Éhbél
Az éhbél (jejunum) az emésztőcsatorna része, a vékonybél három részének középső eleme, a patkóbél (duodenum) és a csípőbél (ileum) között helyezkedik el. A Treitz-szalaggal veszi kezdetét, és éles határ nélkül folytatódik az ileumba.
Etimológia[szerkesztés]
A jejunum szó eredete a latin jejunus, „üres” szóra vezethető vissza, ugyanis a görög és római orvosok boncolás során ezt a bélszakaszt gyakran üresen találták, köszönhetően annak, hogy a bél perisztaltikája a halál beállta után is működik még egy ideig. A magyar éhbél elnevezés is erre utal.
Embriológia[szerkesztés]
Az éhbél az embrionális középbélből fejlődik ki.
Anatómia[szerkesztés]
Méretek: a jejunum hossza 1-2 méter, átmérője 2,5-3 cm.
A éhbelet a bélfodor (mesenterium) rögzíti a hátulsó hasfalhoz, amelynek hossza 15-18 cm, így nagy mozgékonyságot biztosít a hasüregben.
Ér- és idegellátás[szerkesztés]
Vérellátás[szerkesztés]
A jejunum vérellátását az a. mesenterica superior végzi:
- aa. jejunales: (aorta » a. mesenterica superior): 3-6, hosszú és vaskos artériák.
A jejunum (duodenojejunalis átmenet) kezdeti szakaszának vérellátása sajátos:
- duodenojejunalis szög artériája: a. pancreaticoduodenalis inferior-ból vagy az előbbi artéria és az első jejunalis artéria közös törzséből táplálkozik.
- Néha az első két jejunalis artéria közötti anasztomózis hiányozhat.
A mesenteriumban, a belet ellátó artériák két ágra oszlanak, és az egymással szomszédos artériák árkádokat hoznak létre. A jejunum oralis (felső) részén egy sor árkádot alkotnak, distalisabban (az ileum irányába) az árkádok száma növekszik. Az utolsó árkád, a bél szélétől néhány centiméterre a béllel párhuzamosan halad, ebből a bélre merőleges artériák indulnak, ezek a Dwight-féle egyenes erek. Az egyenes erek kb. 4 mm távolságra erednek egymástól, párban vagy eredés után oszlanak két ágra, amelyek majd a bél jobb és bal oldalán haladnak körbe. A belet elérve átfúrják a muscularis réteget, és a submucosában hálózatot alkotnak, majd a mucosa irányába ágakat adnak.
Vénás elvezetés[szerkesztés]
A vénák nagyjából az artériákat követik, számuk kisebb, mint az artériáké, egymással gazdag anasztomózis rendszert alakítanak ki, végül a vena (v.) mesenterica superiorba ömlenek.
A jejunum vénás vére a v. mesenterica superiorba jut:
- truncus jejunalis: vízszintesen jobbra tartó véna, amely a jejunum vénás vérét vezeti el.
- truncus intermedialis: ferdén felfelé és jobbra tart, az jejunoilealis átmenet vérét gyűjti.
Nyirokkeringés[szerkesztés]
A nyirokkeringés három hálózattal (mucosa, submucosa, subserosa szintjén) veszi kezdetét.
A nyirokcsomók 3 csoportban helyezkednek el a nyirokutak mentén:
- Perifériás (Nodii lymphatici mesenterici juxtaintestinales): a mesenteriumban, a bél és az utolsó artériás árkád között helyezkednek el.
- Intermedialis: az első érárkádok mentén vannak.
- Centrális (Nodii lymphatici mesenterici centrales / superiores): a mesenterium gyökben, az a. és v. mesenterica superior körül helyezkednek el.
Beidegzés[szerkesztés]
Szimpatikus:
Paraszimpatikus:
Szövettan[szerkesztés]
A jejunum falának felépítése hasonló a vékonybél többi részéhez (részletesen lásd ott). Néhány különbség figyelhető meg szabad szemmel és mikroszkopikusan:
- belső felszínén számos nyálkahártya redő látható
- a villusok hosszúak és sűrűbben vannak, mint az ileumban
- kevés Peyer-plakk és kehelysejt található
- submucosában nincsenek Brunner-mirigyek
- a serosa szinte körkörösen borítja
Fiziológia[szerkesztés]
Az éhbél pH-ja leggyakrabban 7 és 8 közötti (semleges vagy gyengén bázisos).
További információk[szerkesztés]
- Az éhbélről (angol)
- Peyer-féle nyiroktüszők (angol) Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Seres-Sturm L., Costache M. – Anatomia abdomenului, Târgu Mureş, 2001, 103-110 o.
- Littmannn I. – Sebészeti műtéttan, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1977, 421-422 o.
- Altorjay Áron (Kiss János szerkesztésében) – Gastroenterologiai sebészet, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2002, 397-398 o.