Ugrás a tartalomhoz

Sclerocarya birrea

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sclerocarya birrea
Kifejlett példány a Dél-afrikai Köztársaságban levő Transvaal tartományban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Szömörcefélék (Anacardiaceae)
Nemzetség: Sclerocarya
Hochst.
Faj: S. birrea
Tudományos név
Sclerocarya birrea
(A. Rich.) Hochst.
Szinonimák
Szinonimák

a faj szinonimái:

  • Poupartia birrea (A. Rich.) Aubrév
  • Spondias birrea (A. Rich.)[1]

a Sclerocarya birrea subsp. caffra szinonimái:

  • Poupartia caffra (Sond.) H.Perrier
  • Sclerocarya caffra Sond.
  • Sclerocarya schweinfurthiana Schinz
  • Sclerocarya shakua Baker
  • Commiphora acutidens Engl.
  • Commiphora subglauca Engl.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Sclerocarya birrea témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Sclerocarya birrea témájú médiaállományokat és Sclerocarya birrea témájú kategóriát.

A Sclerocarya birrea a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe, ezen belül a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó faj.

A Sclerocarya birrea előfordulási területe a Dél-afrikai Köztársaság - ahol szigorúan védik -,[2] Madagaszkár, valamint a Száhil öv alatti Afrikának a nyugati része, egészen Szenegálig.[3] Szétterjedésében a bantu népek is szerepet játszottak népvándorlásaik során, hiszen a fa magvait vitték magukkal, melyeket elültettek ott, ahol letelepedtek.[4]

  • Sclerocarya birrea subsp. caffra (Sond.) Kokwaro
  • Sclerocarya birrea subsp. multifoliolata (Engl.) Kokwaro

Közepes termetű lombhullató fa. Ha kedvező számára a környezet, például nedves alföldi, nyílt erdő és szavanna, akkor 18 méter magasra is megnő. Törzsét szürkésen foltozott kéreg borítja. Lombkoronája szélesen szétterül. A világossárga színű héjú termése, december és március között érik. A termés húsában nyolcszor több C-vitamin van, mint egy narancs (Citrus sinensis), továbbá lédús és savas, jellegzetes ízzel.[5] A termés belsejében egy közönséges dió (Juglans regia) méretű magház található. Miután megszáradt a magház, 2-3 lepucolt héjréteg után előkerülnek a magok. A magok íze a dióéra emlékeztet, és az embertől a kis rágcsálókig sok minden kedveli.

A Sclerocarya birrea terméseit, úgy a gyümölcs húsát, mint a magját is, az ember talán a kezdetektől fogyasztja. Belőle készül az úgynevezett Amarula - élőhelyén e fát és gyümölcsét marula névvel illetik - likőr; továbbá fagyasztott püré, olajok, levek különböző italokhoz és kivonatok a szépségipar számára. A zsiráf (Giraffa camelopardalis), az afrikai orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) és az afrikai elefánt (Loxodonta africana) is kedvelik eme fa termését, egyben terjesztik is a fajt, hiszen a magokat nem emésztik meg, amely aztán az ürülékkel együtt távozik az állatból nagy távolságra a szülőfától. E nagy állatok közül, csak az elefánt lehet káros a Sclerocarya birrea számára, mivel gyakran leszedi a fa kérgét, illetve letöri egyes ágait.[6]

A Sclerocarya birrea legközelebbi rokona és nemzetségének a másik faja, a Sclerocarya gillettii. E két fafaj pedig közeli rokonságban áll, a madagaszkári Poupartia-fajokkal.

Az afrikai folklórban elevenen él az a mítosz, hogy a vadon nővő marulafák gyümölcse, ha lehullik és erjed, az megrészegítheti a vadállatokat (pl. elefántokat), amennyiben azok elfogyasztják. Ez azonban tévhit, mivel ehhez akár egy állatnak, akár egy embernek saját testtömege 25%-át kitevő mennyiségű erjedt gyümölcsöt kellene elfogyasztania, hogy berúgjon tőle.[7] A mítosz világszerte is elterjedt, köszönhetően Jamie Uys dél-afrikai rendező Sivatagi show (Animals Are Beautiful People) c. dokumentumfilmjének is, amely marulagyümölcsöt habzsoló részeg állatokat mutat be, amiket valójában alkohollal itattak meg a hatás kedvéért.[7]

  1. "Entry for Sclerocarya birrea". JSTOR Global Plants. JSTOR. Hozzáférés: 2014. január 12..
  2. "Protected Trees" (PDF). Department of Water Affairs and Forestry, Republic of South Africa. 2013. május 3. 2010. július 5. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. április 20..
  3. "Sclerocarya birrea Sond. ssp. caffra J.O. Kokwaro". ecoport.org. 2001. november 2. Hozzáférés: 2015. október 26..
  4. "Poupartia caffra". The Plant List (2013). Version 1.1. Hozzáférés: 2014. április 16..
  5. Wickens, G. E.; Food and Agriculture Organization (1995). "Potential Edible Nuts". Edible Nuts. Non-Wood Forest Products. Vol. 5. Rome: Food and Agriculture Organization. ISBN 92-5-103748-5. OCLC 34529770. 2008. október 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. november 10.. {{cite book}}: External link in |chapterurl= (súgó); Unknown parameter |chapterurl= ignored (|chapter-url= suggested) (súgó)
  6. Morris, Steve; Humphreys, David; Reynolds, Dan (2006). "Myth, Marula, and Elephant: An Assessment of Voluntary Ethanol Intoxication of the African Elephant (Loxodonta africana) Following Feeding on the Fruit of the Marula Tree (Sclerocarya birrea)" (PDF). Physiological and Biochemical Zoology. 79 (2): 363–369. doi:10.1086/499983. PMID 16555195. Hozzáférés: 2015. október 26..
  7. 1 2 "Do African Animals Get Drunk From Marula Fruit? Or is it a Myth?". africafreak.medium (angol nyelven). 2023. október 22. Hozzáférés: 2024. december 22..
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sclerocarya birrea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]