Békepárt (1943)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az 1848/1849-es Békepárthoz lásd: Békepárt.
Békepárt
Adatok
Utolsó vezető Kádár János

Alapítva 1944. júliusa
Feloszlatva 1944. szeptembere
Elődpárt Kommunisták Magyarországi Pártja
Utódpárt Kommunista Párt (1944)
Pártújság Béke és Szabadság

Ideológia leninizmus
Politikai elhelyezkedés szélsőbaloldal
Parlamenti jelenlét 1943–1944
Hivatalos színei vörös

A Békepárt a KMP utódpártjaként működő illegális kommunista párt volt 1943 júliusa és 1944 szeptembere között, s tevékeny szerepet vállalt a Magyar Front munkájában.

Története[szerkesztés]

Szovjet kezdeményezésre 1943-ban feloszlatták a Kominternt, s mivel a Kádár-féle pártvezetésnek nem volt kapcsolata Moszkvával, ezt az eseményt úgy értelmezték, mint a kommunista pártok megszűnését. A feloszlatást a Központi Bizottság felhívásban jelentette be. Miután fény derült az igazságra, a kommunisták új pártot hoztak létre Békepárt néven, amely elnevezés kifejezte a párt háborúellenességét, amellyel a háborúba belefáradt lakosságot kívánták megnyerni. Az új név ezenkívül még a rendőrséggel szembeni védekezésnek is megfelelt, s elrejtette a párt kommunista voltát, nagyobb teret engedve az együttműködésre más háborúellenes csoportosulásokkal.

A Békepárt elképzelésünk szerint lényegében folytatása volt a kommunista pártnak, más elnevezés alatt. Úgy láttuk, hogy a Békepárt néven jobban tudjuk a baloldali szociáldemokratákat. A parasztpártot és a kisgazdapárt balszárnyát magunk mellé állítani, röpiratainkat elfogadtatni és az akkori nemzeti frontot szélesebb alapokra fektetni. A Békepárt szervezeti felépítése lényegében azonos volt a kommunista pártéval, mert ugyanazokkal találkoztunk, ugyanazokat a szervezeteket tartottuk továbbra is kapcsolatként.
Kádár János kommunista politikus[1]

A Békepárt tagjai tevékeny munkát fejtettek ki a szakszervezetekben, illetve az SZDP szervezeteiben; több helyen elérték, hogy az SZDP vezetősége által feloszlatott ifjúsági szervezetek újra létrejöjjenek. A polgári ellenzékkel egy részével is sikerült jó viszonyt kiépíteniük, mivel az üldözéstől félők a Békepárttal inkább mertek kapcsolatot létesíteni.

Röpiratokban sürgették a demokratikus mozgalmak összefogását, és sürgették a hintapolitikát folytató Kállay Miklós leváltását, a különbéke megkötését. Követelték a politikai foglyok szabadon bocsátását, a nyilaskeresztes párt, a Volksbund feloszlatását, és a hadsereg "fasiszta árulóktól" és "hitlerista kémektől" való megtisztítását.

1944 szeptemberében felvette a Kommunista Párt nevet.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]