Szabadkereskedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szabadkereskedelem alatt az áruk és a szolgáltatások országok közötti zavartalan, vámoktól és egyéb kereskedelmi akadályoktól mentes áramlását értjük.

Közgazdasági érvelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabadkereskedelem közgazdasági indokoltságát elsőként David Ricardo fejtette ki az 1817-ben megjelent A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei (On the Principles of Political Economy and Taxation) című művében. Ebben egy absztrakt modell segítségével bebizonyította, hogy a szabadkereskedelem minden részt vevő ország és az azokban élő minden gazdasági szereplő számára hasznos. Ez az elmélet a komparatív előnyök elméleteként vált ismertté. Lényege, hogy az egyes termelési tényezők előfordulása, kapacitása és azok költsége országonként változó, ebből adódóan minden országnak komparatív előnye van egy-egy termék előállításában. Ha mindegyik ország annak a terméknek az előállítására szakosodik, melynél komparatív előnye van, és többet termel a hazai szükségletnél, akkor ezt a többletet más országokba exportálhatja. Az így keletkező többletjövedelem fejében több jószágot tud importálni. Ebből egyenesen következnek a szabadkereskedelem előnyei:

  • a fogyasztási javak választéka bővül a hazai piacon,
  • a javak kínálata is nő, ezáltal csökken az áruk,
  • a beruházási erőforrások optimálisan kerülnek felhasználásra, és az ebből adódó nemzetközi munkamegosztásnak köszönhetően nő a termelés hatékonysága,
  • új piacok megnyitása a hazai termékek iránti kereslet növekedését jelenti, az export gazdasági növekedéshez vezet,
  • a bővülő termelés egyben nagyobb munkaerőpiaci keresletet is jelent, a foglalkoztatottság szintje nő,
  • mivel az exportra irányuló gazdasági ágazatokban általában magasabbak a kereseti lehetőségek, az újonnan teremtett munkahelyek magasabb életszínvonalat tesznek lehetővé,
  • úgynevezett skálahozadékok keletkeznek:
    • intern, belső skálahozadék: növekvő termelési mennyiséggel csökken az átlagos termelési költség
    • extern, külső skálahozadék / extern hatás: ha bizonyos ipari ágazatok egy-egy régióban koncentrálódnak, akkor a helyi közelség miatt kölcsönhatások jönnek létre közöttük. A felhalmozott tudás és a fejlődő technológia mintegy kicserélődik az iparágak között, ezek kölcsönösen inspirálják egymást
  • nem csak országon belül, hanem nemzetközi szinten is technológiatranszfer jön létre, ami elősegíti az innovációt
  • a hazai piacon élesedő verseny arra kényszeríti a vállalatokat, hogy hatékonyabban és olcsóbban termeljenek. Ezáltal felszámolják a piaci tökéletlenségeket és hatékonytalanságokat, továbbá belföldi reformok születnek. Fejlődés és struktúraváltoztatás megy végbe, ami tartós gazdasági növekedéshez vezet.

Politikai érvelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az intézményesített szabadkereskedelem megakadályozza, vagy legalábbis megnehezíti, hogy a kevésbé hatékony belföldi iparágak és termelési szerkezetek lobbistái politikai erőt kifejtve továbbra is életben tartsák a kevésbé hatékony struktúrákat, ami hátráltatja a gazdasági fejlődést és az életszínvonal hosszútávú növekedését.
  • A nemzetközi munkamegosztás növekvő nemzetközi függőségekhez vezet, ami elősegíti az országok közötti együttműködést, végső soron segít megteremteni a nemzetközi politikai stabilitást és a tartós békét a világon (mivel senki sem akar háborút a saját üzletfeleivel).
  • A külpolitikai hatalmi pozíciót is erősíti a szabadkereskedelem, ha a függőségi viszony egy nagy és egy kisebb állam között jön létre.

Ellenérvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A protekcionizmus hívei elsősorban a ricardoi modell mai relevanciáját kérdőjelezik meg. Szerintük az elmélet alapját képező közgazdasági feltevések jelenleg már nem helytállóak. A modell például figyelmen kívül hagyja a termelési tényezők mobilitását, az egyes iparágak közötti kereskedelmet, valamint a kereskedelemliberalicázióból fakadó újraelosztási hatásokat. Továbbá a szabadkereskedelem okozta szerkezeti változások rövid távú költségeiról sem szól (például rövid távon munkanélküliség keletkezik egy iparág megszűnése miatt, ezeket a dolgozókat át kell képezni, ami szintén költségekkel jár). A politikai érvek árnyoldala, hogy a növekvő nemzetközi függőségek növekvő nemzetközi konfliktuspotenciált is jelenthetnek.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]