Méhészborz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Méhészborz
Honey badger.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Menyétfélék (Mustelidae)
Alcsalád: Méhészborzformák (Mellivorinae)
Nem: Mellivora
Faj: M. capensis
Tudományos név
Mellivora capensis
(Schreber, 1776)
Elterjedés
Mellivora capensis distribution.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Méhészborz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Méhészborz témájú médiaállományokat és Méhészborz témájú kategóriát.

A méhészborz (Mellivora capensis) az emlősök (Mammalia) osztályába a ragadozók (Carnivora) rendjébe a menyétfélék családjába és a Mellivorinae alcsaládba tartozó Mellivora nem egyetlen faja.

Elterjedése[szerkesztés]

Afrika nagy részén, Ázsia déli és nyugati területein honos.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 60-100 centiméter, marmagassága körülbelül 30 centiméter és testtömege 5,5-14 kilogramm. Homloka, tarkója, nyaka, háta, vállai és farka hamvasszürke. Orra, pofája, füle, nyaka alsó része, melle, hasa és végtagjai feketésbarnák. Karmai hosszúak és erősek.

Életmódja[szerkesztés]

Mindenevő állat, éjszakai életmódot folytat, s napközben csak nagy ritkán indul vadászatra. Megeszi a rovarokat, a vadgyümölcsöket, a madártojásokat és a gerincteleneket is, de a kedvenc eledele a vadméhek lárvái és a lépes méz.

Sűrű bundája és vastag bőre megvédi a vadméhek fullánkjaitól. A méhészborz különleges kapcsolatban áll a mézkalauz madárral, amely kifürkészi a méhek fészkét, majd hívja a méhészborzot. Amikor a borz odaér, felmászik a fészekhez és feltépi. Először alaposan belakmározik, majd átengedi a terepet a mézkalauz madárnak.

Szaporodása[szerkesztés]

A nőstény méhészborz 6-7 hónapig vemhes. Egy alom 1 vagy 2 utódból áll.

Kapcsolata az emberrel[szerkesztés]

A méhészborz gyakran veszélyt jelent a mezőgazdaság egyik fontos ágára, az állattenyésztésre, mivel erőssége és kitartása miatt nehéz elrettenteni. Megfigyelések alapján képes szétrombolni a tyúkólak vastag falát, valamint képes alagutat ásni a kőből készült épületek alatt. A tyúkól-szindróma általános a méhészborznál is, így egy eset során 17 Pézsmaréce és 36 tyúk pusztult el.

A méhészborzot bőre vastagsága és lazasága miatt szinte lehetetlen kutyákkal elpusztítani. A bőrüket nehéz átharapni és a bőr lazasága engedi, hogy támadójuk rángathassa miközben tartja. A méhészborzot a tarkóján lehet a legbiztonságosabban megfogni. Bőre eléggé masszív ahhoz, hogy több bozótvágó ütést is kibírjon. A leggyorsabb mód, hogy elpusztítsuk egy gyors ütés a fejre egy vastag bottal, vagy a fejbelövés, mivel a bőre képes ellenállni a nyilaknak és a lándzsáknak is.

Az Irakban található Basra angol megszállása során a helyi lakosság "emberevő méhészborzokról" beszélt, ami szerintük az angol megszállók szabadítottak rájuk, amit az angol vezetés teljes egészében elutasított. Az Angol Haderő szóvivője kijelentette, hogy a borzok elterjedtek a régióban, de ritkán fordulnak elő Irakban, és csak akkor veszélyesek, ha az ember provokálja őket. A basrai állatkórház igazgatója, Mushtaq Abdul-Mahd megerősítette, hogy a méhészborzok valóban előfordultak a térségben 1986-ban. A basrai állatorvosi főiskola dékánja, Dr. Ghazi Yaqub Azzam azzal érvelt, hogy a Méhészborzok továbbvonultak a városba, az áradás miatt Észak-Basra területéről. Az esetről egy 2007-ben megjelent cikk számolt be a sajtóban.

India sok részéről érkezett jelentés, hogy a borzok az emberi környezet közelében élnek, így sokszor a rideg állattartás állományát támadják meg, olykor gyerekeket is. Ha megtámadják őket, akkor kíméletlenül visszatámadnak. Egy 1941-es The Fauna of British India könyv kiadása azt írja, hogy a méhészborzok emberi holttesteket ásnak ki Indiában.

Kenyában a méhészborz a veszettség legfőbb hordozója, valamint lehetséges hordozói lehetnek a sárgaláznak is.

Források[szerkesztés]