Sclerocarya birrea
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kifejlett példány a Dél-afrikai Köztársaságban levő Transvaal tartományban | ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Sclerocarya birrea (A. Rich.) Hochst. | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sclerocarya birrea témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sclerocarya birrea témájú médiaállományokat és Sclerocarya birrea témájú kategóriát.
|
A Sclerocarya birrea a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe, ezen belül a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Sclerocarya birrea előfordulási területe a Dél-afrikai Köztársaság - ahol szigorúan védik -,[2] Madagaszkár, valamint a Száhil öv alatti Afrikának a nyugati része, egészen Szenegálig.[3] Szétterjedésében a bantu népek is szerepet játszottak népvándorlásaik során, hiszen a fa magvait vitték magukkal, melyeket elültettek ott, ahol letelepedtek.[4]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Sclerocarya birrea subsp. caffra (Sond.) Kokwaro
- Sclerocarya birrea subsp. multifoliolata (Engl.) Kokwaro
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Közepes termetű lombhullató fa. Ha kedvező számára a környezet, például nedves alföldi, nyílt erdő és szavanna, akkor 18 méter magasra is megnő. Törzsét szürkésen foltozott kéreg borítja. Lombkoronája szélesen szétterül. A világossárga színű héjú termése, december és március között érik. A termés húsában nyolcszor több C-vitamin van, mint egy narancs (Citrus sinensis), továbbá lédús és savas, jellegzetes ízzel.[5] A termés belsejében egy közönséges dió (Juglans regia) méretű magház található. Miután megszáradt a magház, 2-3 lepucolt héjréteg után előkerülnek a magok. A magok íze a dióéra emlékeztet, és az embertől a kis rágcsálókig sok minden kedveli.
Egyebek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Sclerocarya birrea terméseit, úgy a gyümölcs húsát, mint a magját is, az ember talán a kezdetektől fogyasztja. Belőle készül az úgynevezett Amarula - élőhelyén e fát és gyümölcsét marula névvel illetik - likőr; továbbá fagyasztott püré, olajok, levek különböző italokhoz és kivonatok a szépségipar számára. A zsiráf (Giraffa camelopardalis), az afrikai orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) és az afrikai elefánt (Loxodonta africana) is kedvelik eme fa termését, egyben terjesztik is a fajt, hiszen a magokat nem emésztik meg, amely aztán az ürülékkel együtt távozik az állatból nagy távolságra a szülőfától. E nagy állatok közül, csak az elefánt lehet káros a Sclerocarya birrea számára, mivel gyakran leszedi a fa kérgét, illetve letöri egyes ágait.[6]
A Sclerocarya birrea legközelebbi rokona és nemzetségének a másik faja, a Sclerocarya gillettii. E két fafaj pedig közeli rokonságban áll, a madagaszkári Poupartia-fajokkal.
Az afrikai folklórban elevenen él az a mítosz, hogy a vadon nővő marulafák gyümölcse, ha lehullik és erjed, az megrészegítheti a vadállatokat (pl. elefántokat), amennyiben azok elfogyasztják. Ez azonban tévhit, mivel ehhez akár egy állatnak, akár egy embernek saját testtömege 25%-át kitevő mennyiségű erjedt gyümölcsöt kellene elfogyasztania, hogy berúgjon tőle.[7] A mítosz világszerte is elterjedt, köszönhetően Jamie Uys dél-afrikai rendező Sivatagi show (Animals Are Beautiful People) c. dokumentumfilmjének is, amely marulagyümölcsöt habzsoló részeg állatokat mutat be, amiket valójában alkohollal itattak meg a hatás kedvéért.[7]
Képek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Csemeték
és kifejlett
fák
Törzse és kérge
Az elefánt „műve”
Levelei és termései
Termései
Magvai
.jpg)
.jpg)
_fruits_and_leaves_(12907256475).jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Entry for Sclerocarya birrea". JSTOR Global Plants. JSTOR. Hozzáférés: 2014. január 12..
- ↑ "Protected Trees" (PDF). Department of Water Affairs and Forestry, Republic of South Africa. 2013. május 3. 2010. július 5. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. április 20..
- ↑ "Sclerocarya birrea Sond. ssp. caffra J.O. Kokwaro". ecoport.org. 2001. november 2. Hozzáférés: 2015. október 26..
- ↑ "Poupartia caffra". The Plant List (2013). Version 1.1. Hozzáférés: 2014. április 16..
- ↑ Wickens, G. E.; Food and Agriculture Organization (1995). "Potential Edible Nuts". Edible Nuts. Non-Wood Forest Products. Vol. 5. Rome: Food and Agriculture Organization. ISBN 92-5-103748-5. OCLC 34529770. 2008. október 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. november 10..
{{cite book}}: External link in|chapterurl=|chapterurl=ignored (|chapter-url=suggested) (súgó) - ↑ Morris, Steve; Humphreys, David; Reynolds, Dan (2006). "Myth, Marula, and Elephant: An Assessment of Voluntary Ethanol Intoxication of the African Elephant (Loxodonta africana) Following Feeding on the Fruit of the Marula Tree (Sclerocarya birrea)" (PDF). Physiological and Biochemical Zoology. 79 (2): 363–369. doi:10.1086/499983. PMID 16555195. Hozzáférés: 2015. október 26..
- 1 2 "Do African Animals Get Drunk From Marula Fruit? Or is it a Myth?". africafreak.medium (angol nyelven). 2023. október 22. Hozzáférés: 2024. december 22..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Sclerocarya birrea (A.Rich.) Hochst. Plants of the World Online
- Flora, oder (Allgemeine) Botanischer Zeitung. Regensberg, Jena 27(Bes. Beil.):1. 1844
- USDA, ARS, Germplasm Resources Information Network. Sclerocarya birrea in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), U.S. Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 09-Oct-10.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sclerocarya birrea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
