Magyar Kémikusok Egyesülete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Fabinyi Rudolf (1849–1920), az MKE első elnöke

A Magyar Kémikusok Egyesülete (rövidítve: MKE) 1907-ben alapított magyar tudományos egyesület. A „kémia és a vegyipar iránt érdeklődők önkéntes és egyéni aktivitáson alapuló szerveződése”.[1] A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége tagszervezete. Kiadványa a Magyar Kémikusok Lapja.

Székhelye[szerkesztés]

1015 Budapest I. ker. Hattyú u. 16. II. emelet 8.[2]

Célja[szerkesztés]

Az Egyesület célja

  • a) A széles értelemben vett szakmai információk cseréje, értékelése, közzététele;
  • b) A szakmai közélet fórumának megteremtése;
  • c) A hazai vegyészek, vegyészmérnökök, kémiatanárok és az MKE munkájában aktívan résztvevő egyéb szakemberek (összefoglaló néven: kémikusok) tudásszintjének emelése;
  • d) A hazai kémikusok szakmai munkájának elismertetése (külföldön is);
  • e) A kémia jelentőségének megértetése és társadalmi elfogadottságának mindenkori segítése;
  • f) Közvetett módon a kémiai tudomány, a kémiai oktatás és a vegyipar fejlődésének elősegítése.[1]

Története[szerkesztés]

Alapítása[szerkesztés]

1907. június 27-én az V. ker Polgári Kör dísztermében megalakult a hazai vegyészek társadalmi szervezete, a Magyar Chemikusok Egyesülete. Tiszteletbeli elnöke Than Károly, tiszteleti tagok Ilosvay Lajos, Lengyel Béla és Wartha Vince lettek. Az egyesület vezetői az induláskor: elnök Fabinyi Rudolf egyetemi tanár, helyettese Kohner Adolf vegyigyáros, alelnök Kalecsinszky Sándor fővegyész, Buchböck Gusztáv egyetemi tanár és Keleti Kornél gyáros; főtitkár László Ernő mérnök-kémikus, titkárok: Váradi Zoltán főmérnök-kémikus és Széki Tibor egyetemi magántanár. Az Egyesület tagjainak száma 1907-ben 45, 1909-ben 68, 1910-ben már 146 fő volt.[3]

Elnökei[szerkesztés]

Az MKE díjai, elismerései[szerkesztés]

Kiadványai[szerkesztés]

„Jan. 15-én megindult a „Magyar Chemikusok Lapja. A Magyar Chemikusok Egyesületének hivatalos közlönye. Tudományos, társadalmi, műszaki, chemiai szaklap” Budapesten. A havonta kétszer kiadott folyóirat felelős főszerkesztője Neumann Zsigmond, felelős szerkesztői László Ernő és Széki Tibor voltak. A szépen induló lap fejlődését az első világháború megakasztotta, a lap 13. évfolyamával 1922-ben megszűnt. A két világháború között a Magyar Kémikusok Egyesülete többször próbálkozott lapkiadással: 1924 és 1929 között megjelent a „Chemische Rundschau für Mitteleuropa und Balkan” c. magyar–német nyelvű folyóirat mint az egyesület hivatalos lapja. Ezt követte a „Technikai Kurir. A Magyar Kémikusok Egyesülete havi értesítője” c. folyóirat, melynek felelős szerkesztője és kiadója Pfeifer Ignác ny. műegyetemi tanár, az Egyesület ügyvezető elnöke volt. Pfeifer halála után Gróh Gyula egyetemi tanár irányításával 1940-től 1944-ig „Kémikusok Lapja” néven adták ki az Egyesület közlönyét, melyet Szahlender Lajos szerkesztett. A II. világháborút követően 1946-ban indították el Erdey-Grúz Tibor szerkesztésében a Magyar Kémikusok Lapja. A Magyar Kémikusok Egyesületének tudományos és gyakorlati közlönye” címmel a folyóirat új sorozat...[3]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]