Magyaltölgy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Magyaltölgy
Spanyolország, Navarra, Mendaza mellett
Spanyolország, Navarra, Mendaza mellett
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Bükkfavirágúak (Fagales)
Család: Bükkfafélék (Fagaceae)
Nemzetség: Tölgy (Quercus)
Faj: Q. ilex
Tudományos név
Quercus ilex
L.
Szinonimák
  • Quercus borealis
  • Quercus rotundifolia
Alfajok
Elterjedés
Quercus ilex range.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Magyaltölgy témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Magyaltölgy témájú médiaállományokat és Magyaltölgy témájú kategóriát.

Porzós virágzata
Makkjai
Quercus ilex

A magyaltölgy (Quercus ilex) a bükkfafélék (Fagaceae) családjába, azon belül a tölgy (Quercus) nemzetségbe tartozó fa.

Előfordulása[szerkesztés]

Az egyetlen olyan tölgyfaj, amely Dél-Európától az Atlanti-óceán partvidékén egészen Bretagne-ig megél. A Rhône folyó mentén a Földközi-tenger partjától fölkapaszkodik a Saône torkolatvidékéig, és két nagy folton Észak-Afrika mediterrán éghajlatú területein is megtalálhatjuk. A tengerpartoktól eltávolodva díszkertek különlegességévé válik.

Szabadon nő Nagy-Britannia délnyugati részén is, de ez nem természetes élőhelye, hanem a parkokból vadult ki. Betelepítették az Atlanti-óceán több szigetére is.

Jellemzése[szerkesztés]

Ez a széles koronájú, ernyősödő fa akár 25 m magasra is megnőhet. Sötét szürkésbarna kérge finoman repedezett.

Örökzöld levelei a magyalhoz hasonlóan hamar keménnyé, sötétzölddé válnak. A levelek a Mediterráneumban többnyire fogazottak, kiegyenlítettebb, nedvesebb éghajlaton hosszúkásak, tojásdad-oválisak, 7–8 cm hosszúak és 4–5 cm szélesek. A lombfakadáskor fehéren szőrös levelek kissé szúrósak, felfelé keskenyednek. A szélük ép, a fonákuk fényes. Legfeljebb a tősarjak levelei lehetnek karéjosak.

Sárgászöld porzós barkái lecsüngenek.

A tojásdad alakú, 2–3 cm-es makkok félig vagy kétharmadukig kiállnak a szürkén pelyhes kupacsból.

Életmódja[szerkesztés]

Magyarországon is megél, de nálunk csak kis termetű, bokros örökzöld. Szárazságtűrő, fényigényes. Mészkedvelő, de egyébként a talajokra nem érzékeny. Fagyérzékeny, ezért a Kárpát-medencében csak a kimondottan jó mikroklímájú, széltől védett helyeken marad meg.

Makkjai még a virágzás évében beérnek.

Felhasználása[szerkesztés]

Ehető termését Dél-Európában az emberek is rendszeresen fogyasztották, illetve fogyasztják.

Források[szerkesztés]