Kálmán Alajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kálmán Alajos
Alajos Kalman.jpg
Született 1935. június 26.
Rákoskeresztúr
Elhunyt 2017. december 26. (82 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Albrecht Júlia
Foglalkozása kémikus
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (1953–1958)
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálmán Alajos témájú médiaállományokat.

Kálmán Alajos (Rákoskeresztúr, 1935. június 26.Budapest, 2017. december 26.)[1] Széchenyi-díjas magyar kémikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A krisztallográfia neves kutatója. 1996 és 2007 között a Magyar Kémikusok Egyesülete elnöke.

Életútja[szerkesztés]

1953-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, ahol 1958-ban szerzett vegyész diplomát. Diplomájának megszerzése után az MTA Központi Kémiai Kutatóintézethez került, előbb gyakornoki, segédmunkatársi, munkatársi, majd 1969-től tudományos főmunkatársi beosztásban dolgozott. 1976-ban a röntgendiffrakciós osztály vezetőjévé nevezték ki. A 2000-es években tudományos tanácsadói, majd kutatóprofesszori címet kapott. 1977-ben az ELTE címzetes egyetemi tanára lett, kémiai krisztallográfiát oktatott. Számos alkalommal járt külföldön vendégelőadóként: Olaszország (1966), Anglia (1968–1969), Amerikai Egyesült Államok (1974, 1989) és Japán (1997).

1968-ban védte meg a kémiai tudományok kandidátusi értekezését, 1975-ben megszerzi a kémiai tudomány doktora fokozatot. Az MTA Fizikai-Kémiai, illetve a Szervetlen Kémiai Bizottságának lett tagja. 1995-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben rendes tagjává. Még 1999-ben az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa tagja lett. 2003-ban a brüsszeli Európai Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába.

A Magyar Kémikusok Egyesülete (MKE) munkájában korán részt vett, az 1980-as években a társaság elnökségi tagja volt, majd 1990-ben az MKE alelnökévé választották. 1996-ban (Náray-Szabó Gábor MTA-főtitkár-helyettessé történt megválasztása után) átvette az egyesület ügyvezető elnökségét, majd egy évre rá megerősítették elnökként. Tisztségét 2007-ig viselte. 1989 és 2000 között a Vigyázó Ferenc Művelődési Társaságot is vezette. A nemzetközi tudományos életben a Nemzetközi Krisztallográfiai Unió (IUCr) tevékenységében vett részt: 1984-ben a végrehajtó bizottság tagja lett, majd 1990 és 1993 között alelnökként dolgozott. 1987 és 1993 között az IUCr képviselője volt az Európai Fizikai Társaságban.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe a kémiai krisztallográfia és a molekulaszerkezet-kutatás, de foglalkozott egyéb, például szervetlen kémiai kérdésekkel is.

Jelentős eredményeinek egyike a tetraéderes oxoanionok jellemzésével kapcsolatos: itt törvényszerűségeket ismert fel a periódusos rendszeren belül. Munkássága során több száz heterociklusos vegyület térszerkezetét vizsgálta és határozta meg az általuk gyakran mutatott polimorfia jellemzőit. Úttörőnek számító munkája a szupermolekulaként viselkedő szerves kristályok izostrukturalitásának átfogó jellegű jellemzése és leírása. Ezzel kapcsolatban több, úgynevezett izostrukturalitási indexet javasolt.

Az izostrukturális rendszerek kapcsolatát vizsgálva felfedezte a nem krisztallográfiai rotációk, transzlációk jelentőségét.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Emlékére zongorakoncertet tartottak a Rákoshegyi Bartók Zeneházban 2018. január 28-án.[2]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Mean X–O Bond Lenghts of the XO4n- Tetrahedral Oxyanions (1971)
  • Structure of Bis-(2-carboxyphenyl)sulphur Dihydroxide Dilactone (társszerző, 1973)
  • Conformational Characteristics of Anhydrous Sulfaguanidine Computer Retrieval and Analysis of N-Substituted Arylsulfonamides (társszerző, 1981)
  • On the Nature of Hypervalant S–O Bonds in Sulfurane (1993)
  • Isostructurality of Organic Crystals (1997)
  • Barangolások kristályrácsokban (székfoglaló, 1999)
  • Kristály-architektúra: szupermolekuláris szerveződések szépségei (2001)
  • Morphotropism: a link between the isostructurality, polymorphism and (stereo)isomerism of organic crystals (2005)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]