Védőoltás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy gyermek tífusz elleni védőoltást kap egy texasi iskolában, 1943-ban

A védőoltás (vakcina) gyöngített vagy elölt kórokozókat, azok részeit vagy kész ellenanyagot tartalmazó készítmény. Beadása (vakcináció) célja a szervezet specifikus ellenállásának fokozása. A védőoltások beadása után (mesterséges immunizáció) a szervezetben védettség alakul ki az adott betegséggel szemben. Amennyiben egy közösségben elég embert oltanak be egy adott betegség ellen, kialakul az adott betegséggel szembeni teljes védelem (nyájimmunitás, átoltottság). A védőoltások világszerte nagy szerepet játszanak a fertőző betegségek megelőzésében. Minden országnak az a célja, hogy járványügyi helyzete kedvező legyen, és ennek érdekében – a járványügyi helyzet figyelembe vételével – alakítja védőoltási rendszerét (oltási naptár).

A „vakcina” (oltóanyag) elnevezést először Edward Jenner angol orvos használta, aki megfigyelte, hogy a tehénhimlővel (latin variolae vaccinae, a latin vaccīnusból, vacca = tehén) fertőzött tehenészek nem kapják el az emberi himlőt.

A vakcinák tartalmazhatnak:

  1. élő, gyöngített kórokozókat (attenuált, azaz mesterségesen szelídített törzseket)
  2. inaktivált, elölt kórokozókat vagy azok detoxikált termékét, amely antigénszerkezetét megtartotta
  3. ellenanyag- (antitest-) tartalmú immunszérumot

Az immunizáció típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Immunizacio.jpg
  • Aktív immunizáció: a vakcina élő, gyöngített kórokozókat vagy inaktivált, elölt kórokozókat tartalmaz. A szervezet immunrendszere a beadott védőoltásra immunválasszal reagál. Ez részben celluláris (sejtes), részben humorális (ellenanyagtermelés) válasz. A celluláris (sejtes) immunválaszban fehérvérsejtek (T és B limfociták), valamint makrofágok vesznek részt. A humorális válasz az adott kórokozóval szembeni ellenanyag termelődésének kiváltása.
  • Passzív immunizáció: egy bizonyos kórokozó ellen már kész ellenanyagot, azaz specifikus antitesteket juttatunk a szervezetbe. Ilyen védelemben részesülhetnek, akiknek: 1. védekezőrendszere nem tud megfelelően válaszolni a fertőzésre (gyengült immunrendszer); 2. nincsenek oltva, amikor a fertőzést megkapják (pl. veszettség); 3. ha várható egy kórokozóval való találkozás, de nincs idő a teljes oltássorozat beadására (pl. külföldi utazással kapcsolatos oltások). A passzív immunvédelem néhány napig/hétig tart, amíg ki nem ürülnek a beoltott antitestek.


Védőoltások típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aktív immunizálás attentuált oltóanyaggal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az attentuált oltóanyag élő, de legyengített kórokozókat tartalmaz. Ezek a szervezetbe bejutva nem okoznak betegséget, de szaporodnak, így a természetes fertőzéshez hasonló folyamatot utánozva váltják ki immunológiai hatásukat. Ritkán enyhe oltási betegséget is okozhatnak. Védőhatásuk hosszútávú, akár egész életen át is biztosíthatja a szervezet védelmét az adott betegséggel szemben.

Aktív immunizálás elölt oltóanyaggal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elölt oltóanyaggal éppúgy kiváltható az immunválasz, mint az élő vakcinával. A szervezetben nem szaporodik. Ismételt oltásokkal (ún. „emlékeztető oltásokkal”) váltható ki a megfelelő védelem.

Mivel az anyai ellenanyagok és a passzív immunglobulinok nem befolyásolják hatásukat, így pl. hepatitis A, B vírus, tetanusz, rabies (veszettség) fertőzés gyanúja esetén aktív és passzív védelem együtt is alkalmazható.

A nem élő vakcinák aktív komponensük szerint tartalmazhatnak:[1]

  • teljes elölt / inaktivált baktériumot (pertussis /szamárköhögés), kolera)
  • a baktérium protektív antigénjeit (acelluláris pertussis)
  • toxoidot/anatoxint (kémiai úton hatástalanított (detoxikált) exotoxin: diphteria, tetanus, kolera)
  • elölt / inaktivált vírust (hepatitis A vírus, IPV /inaktivált poliovírus vakcina, rabies/veszettség, kullancsencephalitis, influenza)
  • reasszortációval készített, gyengített vírusokat (rota)
  • géntechnológiával (élesztősejtek, rekombinációs technika) előállított protektiv antigént (hepatitis B vírus, humán papilloma vírus)
  • poliszaharid tok antigént (Hib, pneumococcus, meningococcus, hastífusz)

Passzív immunizáció ellenanyaggal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kórokozóra specifikus ellenanyagok, főleg IgG osztályú antitestek beadása. Az oltóanyagokat ellenanyagokkal rendelkező személyek vérsavójából állítják elő.

Ma már csak humán immunglobulin készítményeket alkalmaznak. Létezik intravénásan beadható (IVIG) és szubkután (ScIg) forma. Jellemzője, hogy azonnali védelmet ad, de hatása átmeneti (az IgG lebomlik, átlagos felezési idő: 21 nap).

Az ellenanyag hozzákötődik a kórokozó meghatározott antigénjéhez és:

  • a vírusokat neutralizálja (közömbösíti)
  • a baktériumok szaporodását gátolja
  • a fagocitózist elősegíti
  • a komplementrendszert aktiválja
  • a toxinokat semlegesíti

Oltóanyagok összehasonlítása, együtt adása, oltások közti idő, egyedi elbírálást igénylő csoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élő oltóanyag a humorális immunitás mellett sejtes immunválaszt is kivált, mely az ún. „memóriasejtek” révén a beoltott egész életén át védettséget nyújthat. Az elölt kórokozók éppúgy kiválthatnak immunválaszt, mint az élő kórokozók, de egyes esetekben szükség lehet ismételt, ún. emlékeztető oltásokra a megfelelő védelem kialakításához.

A különféle élő oltóanyagok egyszerre is beadhatók. Ilyen kombinált oltás az MMR vakcina (morbilli-mumpsz-rubeola = kanyaró-fültőmirigy gyulladás-rózsahimlő). Az oltások közötti intervallumokról az OEK az adott évi védőoltási módszertani levélben rendelkezik.

I.O. É.v.v. BCG GG
I.O. 0 0 0 0
É.v.v. 0 0 / 4 hét 4 hét 2 hét
BCG 0 4 hét / 3 hó 0
GG 0 3 hó 0 3 hó

I. O.= inaktivált oltóanyag (beleértve DTPa-IPV+Hib, DTPa-IPV, meningococcus, pneumococcus, kullancsencephalitis, influenza, és hepatitis A, B vakcinákat)

É.v.v.= Élővírus-tartalmú vakcina (pl.: MMR, sárgaláz, varicella elleni vakcinák ) GG = Gamma-globulin

0 = Nem szükséges intervallumot tartani

0/4 hét = Egyidejűleg, vagy 4 hét intervallum betartásával adható

Védőoltások tekintetében egyedi elbírálást igényelnek a HIV-fertőzöttek, a lépeltávolítottak, az immunrendszer-károsodott koraszülöttek és a 3 hónapnál hosszabb ideig Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú gyermekek.

A védőoltások szükségessége és kockázata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vakcináknak köszönhetően számos fertőző betegség szinte már eltűnt, vagy igen ritkává vált. Mégis fontos szem előtt tartanunk, hogy gyermekeink immunizálása változatlanul szükséges.

A védőoltásokkal megelőzhető fertőző betegségek ritkábban fordulnak elő, mert hosszú ideje nagy tömegeket oltanak ellenük.[2] Az immunizálást mindaddig folytatni kell, amíg a betegségeket fel nem számoljuk. A védőoltásoknak köszönhetően a '70-es évek végétől nincs feketehimlő a világban, és Európa polio- (gyermekbénulás) mentes, közel 10 éve. A védőoltásokkal kivédhető fertőző betegségek kórokozói állandóan jelen vannak a környezetünkben, és csak az oltás következtében kialakult védettség miatt nem tudnak betegséget okozni. A már szinte feledésbe merült betegségek újból visszatérnének, ha a mára eltűnt (szakszóval eradikált) betegség védőoltásainak beadásával felhagynánk, hiszen a kórokozók változatlanul jelen vannak a környezetünkben. Egyre több ember lenne fogékony a fertőzésre, egyre többen betegednének, esetleg halnának meg.

A védőoltás a lehető leghatékonyabb mód, hogy az egyes fertőző betegségeket megelőzzük, illetve a súlyos lefolyást megakadályozzuk.

Oltást követő nemkívánatos mellékhatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A védőoltások a gyógyhatású készítmények egy különleges csoportjába tartoznak, az immunológiai készítményeknek nevezett csoportba. Feladatuk nem a szervezet hibás működéseinek átállítása vagy szabályozása, hanem az immunrendszer felébresztése, megerősítése egy adott kórokozóval szemben.

Ezek a tények ma már annyira ismertek, hogy a gyógyszerek esetében használt „mellékhatás” meghatározás helyett immunizálást követően a szakemberek az „oltást követő nemkívánatos esemény” (OKNE, vagy angolul Adverse Event Following Immunisation) szakkifejezést alkalmazzák.

Az OKNE eseteket előfordulásuk gyakorisága szerint az alábbi csoportokba soroljuk:

  • Nagyon gyakori mellékhatások (10-ből több mint 1 oltottnál fordulnak elő)
  • Gyakori mellékhatások (10-ből kevesebb mint 1 oltottnál fordulnak elő)
  • Nem gyakori mellékhatások (100-ból kevesebb mint 1 oltottnál fordulnak elő)
  • Ritka mellékhatások (1000-ből kevesebb mint 1 oltottnál fordulnak elő)
  • Nagyon ritka mellékhatások (10000-ből kevesebb mint 1 oltottnál fordulnak elő)

A gyakori események például: az injekció helyén fellépő fájdalom, bőrvörösség; az oltás helyén vagy a szövetek helyi megkeményedése, duzzanat, fáradtság, fejfájás, láz stb. Ezek a tünetek néhány nappal az oltást követően maguktól megszűnnek.

A ritkán vagy nagyon ritkán (azaz 10 000-ből kevesebb mint 1) előforduló tünetek között lehetnek súlyos események is. Ennek oka lehet az oltással összefüggő, de az oltástól független, az oltást követően jelentkező tünet is, a szervezetben már meglévő és az oltás által kiváltott tünet, a szervezet pont aktuális állapota (pl. túlérzékenysége). A bejelentett súlyos mellékhatásokról szóló beszámolók minden esetben kivizsgálásra kerülnek. Ezek a vizsgálatok teszik lehetővé, hogy egy adott készítmény valós kockázatait minél pontosabban le lehessen írni, majd annak eredményeit a gyakorlatban kamatoztassák. A bizottság által végzett vizsgálatok a védőoltás következményeinek a véletlen egybeeséstől történő elkülönítését is szolgálják.


Tájékoztató Magyarországon az MMRVaxPro oltóanyag 2011. őszi alkalmazása során jelentett eseményekről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kanyaró, mumpsz és rubeola elleni oltásokat 15 hónapos korban, folyamatos oltásként, majd általános iskola VI. osztályában kampány oltásként kapják a gyermekek.

2011 őszétől közbeszerzési eljárás alapján – 3 évre – a kombinált, élő, attenuált kanyaró, mumpsz és rubeola (MMR) elleni oltóanyagok közül az MMRVaxPro nevű készítmény kerül felhasználásra.

Az országban, az iskolákban kampányoltásokra 60 000 MMRVaxPro, 40 000 Priorix került szétosztásra. A szeptemberben kezdődő oltások után 2011. december 1-jéig összesen 45 főt érintően érkeztek a bejelentések (<0,1 %). A kampányoltások során 5 megyéből 6 csoportos bejelentés során összesen 38 fő volt érintve. Az oltást végző orvosok által oltottak számához viszonyítva a reakciók 10-20%-ban fordultak elő. Ezen kívül 3 főnél egyedi esemény, míg folyamatos oltások esetében ez idáig 4 bejelentés érkezett.

A reakciók megoszlása: A jelentett események 84,4%-a (38 fő) localis bőrpír, duzzanat (35 fő), 1 esetben viszketéssel, 2 főnél urticariával kiegészülve. Gyógyszeres kezelésre (Calcium, Suprastin) 6 gyermeknél, borogatásra 9 főnél került sor.

A további események:

3 főnél (6,6%) hányinger, szédülés

2 főnél (4,5%) karzsibbadás, fájdalom

1 főnél (2,2%) haematoma

1 főnél (2,2%) láz (8-11. napig)

A tünetek 28 főnél 5-10 percen belül, 13 esetben kb. 30 perc múlva jelentkeztek. Minden jelentett esemény pár napon belül gyógyult!

Összehasonlítva a készítmény alkalmazási előiratában írtakkal, valamint a korábbi évek (1998-2002, és 2004) tapasztalataival elmondható, hogy új, nem várt reakciót nem tapasztaltak, országos szinten a jelentésre kerülő localis események az alkalmazási előiratban jelzetteknél is alacsonyabb gyakorisággal (> 0,1%) fordultak elő.

A védőoltások hatása a fertőző betegségek számának alakulására[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi helyzetről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fertőző betegségek számának alakulása

Magyarországon 1931 és 1941 között még csak a diphteria (torokgyík) ellen oltották a gyermekek egy részét. Védőoltások nélkül évente 57 097-en betegedtek meg és 2 512-en haltak meg olyan betegségekben, amelyeket ma védőoltással meg lehet előzni: diphtheria (torokgyík), pertussis (szamárköhögés), morbilli (kanyaró), poliomyelitis (gyermekbénulás), meningitis (járványos agyhártyagyulladás), hastífusz. 1996 és 2005 között csak 571 megbetegedés és 63 haláleset történt (járványos agyhártyagyulladás)[3].

Vakcinák hatása az USA-ban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Államokban egy védőoltásnak egy több évet átívelő, akár több ezer önkéntes bevonásával történő tesztfázison kell átmennie. Az első körben csak laboratóriumi vizsgálatok történnek, a következőben már élesben teszik próbára a készítményt egészséges, felnőttkorú önkéntesek bevonásával, és – amint az oltás hatásosnak és biztonságosnak bizonyul – elkezdődik a gyártási folyamat a Food and Drug Administration folyamatos ellenőrzése mellett, majd legvégül egy Advisory Committee on Immunization Practices elnevezésű bizottság kiértékeli a hosszú évek folyamán összegyűjtött adatokat, melyek alapján ajánlásokat tesznek a védőoltás bevezetésének konkrétumaival kapcsolatban. Amint a javaslatot a Center for Disease Control (Járványügyi Központ) igazgatója elfogadja, a védőoltás forgalomba kerül.[4] Az oltások hivatali felügyelete itt sem áll meg, a Járványügyi Központ fenntartásával működik egy olyan rendszer, ahol a védőoltások beadása után bekövetkező mellékhatásokat lehet bejelenteni. Ez a Vaccine Adverse Event Reporting System, rövidítve VAERS[5]. Az itt megtalálható adatok nem minősülnek orvosi bizonyítékoknak az oltások tényleges mellékhatásaival kapcsolatban, mivel a rendszerbe minden bejelentés felkerül, attól függetlenül, hogy az oltás lehet-e okozója a bejelentett tünetnek, betegségnek.[6]

A bárányhimlő elleni védőoltások bevezetése előtt az Egyesült Államokban évente több mint 10.000 embert kellett kórházban kezelni a betegséggel, ebből átlagosan 100 és 150 halálos kimenetelű volt.[6] 1937 és 1997 között fél millió gyermekbénulásos megbetegedés történt országszerte. Sok szülő inkább nem engedte kimozdulni a gyerekét otthonról, mert attól tartottak, hogy kapcsolatba kerülnek a betegséggel. A védőoltás bevezetése (1997) óta a gyermekbénulás az USA-ban (és általában a fejlett világban) szinte eltűnt.[7]

Betegség neve Esetszám a XX. században Esetszám 2006-ban Csökkenés
Kanyaró 503 282 55 99,9%
Torokgyík 175 885 0 100%
Fültőmirigy-gyulladás 152 209 6 584 95,7%
Szamárköhögés 147 271 15 632 89,4%
Feketehimlő 48 164 0 100%
Rózsahimlő 47 745 11 99,9%
Haemophilus influenzae B = B típusú H.i. baktérium 20 000 29 99,9%
Gyermekbénulás 16 316 0 100%
Merevgörcs 1 314 41 96,9%

Oltási kontraindikációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fertőző betegségek okozta halálozások
  1. Lázas betegség
  2. Immunológiai károsodás
  3. Súlyos oltást követő nemkívánatos esemény korábbi előfordulása
  4. Terhesség (az első trimeszterben csak a legindokoltabb esetben végezhetők oltások akkor, ha a fertőzés lényegesen jelentősebb veszélyt jelent, mint az oltással összefüggő oltási reakció vagy egyéb oltást követő nemkívánatos esemény)
  5. A vakcina bármely összetevőjével szembeni súlyos túlérzékenységi, anafilaxiás reakciók

Egy adott időszakban fennálló átmeneti kontraindikáció nem azt jelenti, hogy az adott oltást az ember később, optimálisabb egészségügyi állapotában nem pótolhatja (kivéve kampányoltások).

Nem kontraindikációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • allergia, asztma, atópiás dermatitis, alimentáris tojásfehérje allergia
  • konvulzió a családi anamnézisben
  • lokális szteroidkezelés
  • dermatózisok, ekcéma vagy más lokalizált bőrbetegség
  • krónikus szív-, tüdő- és vesebetegség
  • neurológiai betegségek stabil állapota (pl. központi idegrendszeri bénulás, kontrollált epilepszia) és Down-szindróma
  • újszülöttkori sárgaság
  • újszülöttkori kis súly
  • koraszülöttség
  • alultápláltság

A celluláris pertussis komponenst tartalmazó vakcina klinikai tünetekkel járó, progresszív idegrendszeri betegségben szenvedő gyermeknek (pl. nem kontrollált epilepszia stb.) neurológiai kivizsgálás után adható.

Magyarországi oltási rend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Folyamatos és kampányoltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megbetegedési veszély esetén kötelező, önkéntesen igénybevehető oltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vannak megbetegedési veszély esetén kötelező védőoltások (hastífusz, diftéria, pertussis, kanyaró, rubeola, mumpsz, hepatitis A – beteg környezetében, tetanus – sérüléstől, oltási előzményektől függően, veszettség).

Munkakörhöz kapcsolódó oltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkakörhöz kapcsolódó védőoltások lehetnek: hastífusz, kullancsencephalitis, hepatitis A és B, veszettség, diftéria, tetanusz, meningococcus, influenza, varicella elleni oltások.

Külföldi utazásokkal kapcsolatos védőoltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külön szabályok vonatkoznak a külföldi utazásokkal kapcsolatos védőoltásokra. Magyarországon a sárgaláz, a hepatitis A és B, typhus abdominalis (hastífusz), a meningococcus meningitis (járványos agyhártyagyulladás), a veszettség, a kolera, a Japán-B-encephalitis a tetanusz és a poliomyelitis (gyermekbénulás) elleni védőoltások beadására van lehetőség. Hosszabb külföldi tartózkodás, tanulmányút vagy speciális feladatok ellátása előtt kibővülhet a sor az MMR (kanyaró-rózsahimlő-mumpsz), a varicella (bárányhimlő), a pneumococcus és az influenza elleni oltásokkal. Maláriával fertőzött területekre utazókat malária elleni gyógyszeres profilaxisban kell részesíteni. A többi szakmai kérdésben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által évente kiadásra kerülő útmutató (International Travel and Health) és az adott évi védőoltási módszertani levélben leírtak szerint javasolt eljárni.

Külföldre való utazással kapcsolatos védőoltásokról érdemes beszélni egy háziorvossal, vagy a Fővárosi Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál is lehet tájékozódni, esetleg az Országos Epidemiológiai Központ Nemzetközi Oltóközpontjánál is tudnak felvilágosítást adni.[8]

Nem kötelező védőoltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oltás neve Mi ellen véd? Kinek ajánlott? / Adagolása
Mencevax AC, Menpovax AC Járványos agyhártyagyulladás 2 éves kor felett
Meningitec, Menjugate Járványos agyhártyagyulladás 2 éves kor alatt
Prevenar13, Prevenar7 Streptococcus pneumoniae fertőzés elleni konjugált vakcina Splenectomizált, immundeficiens betegek, liquor csorgás. 3 alkalommal.
Pneumovax 23, Pneumo 23 Streptococcus pneumoniae fertőzés Splenectomizált, immundeficiens betegek, liquor csorgás. Egy alkalommal. Nem adható 2 év alatt.
Fluarix, Vaxigrip-Imovax-Flu Influenza Csak az adott évben véd. Évente ismételni kell.
FMSE-inject, Encepur Kullancs encephalitis Kisiskolás kor felett adható. Kullancscsípésnek kitett személyeknek. 3 oltás szükséges a védettséghez.
Varilrix Bárányhimlő 9 hónapos kor felett adható. 12 éves korig 1x, ez felett 2x.
Rotateq, Rotarix Rotavírus gastroenteritis 6 hetes és 2 éves kor között.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feketehimlő elleni immunizálással már az i. e. 2. század elején kísérleteztek Indiában vagy Kínában. Az orvosok enyhe tünetekkel jelentkező betegeket kerestek, hólyagokat szedtek róluk, kiszárították, elmorzsolták, és ezt kellett az immunizálni kívánt személynek felszippantania az orrába.

1718-ban Mary Wortley Montagu arról tudósított, hogy a törökök ehhez hasonlóan könnyű lefolyású betegek váladékaival érintkeztek, hogy immunisak legyenek a himlőre. Maga is ugyanezt a módszert alkalmazta gyerekeinél. Az 1770-es évektől Sevel, Jensen, Jesty (1774), Rendall, Plett (1791) és társaik megfigyelték, hogy a fejőasszonyok immunissá váltak a feketehimlőre, miután átestek a tehénhimlőn. Kísérletileg ők is beoltották a családjukat és a barátaikat. Az 1796-os járvány alatt hasonló megfigyelésben volt része Edward Jennernek is. Az éppen tehénhimlős Sarah Nelmes váladékát az akkor nyolc éves és egészséges James Phipps karján ejtett sebbe dörzsölte. Phipps átesett a tehénhimlőn, meggyógyult, majd a feketehimlővel szennyezett anyaggal szemben is immunisnak bizonyult.

Viták, kételyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MMR vakcina körüli külföldi viták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vita egyrészt az oltás higanytartalmú konzerválóanyaga – a tiomerzál –, másrészt az oltóanyag genetikai és immunológiai problematikája körül forog. Dr. Andrew Wakefield 12 munkatársával együtt 1998-ban bizonyítani próbálta, hogy az autisták bélbetegségét a kanyaró oltásból származó kanyaró vírus genetikai töredékének a bélfal anyagába való beépülése okozza. Állítása szerint az autista gyermek minél több MMR oltást kapott, annál nagyobb arányban mutatott autisztikus regressziót a fejlődésében és annál súlyosabb bélrendellenességek alakulnak ki nála.

A tanulmányt a Lancet folyóirat hozta le, de más kutatóknak nem sikerült bizonyítani az állításait. A tanulmányt jegyző 13 szerző közül 2004-ben 10 visszavonta azt, amikor kiderült, hogy Wakefield olyan ügyvédektől fogadott el pénzt, akik a kombinált oltáshoz használt vakcinákat gyártó gyógyszercégek beperelésén dolgoztak.

2010-ben a Lancet is visszavonta a cikket. A British Medical Journal (BMJ) folyóirat az adatok alapos elemzését követően 2011-ben szerkesztőségi állásfoglalásban tudományos csalásnak minősítette Wakefield eredményeit. Wakefieldet 2010-ben kizárták az angol orvosi jegyzékből, nem praktizálhat.

A történetben szerepet játszott Brian Deer oknyomozó újságíró[9] Wakefield nem tájékoztatta a Lancetet, hogy anyagi támogatást kapott egy ügyvédtől, aki éppen vakcinagyártó cégeket perelt autista gyerekek szülei nevében. Wakefield arról sem tájékoztatta az újságot, hogy a cikk megjelenése előtt szabadalmat nyújtott be egy „biztonságosabb” MMR vakcinára. Deer arra is fényt derített, hogy a közleményben kinyilvánított eredményei is hamisítottak. Visszakeresték a cikkben szereplő 12 autista gyermek egészségügyi dokumentációit, és abban más panaszok és más kórtörténet szerepelt, mint amit Wakefield állított. A cikk állítása szerint 11 gyermek vastagbélbiopsziája kóros volt – kiderült, a 11-ből 7 esetben a patológia teljesen normális leletet adott ki, rejtély, az elemzés során hogyan alakultak „kórossá”.

Ennek az eredménynek a nyomán autista gyerekek ezrein végeztek el később vastagbélbiopsziákat. Később Wakefield egy újabb cikket publikált, állítását azzal kívánta bizonyítani, hogy autista gyerekek bélmintáiból PCR-ral kimutatták a kanyaró vírus genomját. Erről a laborról kiderült, nem tesz eleget a minimális szakmai követelményeknek, kanyaró genommal szennyezett, azaz bármiből végezve pozitív lesz a teszt, még ha kanyaró a közelében sem járt soha.[10] Mindazonáltal sok szülő az autizmus miatti félelemből nem adatja be gyerekébe ezt az oltást, ami miatt a kanyaró 14 év után újra megjelent Nagy-Britanniában, és 2008-ban ezren kapták el a kanyarót.

Gyermekek immunrendszere és az oltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes érvelések szerint a kisgyermekek immunrendszere még nem elég érett ahhoz, hogy több, egymás után beadott oltással megbirkózzon (vagy akár egyetleneggyel is), ami mellékhatásokhoz, megbetegedésekhez vezethet. Ez a félelem nagyrészt alaptalan, mivel az oltásokban fellelhető anyagok csak nagyon kis mennyiségben vannak jelen. Egy csecsemő immunrendszere egy átlagos hétköznapon is sokszorosan több kórokozónak van kitéve, mint amennyit egy védőoltással befecskendeznek neki.[11]

Az igaz, hogy a jelenleg több beadandó kötelező és ajánlott oltás van, mint évtizedekkel ezelőtt, de az oltásokkal beadott oltóanyagok koncentrációja annak csak a töredéke: Az Egyesült Államokban a '80-as években beadott oltások tízszeresen terhelték az immunrendszert a jelenlegieknél.[11] A gyermekkorban általában előforduló betegségek, mint például a középfül-gyulladás sokkal nagyobb terhelést jelentenek az immunrendszernek, mint az oltások.[12]

Higanytartalmú védőoltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kételyek merültek fel a higanytartalmú védőoltások biztonságosságával kapcsolatban, mivel a higany egy köztudottan rendkívül mérgező anyag, így logikus, hogy a védőoltásban nincs helye.

Ez a gondolatmenet azon a hibás ismereten alapszik, hogy léteznek higanytartalmú védőoltások, pedig nem. A félreértés egy tiomerzál nevű molekulához vezethető vissza, ami viszont tényleg részét képezi egyes védőoltásoknak. A tiomerzál molekula egyik alkotóeleme a higanyatom (Hg), de ez nem azt jelenti, hogy a vegytiszta higanynak bármelyik tulajdonsága jelen lenne a molekulában.[13] A tiomerzált tartósítóanyag gyanánt teszik bele egyes oltásokba, és az eljárás teljesen biztonságos, mivel a tiomerzál nem lép kölcsönhatásba az oltóanyaggal.[14]

Az MMR-vakcinákhoz hasonlóan a tiomerzál tartalmú oltásokkal szemben is megfogalmazódott az a vád, hogy az oltások beadása megnöveli az autizmus kialakulásának kockázatát. Hviid és munkatársai 467 ezer, 1990 és 1996 között született gyerek életútját követték nyomon, és minden egészségügyi beavatkozást (beleértve a kapott oltásokat) feljegyeztek és az adatok elemzése után kiderült, hogy a tiomerzált tartalmazó oltásokkal védettek, az oltottak, de tiomerzált tartalmazó oltásokat nem kapók és a teljesen oltatlanok között ugyanolyan gyakorisággal fordulnak elő az autizmus tünetei.[15] Heron és munkatársai hasonló elemzésnek vetettek alá 14 ezer, 1991 és 1992 között született gyereket, és hasonló eredményre jutottak.[16]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. vacsatc.hu
  2. Oltásbiztonság
  3. http://e-ke.uw.hu/
  4. The Journey of Your Child's Vaccine
  5. Vaccine Adverse Event Reporting System. (Hozzáférés: 2015. április 23.)
  6. ^ a b Benefits vs. Risks. www.immunizeforgood.com. (Hozzáférés: 2015. április 23.)
  7. We Are Fortunate for Vaccines. www.immunizeforgood.com. (Hozzáférés: 2015. április 23.)
  8. Antsz.hu Jogszabályok
  9. briandeer.com 2011
  10. scienceblogs.com 2009
  11. ^ a b Vaccines and Autism: A Tale of Shifting Hypotheses. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  12. Immune Response to Acute Otitis Media in Children. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  13. Ferenci Tamás: Konkrét gyanúsítások: Autizmus. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  14. Tiomerzál. vacsatc.hu. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  15. Association Between Thimerosal-Containing Vaccine and Autism. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  16. Thiomersal exposure in infants and developmental disorders. (Hozzáférés: 2015. május 5.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Miller 2003: Miller, Neil Z.. Védőoltások - kérdések és kételyek. Kétezeregy Kiadó (2003. május 26.). ISBN 963-86243-0-2 
  • Neustaedter 1995: Neustaedter, Dr. Randall. Véd-e az oltás?. Remedium (1995. május 26.). ISBN 963-046-111-0 
  • Bringmann et al. 2010: Bringmann A, Held SA, Heine A, Brossart P (2010.). „RNA vaccines in cancer treatment”. J. Biomed. Biotechnol. 2010, 623687. o. DOI:10.1155/2010/623687. PMID 20625504.  
  • Lorenzi et al. 2010: Lorenzi JC, Trombone AP, Rocha CD, et al. (2010.). „Intranasal vaccination with messenger RNA as a new approach in gene therapy: use against tuberculosis”. BMC Biotechnol. 10, 77. o. DOI:10.1186/1472-6750-10-77. PMID 20961459.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]