 16.)
  4. Tajti Ákos: Kitüntetések viselése. hm.gov.hu, 2010. augusztus 25. [2010. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 24.)
  5. Magyar kitüntetések viselési sorrendje 1943. militiahungarorum.extra.hu. [2009. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 24.)

További információk[szerkesztés]

Ajánlott irodalom[szerkesztés]