Technológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Völgyhíd építése
Műholdas telefon használat közben

A technológia (Görög: τεχνολογια < τεχνη "mesterség" + λογος "tan" + toldalék ια) az ember által készített olyan célszerű, az egyéni (emberi) képességeit megnövelő eszközökről (például gépek, anyagok és eljárások) valamint azok alkalmazásáról,[1][2] szóló ismeretek gyűjtőneve, amelyek segítségével az emberiség egyre többet tud megismerni, megváltoztatni, megőrizni stb. az őt körülvevő világból. Magukat a technológiai eszközöket, amelyek az embernek az élet különböző területein jelentkező problémáinak megoldását segítik, egyszerű szinten szerszámnak, fejlettebb szinten technikának nevezzük. A technika a mérnöki tudomány eredményeire támaszkodó, azt megtestesítő ismeret vagy szaktudás, a nyelvhasználat következetlenségei folytán viszont az egyes szakterületek elnevezése is sokszor technika és nem technológia (például haditechnika, filmtechnika, hangtechnika, űrtechnika, fogtechnika stb.).

Technikája annak van akinek, vagy aminek a megoldásai elég bonyolultak, precízek vagy "műszakiak", egyéniek és/vagy eszközigényesek ahhoz, hogy elválasszuk attól a személytől vagy eszköztől, amely azt működteti vagy használja. (Ha nem választjuk el az emberi testtől, akkor a neve testtechnika, amelynek legfőbb "művészi" produkciója a performance. L.[3] A műszaki jelleget a mérés, a méretadatok használata adja meg, szemben az ezt nélkülöző "művészi", vagyis kötetlen, méretlen megoldásokkal. A mérés szorosan összefügg a tevékenységgel, ahogy a mérnök szó is mutatja, míg az angolban a gép (engine) gyártásának megoldása volt az ismeretkör integráló azonosítója, innen az engineering, gépészet, illetve minden "műszaki, mérésen alapuló technológiai beavatkozás, többnyire szabványos, szabványosított, azaz megismételhető, mással összekapcsolható és utánozható produkció.

A technológiának, mint ismeret- vagy tudásbázisnak legfontosabb része a know-how, azaz pusztán azoknak az ismereteknek a leírása, amelyek rendszerint valamilyen műszaki probléma új, vagy újszerű megoldását adják, ezért jelentős anyagi értéket képviselnek és áruként adhatók-vehetők. A know-how tehát egy üzlet, pénzszerző tevékenység kritikus kincse, szellemi, nem megfogható (intangibilis) vagyon, vagyoni értékű jog, amelynek védelméhez komoly érdeke fűződik a jogtulajdonosnak. Innen a technológiai ismeretek, információk bizalmas, védett jellege, szemben az általános, már közismertnek vagy általánosnak (generic) számító, egyéb műszaki tudományokkal (például mechanika, hőgéptan stb.).

Az anyagtechnológiák általános leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A technológia fogalma a hétköznapi életben rokon a gyártással, az elkészítéssel. Jól illusztrálja a helyzetet az, hogy ha valakinek ízlik egy sütemény, elkéri a receptjét. A recept a tennivalók sorrendjét és a szükséges anyagokat is tartalmazza. A technológia tehát az elkészítés sorrendje.

Összetettebb folyamatban is a lépések, a műveletek sorrendje jól átláthatóvá teszi a technológia leírását. Minden technológiához szükségesek: (1) átalakítandó anyag, (2) átalakító eszközök és (3) az átalakítás energiája és információ-szükséglete. A hagyományos anyagtechnológiáknál (kenyérsütés, ruhavarrás) az ember kapcsolta össze az eszközöket egymás utáni használatával, és az ember volt az energiaforrás és információforrás is. Ezért egy egyszerű technológia leírásban a főszereplő az anyag, az eszközök és a művelet típusa (például őrlés).[4]

A technológia ilyen leírásánál a fizikából származó alapelvet egyik használhatjuk föl: a kényszerpályán történő mozgás leírásának elvét.[4] Ebben a megfogalmazásban a technológiai folyamat főszereplője: az anyag. Ipari üzemben végzett műveletek sorára is fönnáll ennek a modellnek a használhatósága: az anyag egy kényszerpályán halad végig. Ezt a kényszerpályát az anyag átalakítására szolgáló gépek jelentik (régebben ez eszközök sorozata volt). A gépek egyúttal a műveletek sorrendjére is fölbontják a gyártási folyamatot.

Az egyes gépeken elszenvedett állapotváltozások sorozata (a műveletek sora) szintén jellemzi a technológiai folyamatot. Mindhárom folyamat-jellemző: a műveletek, az anyagi állapotok és a gépek sorozata külön-külön is képet ad a gyártási folyamatról, de párhuzamosan történő együttes szerepeltetésük teszi lehetővé azt, hogy minőségi és mennyiségi leírást adjunk a technológiákról.

Technológiai ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bérczi Sz. (1985): Anyagtechnológia I. Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Budapest (J3-1333)
  • Dudás I. (2000): Gépgyártástechnológia I., Egyetemi tankönyv. Miskolci Egyetemi Kiadó,
  • Hodúr C. (1995): Élelmiszer ipari eljárások és berendezések. egyetemi tankönyv. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
  • Bérczi Sz., Cech V., Hegyi S. (1992): Anyagtechnológia II. Egyetemi jegyzet. J4-92. 86.old. Janus Pannonius Tud. Egyetem Kiadója, Pécs.
  • Bérczi Sz., Cech V., Hegyi S., Sz. Fabriczy A., Schiller I. (1995): Fölkészülés a Technológiai Korszakváltásra I. Technológiák (kísérleti tankönyv, szerk. Bérczi Sz.) Keraban K., Budapest (ISBN 963-8146-31-1 ö, ISBN 963-8146-32-X)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Techweb
  2. http://www.encyclopedia./searchresults.aspx?q=technologycom
  3. Johann Lothar Schröder: Bevezetés. A performance, valamint más rokon kifejezések
  4. ^ a b Bérczi Sz., Cech V., Hegyi S. Anyagtechnológia II. Egyetemi jegyzet. J4-92. 86.old. Janus Pannonius Tud. Egyetem Kiadója, Pécs, 1992
  5. Vajta L. Szebényi I. Czencz M. (1989): Általános kémiai technológia (egyetemi tankönyv). Tankönyvkiadó, Budapest
  6. Péchy László: Kőolajtechnológia, Egyetemi jegyzet VVE, 1985. 2 (Google keresés)
  7. Lásd a Wikikönyvekben a Szakácskönyv/Alapok/Technika szócikket.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]