Vékonybél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A vékonybél hasfali vetülete

A vékonybél (intestinum tenue) az emésztőcsatorna leghosszabb szakasza, a gyomor és a vastagbél között helyezkedik el. Három részből áll:

A bélrendszer leghosszabb része.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vékonybél elnevezés, a vékonybél vastagbélhez viszonyított kisebb átmérőjére vonatkozik.

A patkóbél elnevezés, a bélszakasz alakjára utal. A dudenum szó a hosszúságából ered, a latin duodenum digitorum kifejezés jelentése: 12 ujjnyi. Epésbél elnevezés az epe ebbe a bélszakaszba történő belépésére vonatkozik.

Az éhbél elnevezés arra utal, hogy boncoláskor általában üresen találják, mert perisztaltikája egy ideig a halál után is működik.

A csípőbél, a hasüreg alsó részéig terjed, jobb és bal oldalon a csípőlapátok szomszédságáig.

Embriológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A duodenum suprapapillaris része (Vater-papilla feletti) az előbélből, a duodenum infrapapillaris része, valamit az éhbél és csípőbél a középbélből fejlődik ki. A szikhólyag és a foetalis bél között összeköttetés van, amely az 5. embrionális héten záródik és eltűnik, ha nem Meckel-divertikulum formájában fennmaradhat.

Méretek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ember vékonybele 5-7 m hosszú, átmérője oralisan 2,5-3 cm, aboralisan 2-2,5 cm.

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ér- és idegellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vérellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Duodenum vérellátása
Jejunum és ileum vérellátása (az a. mesenterica superior ágrendszere)

A vékonybelet két fő artériából (a.) származó erek látják el vérrel: truncus coeliacus és az a. mesenterica superior:

A jejunum kezdeti szakasza és az ileum végének (terminalis ileum) vérellátása sajátos:

Duodenojejunalis átmenet vérellátása:
  • duodenojejunalis szög artériája: a. pancreaticoduodenalis inferior-ból vagy az előbbi artéria és az első jejunalis artéria közös törzséből táplálkozik.
  • Néha az első két jejunalis artéria közötti anaszomózis hiányozhat.
A terminalis ileum vérellátása:

Az utolsó ileumkacs, valamint a hozzá tartozó mesenterium vérellátása szegényes (Treves-féle avasculris rész). Az utolsó ileum artéria és az a. ileocolica ilealis ága között anasztomózis áll fenn.

A mesenteriumban a jejuno-ileumot ellátó artérák két ágra oszlanak, és az egymással szomszédos artériák érárkádokat hoznak létre. A vékonybél oralis (felső) részén egy sor árkádot alkotnak, aboralis (alsó) szakaszon többszintű (2-5) árkádot képeznek. Az utolsó árkád, a bél szélétől néhány centiméterre a béllel párhuzamosan halad, ebből a bélre merőleges artériák indulnak, ezek a Dwight-féle egyenes erek. Az egyenes erek kb. 4 mm távolságra erednek egymástól, párban vagy eredés után oszlanak két ágra, amelyek majd a bél jobb és bal oldalán haladnak körbe. A belet elérve átfúrják a muscularis réteget, és a submucosában hálózatot alkotnak, majd a mucosa irányába ágakat adnak.

Vénás elvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vékonybél vénás elvezetése, a v. portae rendszer része

A vénák nagyjából az artériákat követik, számuk kisebb, mint az artériáké, egymással gazdag anasztomózis rendszert alakítanak ki, végül a vena (v.) mesenterica superiorba és v. portaeba ömlenek.

A duodenum vénás keringése nagyban eltér a vékonybél többi részétől:

A jejunum és ileum vénás elvezetését 3 fő törzs végzi, ezek egyesülésükből jön létre a v. mesenterica superior (számos anatómiai variáció létezik):

  • truncus (tr.) jejunalis: vízszintesen jobbra tartó véna, amely a jejunum vénás vérét vezeti el.
  • tr. intermedialis: ferdén felfelé és jobbra tart, az jejunoilealis átmenet vérét gyűjti.
  • tr. ilealis: függőleges ágakból szedődik össze (vv. ileales), az ileum kacsok vérét drénezi.
    • v. ileocolica: az utolsó ileum kacstól.

Nyirokkeringés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyirokkeringés a vékonybélben három hálózattal (mucosa, submucosa, subserosa szintjén) veszi kezdetét. Nyirokér 3-4X több van, mint artéria.

A nyirokcsomók 3 csoportban helyezkednek a nyirokutak mentén:

  • Perifériás (Nodii lymphatici mesenterici juxtaintestinales): a mesenteriumban, a bél és az utolsó artériás árkád között helyezkednek el.
  • Intermedialis: az első érárkádok mentén vannak.
  • Centrális (Nodii lymphatici mesenterici centrales / superiores): a mesenterium gyökben, az a. és v. mesenterica superior körül helyezkednek el.

Beidegzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szimpatikus:

Paraszimpatikus:

Szövettan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mucosa (nyálkahártya):

    • Rétegei:
  • Egyrétegű hengerhám béleli (epithelium).
  • A lamina propria (corion): kötőszöveti sejtekből, vér- és nyirokerekből, kapillárisokból áll, a villusok vázát képezi.
  • Muscularis mucosae: vékony izomréteg a lamina propria és submucosa között.
    • A hámréteget alkotó sejtek: elsősorban enterocyták, ezek szintjén történik a tápanyagok felszívódása, ezek között számos más sejt is helyet foglal: kehelysejt (nyákot termel), Paneth-sejt (feltételezhetően a baktériumflóra szabályozásában van szerepe), M-sejt (antigén prezentáló sejt), APUD-sejt (amine precursor uptake and decarboxylation) (endokrin sejtek).
    • A nyálkahártyában található képletek:
  • villusok: a nyálkahártya felszínén kesztyűujjszerű nyúlványok (villi intestinales), amelyek kb. 600%-kal megnövelik bélfelszínt. A vékonybél teljes belső felszínén megtalálhatók, nagyobb számban a duodenum és jejunum szintjén.
  • Lieberkühn-mirigyek (crypta intestinalis, glandulae intestinales): hámbetüremkedések a lamina propriába, a villusok alapjánál.
  • Folliculi lymphatici: limfocita tömörülések képezik.
    • solitaer (folliculi lymphatici solitarii): duodenumban hiányzik, a terminalis ileum szintjén gyakori.
    • Peyer-plakk (folliculi lymphatici aggregati): elsősorban a terminalis ileumban találhatók, ritkán a duodenumban és jejunumban is előfordul.
  • félkör vagy kör alakú redők (Kerckring-redő, plicae circulares): bulbus duodeniben hiányzik, a duodenum további részében és a jejunumban sűrűbben, a terminalis ileumig fokozatosan eltűnik. A felszívódási felületet kb. 40%-kal növeli.

Submucosa: laza rostos kötőszövet alkotja, lehetővé teszik a nyálkahártya elmozdulását az izomrétegen.

  • Brunner-mirigyek (duodenum-mirigyek, glandulae duodenales): a duodenumban találhatók, alkalikus vegyhatású (pH 8-9) nyákot választanak ki.

Muscularis: két rétegben helyezkednek el a simaizom rostok

  • külső: hosszanti
  • belső: körkörös

Serosa: visceralis peritoneumnak felel meg. A duodenum (kezdeti szakaszát kivéve) elülső felszínét, valamint a jejunumot és ileumot szinte körkörösen borítja.

  • A vékonybél három része közötti különbségek:
Réteg, képlet Duodenum Jejunum Ileum
Nyálkahártya felszín kezdeti szakaszán nincsenek redők hosszú, több villus, több redő rövid, kevesebb villus, kevesebb redő
Peyer-plakk csak ritkán kevés sok
Brunner-mirigyek van nincs nincs
serosa csak az elülső felszínét fedi körkörös körkörös

Élettan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vékonybél feladata a táplálék lebontása tápanyagokra, az egyszerű anyagok felszívása, valamint a meg nem emésztett anyagok továbbítása a vastagbél irányába. A táplálék már a szájüregben és gyomorban bizonyos mechanikai, fizikai, és kémiai átalakulásokat szenved, de az emésztés 90%-a a vékonybélben történik.

Az emésztés a hasnyál, bélnedv, valamint az epe hatására jön létre.

A felszívódás a bélsejtek (enterocyták) kefeszegélye felől történik a vér- és nyirokerek irányába.

A bél szakaszos (helyi) mozgása a béltartalom keveredését segíti elő a bélnedvekkel, a perisztaltikus (tovahaladó) mozgás a béltartalom továbbjutását idézi elő.

A vékonybél vizsgálatának lehetőségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anamnézis (panaszok kikérdezése)
  • Auszkultáció (a bél meghallgatása), palpáció (has tapintása)
  • Szonográfia (a vékonybél, a mezentérium és ereinek ultrahangos vizsgálata)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Seres-Sturm L., Costache M. – Anatomia abdomenului, Târgu Mureş, 2001, 103-110 o.
  • Littmannn I. – Sebészeti műtéttan, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1977, 421-422 o.
  • Altorjay Áron (Kiss János szerkesztésében) – Gastroenterologiai sebészet, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2002, 397-398 o.
  • Răzeşu V. – Chirurgie generală, Editura Junimea, Iaşi, 1987, 124-126 o.