Darányi Ignác (ügyvéd)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Darányi Ignác
Barabás Portrait of Ignác Darányi 1877.jpg
Született 1811. március 11.[1]
Kecskemét
Elhunyt 1877. június 11. (66 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei Darányi Ignác
Foglalkozása ügyvéd
A Wikimédia Commons tartalmaz Darányi Ignác témájú médiaállományokat.
Felesége Földváry Borbála. Barabás Miklós festménye.

Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ignác (Kecskemét, 1811. március 11.Budapest, 1877. június 11.) magyar ügyvéd és jószágigazgató, a budapesti református egyháztanács és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatósági választmányi tagja. Darányi Ignác politikus édesapja.

Élete[szerkesztés]

Darányi György (1777-1830) és a nemesi származású balásfalvai Kiss Erzsébet fia volt. Tanulmányait szülővárosában kezdte és a Debreceni Református Kollégiumban a joggal együtt végezte; ekkor Békés városba rendeltetett rektorságra, itt ismerte őt meg Wenkheim Béla báró, aki akkor Békés megye alispánja volt s neki aztán pártolója lett. Végezte a keszthelyi Georgicont és joggyakorlatra Pestre ment; majd királyi táblai jegyzőnek esküdött fel, egyúttal a gazdasági egyesület titoknoki hivatalában nyert alkalmazást, elkezdett a gazdasági ügyekkel és gazdasági irodalommal is foglalkozni. Ügyvédi oklevet szerzett és Kossuth Lajos felhívására a pozsonyi országgyűlésre tudósítónak ment fel. 1844. január 29-étől özv. gróf Teleki Józsefné gyermekeinek birtokait kezelte. Már ekkor tagja volt a gazdasági egyesületnek, mely 1848-ban igazgatósági választmányába is beválasztotta; ugyanakkor gazdasági hivatala mellett Klauzál Gábor földmívelési minisztertől kormánybiztosi megbízatást fogadott el; 1849-ben pedig nemzetőri kapitány volt.

A szabadságharc után Budán telepedett le s előszeretettel foglalkozott különösen a faültetéssel s az ármentesítési meliorációkkal (talajjavítással); még nevezetesebb kulturális hatást gyakorolt a tiszainokai, csámpai és sápi birtokok ármentesítése körül; a Szolnok-Csongrád jobbparti árm. társulatnak 16 évig helyettes elnöke is volt és e társulat vezetésétől csak 1866-ban betegeskedése miatt lépett vissza. E hivatalát minden tiszteletdíj nélkül vitte, ezért a társulat ezüst billikomot nyújtott át neki emlékül, melyet Darányi a pesti református egyháznak hagyományozott. Buda város polgárságának magyarosodásában nem kis érdeme van. Szerepet vitt Pest megye bizottsági gyűlésein is, hol a Deák-párt legbuzgóbb képviselőinek egyike, azonfelül a pesti református egyháznak évekig tanácsbírája volt. Nyolc nappal halála előtt értesült, hogy a király a magyar nemességgel tüntette ki. A gazdasági egyesületnél 1864-ben 1000 forint alapítványt tett.

I. Ferenc József magyar király 1877. június 2.-án nemességet, nemesi előnevet és családi címert adományozozott Ignácnak és gyermekeinek.[2]

Munkái[szerkesztés]

Elnöki jelentés a kécske-alpári öblözet keletkezése, viszontagságai és jelenlegi ügyállása tekintetéből. Pest, 1866.

Gazdasági cikkei a Magyar Gazdában jelentek meg (1841. Az erdő és takarmány jövedelem neveléséről, A juh és tehéntartás, vagyis juhászat és csirászat tiszta jövedelem közti külömbségről, 1842. A gyümölcsfa ültetéséről, 1843. A váltógazdasági rendszer alapelvei, Az alföldi pap és jegyző párbeszéde a Magyar Gazda fölött sat.), végre irt még a Gazdasági Lapokban is (1861. Könyvismertetés, 1862. Az élet midőn kineveti a sophismát, igazolja a józan logikát.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03014/03086.htm, Darányi Ignác, 2017. október 9.
  2. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 68. kötet - 221 - 223. oldal

Források[szerkesztés]

  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap