Szivárványos guppi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szivárványos guppi
Balra a hím, jobbra a nőstény
Balra a hím, jobbra a nőstény
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Alosztály: Sugarasúszójú halak
(Actinopterygii)
Rend: Fogaspontyalakúak
(Cyprinodontiformes)
Család: Elevenszülő fogaspontyfélék
(Poeciliidae)
Alcsalád: Poeciliinae
Nem: Poecilia
Faj: P. reticulata
Tudományos név
Poecilia reticulata
Peters, 1859
Szinonimák
  • Acanthocephalus guppii
  • A. reticulatus
  • Girardinus guppii
  • G. petersi
  • G. poeciloides
  • G. reticulatus
  • Haridichthys reticulatus
  • Heterandria guppyi
  • Lebistes poecilioides
  • L. reticulatus
  • Poecilia poeciloides
  • Poecilioides reticulatus
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szivárványos guppi témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szivárványos guppi témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szivárványos guppi témájú kategóriát.

Guppy-male.jpg
Endler-guppi (Poecilia wingei)

A szivárványos guppi (Poecilia reticulata) csontos halak (Osteichthyes) osztályába a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe és az elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti hazája Venezuela, Trinidad és Tobago, Guyana, Barbados környéke, de számos helyre betelepítették. Eredeti élőhelyén kedveli a félsós, tengerbe torkolló folyószakaszokat, brakkvizeket. Magyarországon több melegvízű forrásban élnek elvadult, önfenntartó populációi (például Miskolctapolca, Eger).

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstények 4-5 cm hosszúak, általában jellegtelen szürkés színezetűek, de kivételesen jó tartási körülmények mellett akár 8 cm-esre is megnőhetnek. A hímek tarkák, 3-4 cm hosszúak. Manapság már a legtöbb tenyésztörzs nőstényeinek farokúszója is tarkázott, de nem olyan élénk színű, mint a hímeké.

Rengeteg színváltozatban kapható a kereskedelemben, a leggyakoribb színvariációk: piros, kék, sárga, fekete, leopárdtarka és "kobramintás". A tenyésztők a hímek farokúszójának alakja szerint különféle törzsekbe osztják a guppikat. Léteznek például körfarkú, lírafarkú, fátyolfarkú stb. változatok. Nincs két azonos mintázatú egyed.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindenevők, apró ízeltlábúakat, férgeket, elpusztult élőlények korhadékát és algabevonatokat is fogyasztanak. Mivel kiváló szúnyoglárvairtó, sokan ragadozónak tartják a guppit, pedig előszeretettel fogyaszt algákat is, sőt az akváriumba telepített élő növényekben is kárt tehet. Elfogadják a száraz lemezes eleséget, a szárított szúnyoglárvát, de természetesen az élő táplálékot sem vetik meg (tubifex, szúnyoglárva, vízibolha). Átlagos élettartamuk 1-3 év.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogságban egész évben szaporodnak. A hímek folyamatos szexuális lázban égnek, vadul hajtják a nőstényeket, eközben egymásra ártalmatlanok, egyáltalán nem verekedősek. Amikor egy hím közel kerül egy kiszemelt nőstényhez, ferdén előre hajtja farok alatti úszóját, amely párzószervvé (gonopódiummá) módosult és spermatofórákat juttat a nőstény ivarnyílásába. Ha az akváriumban több hím van, akkor a nőstények folyamatosan terhesek és 4-5 hetente szülnek. A nőstények testükben elraktározzák a spermát, így újabb párzás nélkül is utódokat hozhatnak a világra. A szülés közeledtét jelzi az ivarnyílás környékén található terhességi folt megsötétülése és az, hogy az anya hasa minden irányból duzzadttá válik. Egy-egy ellés alatt 3-50 kishal születhet az anya korától, méretétől és egyéni termékenységétől függően. A szülés után az anya 4-7 napos szünetet tart, majd ismét párzásra kész állapotba kerül és ismét "vemhesül". Az ivadékok elevenen születnek és azonnal önálló életet élnek. Kb. 2 hónaposan alakul ki a színezetük és ekkor válnak ivaréretté. Ebben a korban már elég nagyok ahhoz, hogy visszakerüljenek szüleik mellé anélkül, hogy csemegeként végeznék.

Közepesen kemény, semleges kémhatású, 20-26 °C hőmérsékletű vizet kedvelnek. Igazi szépségük sűrűn beültetett akváriumban érvényesül leginkább. Magas egyedsűrűségnél gyakori az utódkannibalizmus.

Tenyésztése, tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legelterjedtebb akváriumi halak egyike, tenyésztése az akvarisztika külön ágazata. Az egyik legszívósabb, legkönnyebben tartható trópusi halfajta. Különösen ajánlható kezdő akvaristáknak, mert igénytelen. Magas színvonalú a guppitenyésztés az USA-ban, Angliában és Oroszországban. Léteznek tenyésztői klubok és versenyek, ahol a szín- és formaváltozatok kitenyésztésében jeleskedő tenyésztők mérhetik össze tudásukat és legszebb halaikat. Legelismertebb a Német Guppi Társaság (DGG) amelynek részletes standardjai, bírálóbizottságai vannak és rendszeresen szerveznek kiállításokat, versenyeket. A vad törzsek úszói változatos alakúak.

A guppikat tarthatjuk kis testű lazacfélékkel, más elevenszülőkkel és harcsákkal. Nem alkalmasak viszont vitorláshalak, gurámik és szumátrai díszmárnák mellé, mert ezek megcsipkedik és akár fel is falják a guppikat. Egyre nagyobb népszerűségnek örvend az Endler-guppi (más néven törpeguppi), amely még a szivárványos guppinál is kisebbre nő (kb. 3 cm), ezért egész kis akváriumokba is alkalmas. Tartása és tenyésztése megegyezik a szivárványos guppiéval.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]