Foszfátion

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Foszfátion
Phosphat-Ion.svg
Phosphate-3D-balls.png Phosphate-3D-vdW.png
Szabályos név foszfát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 14265-44-2
PubChem 1061
ChemSpider 1032
MeSH Phosphates
ChEBI 18367
SMILES
[O-]P([O-])([O-])=O
StdInChIKey NBIIXXVUZAFLBC-UHFFFAOYSA-K
Beilstein 3903772
Gmelin 1997
UNII NK08V8K8HR
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet PO43−
Moláris tömeg 94,9714 g mol−1
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A foszfátion szervetlen, összetett anion, kémiai képlete PO43−. A foszfátok foszfátiont tartalmazó vegyületek, a foszforsav sói. A szerves kémiában foszfát alatt a foszforsav észtereit értjük. Ezek a vegyületek biológiai szempontból rendkívül jelentősek, például foszforsavészterek alkotják az RNS és DNS vázát, de foszforsav-észterek az alapjai számos növényvédőszernek és idegméregnek is.

Szerkezet és kémiai tulajdonságok[szerkesztés]

A foszfátion egy foszfor- és négy oxigénatomból áll, melyek a központi foszforatom körül szabályos tetraédert formálva helyezkednek el. A foszfátion töltése háromszorosan negatív, benne a foszfor oxidációs száma +5. Molekulatömege 94,97 g/mol. A foszfátion a hidrogén-foszfát anion (HPO42−) konjugált bázisa, ami a dihidrogén-foszfát anion (H2PO4) konjugált bázisa, amely pedig a foszforsav (H3PO4) konjugált bázisa.

Vizes oldatban mind a négy formában jelen lehet a pH értékének függvényében.

Phosphoric acid speciation.png

Erősen bázikus közegben a foszfátion (PO43−) van jelen túlsúlyban, enyhén bázikus közegben a hidrogén-foszfát (HPO42−), enyhén savas közegben a dihidrogén-foszfát a leggyakoribb, míg erősen savas közegben a foszforsav (H3PO4) dominál. Az átalakulás az alábbi egyensúlyi reakciók szerint megy végbe:

A reakciókhoz tartozó egyensúlyi állandók (standard körülmények között):

(pKs1 2,12)
(pKs2 7,21)
(pKs3 12,67)

Ha a foszfátion valamely negatív töltésű oxigénatomjához kation csatlakozik, foszfátok keletkeznek. A foszfátok a foszforsavból származtatott sóknak tekinthetők. A legtöbb foszfát standard nyomáson és hőmérsékleten rosszul oldódik vízben, leszámítva a nátrium-, kálium-, rubídium-, cézium- és ammónium-foszfátot. A hidrogén- és dihidrogén-szulfátok rendszerint jobban oldódnak, mint a megfelelő foszfátok. A vízben oldódó foszfátok lúgosan hidrolizálnak, jól használhatók vízlágyításra, mivel a vízben oldható kalcium- és magnéziumvegyületeket oldhatatlan csapadékká alakítják.

Előfordulás[szerkesztés]

A foszfor a természetben leginkább foszfátok formájában található meg. A foszfátok számos ásvány alkotóelemei, melyek nagyobb mennyiségben találhatók Észak-Amerika déli partvidékén, főként Floridában, Nauru szigetén, Egyiptomban, Tunéziában, Marokkóban Izraelben, Jordániában és Kongóban.

Források[szerkesztés]

  • Bodor Endre: Szervetlen kémia I., Tankönyvkiadó, Budapest, 1983 ISBN 9631763226

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Phosphate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.