Gyűrűsfarkú víziantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Gyűrűsfarkú víziantilop
Pihenő hím
Pihenő hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Nádiantilop-formák (Reduncinae)
Nem: Kobus
(A. Smith, 1840)
Faj: K. ellipsiprymnus
Tudományos név
Kobus ellipsiprymnus
(Ogilby, 1833)
Szinonimák
  • Antilope ellipsiprymnus Ogilby, 1833
Elterjedés
A két csoport elterjedési területe
A két csoport elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyűrűsfarkú víziantilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűrűsfarkú víziantilop témájú médiaállományokat és Gyűrűsfarkú víziantilop témájú kategóriát.

A gyűrűsfarkú víziantilop (Kobus ellipsiprymnus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a nádiantilop-formák (Reduncinae) alcsaládjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

A gyűrűsfarkú víziantilop előfordulási területe Afrikában a Szaharától délre, valamint Szudántól és Etiópiától délre egészen Transvaalig tart. Afrika nyugati és délnyugati részén elszigetelten is fellelhető.

Alfajai[szerkesztés]

A gyűrűsfarkú víziantilop 13 alfaját két csoportba tömörítik; egyes rendszerező szerint eme csoportok valójában alfajokat képeznek:

  • defassa csoport
    • Kobus ellipsiprymnus adolfifriderici Matschie, 1910
    • Kobus ellipsiprymnus annectens Schwarz, 1913
    • Kobus ellipsiprymnus crawshayi P. L. Sclater, 1894
    • Kobus ellipsiprymnus defassa (Rüppell, 1835)
    • Kobus ellipsiprymnus harnieri Murie, 1867
    • Kobus ellipsiprymnus penricei W. Rothschild, 1895
    • Kobus ellipsiprymnus tjaederi Lönnberg, 1907
    • Kobus ellipsiprymnus tschadensis Schwarz, 1913
    • Kobus ellipsiprymnus unctuosus Laurillard, 1842
  • ellipsiprymnus csoport
    • Kobus ellipsiprymnus ellipsiprymnus Ogilby, 1833
    • Kobus ellipsiprymnus kondensis Matschie, 1911
    • Kobus ellipsiprymnus pallidus Matschie, 1910
    • Kobus ellipsiprymnus thikae Matschie, 1910

Megjelenése[szerkesztés]

A gyűrűsfarkú víziantilop hímjének hossza 1,9–2,2 méter, a nőstényé 1,8–2,1 méter. A hím marmagassága 1–1,3 méter, a nőstényé 1–1,3 méter. A hím testtömege 170–250 kilogramm, nőstényé 150–200 kilogramm. Szarva 50–100 centiméter hosszú, kis csavarral hátra és felfelé ível; egy-egy szarvon akár 39 „gyűrű” is lehet. Szőre rövid, de bolyhos, színe területenként változó: a meleg vörösesbarnától a szürkésbarnán át a csaknem feketéig. Farán területtől függően fehér gyűrű vagy folt található.

Életmódja[szerkesztés]

Az állat társas lény. A faj megnevezése ellenére nem tartózkodik számottevő időt a vízben, inkább vízközelben. A mocsaras, lápos helyeket a ragadozókkal szembeni védekezésnél használja ki menekülési területként. A gyűrűsfarkú víziantilop nappal aktív. A nőstények laza, pár tucat példányt kitevő kis csapatokban élnek. A bakok 6–10 évesen foglalják el territóriumukat. Tápláléka fűfélékből és kisebb fák lombjaiból áll. 18 évig is élhet.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget 13–14 hónaposan éri el. A párzási időszak területtől függően egész évben vagy időszakosan van. A vemhességi idő 272–287 napig tart, ennek végén a nőstény egy, ritkán két borjút hoz a világra. A borjú az ellést követő 2–4 hétig a bozótosban rejtőzik, ahová az anyja naponta többször jár táplálni utódát. A fiatal állatok 9 hónaposan elhagyják a csordát. A bakok hat-, a nőstények háromévesen válnak ivarilag éretté.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]