Mályva gazdaság
A mályva gazdaság az, ami a gazdaságban hozzájárul a fenntartható fejlődéshez úgy, hogy növeli a javak és a szolgáltatások kulturális potenciálját.
Meghatározás[szerkesztés]
„A mályva gazdaság a műveltség figyelembevételére vonatkozik a gazdaságban. Olyan gazdaságot jelöl, amely alkalmazkodik az emberi különbözőségekhez a globalizáció során, és amely a kulturális dimenzióra támaszkodik, hogy növelje a javakat és a szolgáltatásokat”.[1] Ez a két, vízszintes és függőleges tendencia egymást táplálja. Valójában, a termékekhez kapcsolódó kulturális összetevő növekedése összefügg a területek kulturális életképességével.
Geográfiai gazdaság[szerkesztés]
A 2020. június 7-i nemzetközi felhívás,[2][3][4] melyet építészek, séfek, gazdasági Nobel-díjasok és nemzetközi szervezetek vezetői írtak alá,[5] geográfiai gazdaságként határozza meg. Azok, akik a legjobban őrzik meg identitásuk eredeti elemeit, azokat „ki tudják használni, ha sikerül értékelniük a valós „konkuráló előnyöket”. Ez a mi helyi környezetünk kulturális újraélesztése ugyanakkor nem jelenti a távolitól való elfordulást. A más kultúrák iránti érdeklődés és a minél jobb megismerésük szükségessége csak növekedni tudnak az eljövendő világban.” Ebből a szempontból a mályva gazdaság természeténél fogva egyetemes. „Minden közigazgatási terület, beleértve a gazdaságilag és technológiailag legkevésbé támogatottakat is, kulturális üzenet hordozója lehet. Tehát arról van szó, hogy mindnyájuknak biztosítsuk az értékteremtés lehetőségét egy olyan világban, amelyben az uniformizálás az egyedi elszegényedésével jár”.[2][3][4]
A műveltség erőteljes növekedése[szerkesztés]
A mályva gazdaság összefügg a műveltség növekvő jelentőségével a mai társadalomban. A hivatkozott tényezők között szerepel nevezetesen:[6] az egész világra kiterjedő gazdasági és politikai kiigazítás a feltörekvő országok javára, visszatérés a helyi környezetekhez (melyekre újból stabilitási pólusokként tekintünk), a követelések új formái (a nagy ideológiák összeomlását követően), növekvő társadalmi kereslet a minőségre, amely a kulturális fogyasztásokon alapul (amelyek együtt járnak a demokratizálódási, individualizációs törekvésekkel és az ember élettartamának a meghosszabbodásával), az innovációs lépésekkel (feltételeznek egyfajta szellemi-kulturális, interdiszciplináris állapotot, amely képes értékes dolgok találására)...
Alkalmazási terület[szerkesztés]
A mályva gazdaság átfogó jellegű abban az értelemben, hogy az összes javakat és szolgáltatásokat növeli, bármi legyen is az adott ágazat, miközben a kulturális dimenzióra támaszkodik. A szenzoriális és az experienciális gazdaság egy az alkalmazási területei közül.[6]
Különbözik a kultúra gazdaságától, amely szektoriális törvényszerűségen nyugszik.
2013 júniusában adták ki az első intézményközi munkacsoport előterjesztéseit a mályva gazdaságról, amely összehozta az UNESCO, az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, a Frankofónia Nemzetközi Szervezete, francia minisztériumok, vállalatok és a civil társadalom szakértőit. Ez a dokumentum alátámasztja a kulturalizációs jelenség hatását, amely ezentúl az egész gazdaságot érinti, a munkaerőt és a képzést illetően. A jelentés különbséget tesz mályva munkaerő és mályvás foglalkozások között. Az előbbiek céljaiknál fogva közvetlenül kapcsolódnak a kulturális környezethez (a városrendező mérnökök és városfejlesztők példája), míg az utóbbiak rendeltetése az, hogy a kulturalizáció hatására átalakuljanak (példa az emberi erőforrások működésére vagy a marketing és a kommunikáció funkcióra).[7]
Egy másik, 2017 júniusában kiadott dokumentumkönyv[6] említést tesz az emberi környezet különböző aspektusairól, melyekben a gazdasági tényező alkalmasnak bizonyul kulturális javak létrehozására: tanulás, építészetek, művészet, kifejezőerő, etika, a képzelet világa, örökség, öröm, kapcsolatszervezési szakértelem, egyediség, stb.
Eredet[szerkesztés]
Franciaországban a fogalom 2011-ben született, a Le Monde.fr-en megjelent kiáltványban.[8] Az aláírók[9] között szerepelnek a Diversum egyesület vezetői.[10] Ők szervezték meg 2011 októberében, Párizsban a Mályva gazdaság első nemzetközi Fórumát, az UNESCO, az Európai Parlament és az Európai Bizottság védnökségével.[11] A fogalmat Jérôme Gouadain alkotta meg, majd elméletbe foglalta a Diversum egyesület közvetítésével, később pedig a Prix Versailles-nak köszönhetően.[1][12]
Kapcsolódás a fenntartható fejlődéshez[szerkesztés]
A mályva gazdaság alátámasztja az externalitások jelenlétét: a kulturális környezetet, amelyből a gazdasági szereplők merítenek, és amelyen visszahatásként saját mintájukat hagyják, s ez a közjó. Ily módon a mályva gazdaság a kulturális tényezőt teszi meg a fenntartható fejlődés pólusává.
Végeredményben a kulturális tényező már a kezdetektől fogva teljes egészében a fenntartható fejlődés tétje. Valójában, a vállalati köztulajdoni felelősség elsődleges forrása a Nemzetközi Szerződés, amely a gazdasági, társadalmi és kulturális jogokra vonatkozik, s melyet az Egyesült Nemzetek Szervezete fogadott el 1966-ban.
Ez a tét csak egy eleme a fenntartható fejlődésnek, azok mellett az erőfeszítések mellett, amelyek a természeti környezethez (zöld gazdaság) és a társadalmi környezethez kapcsolódnak (szociális gazdaság). A fenntartható fejlődés alkotóelemei között a komplementaritás új hangsúlyt kapott a Le Monde Économie[13][14] 2015-ben publikált felhívása alapján, az Egyesült Nemzetek 21. Konferenciájának a közeledtével, melynek témája a klímaváltozás volt.
Lásd még[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ a b L'actualité vue par Jérôme Gouadain, promoteur du concept d’« économie mauve ». Le Journal des Arts (franciául) (2011. október 3.) (Hozzáférés: 2021. július 9.)
- ↑ a b Per un rinascimento culturale dell'economia. Corriere della Sera (olaszul) (2020. június 7.) (Hozzáférés: 2021. július 8.)
- ↑ a b “Por un renacimiento cultural de la economía”: el manifiesto de una veintena de intelectuales para una nueva época. El País (spanyolul) (2020. június 7.) (Hozzáférés: 2021. július 8.)
- ↑ a b En dépit de son importance croissante, le culturel n’a pas suffisamment été pensé comme un écosystème. Le Monde (franciául) (2020. június 7.) (Hozzáférés: 2021. július 8.)
- ↑ Ferran Adrià, Massimiliano Alajmo, Elena Arzak, Rafael Aranda, Ban Sigeru, Massimo Bottura, Mariya Gabriel, Jérôme Gouadain, Ángel Gurría, Iris van Herpen, Kuma Kengo, Pascal Lamy, Eric Maskin, Jean Nouvel, Edmund Phelps, Renzo Piano, Anne-Sophie Pic, Carme Pigem, Christopher Pissarides, Zurab Pololikashvili, David Sassoli, Vera Songwe, Jean-Noël Tronc, Ramón Vilalta.
- ↑ a b c Diversum, Gilles Andrier, Loïc Armand, Francesco Bandarin, Jérôme Bédier, Françoise Benhamou, Fouad Benseddik, Gilles Boëtsch, Dominique Bourg, Jérôme Gouadain, Maria Gravari-Barbas, Marc-Antoine Jamet, François Jullien, Pascal Lamy, Jacques Lévy, Gilles Lipovetsky, Françoise Montenay, Jean Musitelli, Patrick O'Quin, Philippe d'Ornano, Dominique Perrault, Marie-Hélène Plainfossé, Nicole Rouvet, „A kozmetikai szektor kulturális lábnyoma” (rákeresés 2019. február 9-én).
- ↑ Az első intézményközi munkacsoport előterjesztései a mályva gazdaságról
- ↑ L'économie mauve, une nouvelle alliance entre culture et économie. Le Monde (franciául) (2011. május 19.) (Hozzáférés: 2021. július 9.)
- ↑ Jean-Jacques Aillagon, Bruno Bourg-Broc, Bernard Cerquiglini, Gilles Ciment, Joëlle Garriaud-Maylam, José Luís Dicenta Ballester, Renaud Donnedieu de Vabres, Mercedes Erra, Pierre-Antoine Gailly, Jérôme Gouadain, Claudie Haigneré, Jean-Hervé Lorenzi, Jean Musitelli, Alain-Dominique Perrin, Odile Quintin, Bernard Ramanantsoa, Jean-François Rial, Pierre Simon
- ↑ Bernard Cerquiglini, Joëlle Garriaud-Maylam, Jérôme Gouadain, Jean-Hervé Lorenzi, Jean Musitelli, Odile Quintin, Pierre Simon. Forrás
- ↑ A mályva gazdaság Nemzetközi Fórumának webhelye. [2018. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
- ↑ Jérôme Gouadain, Versailles à l'international. Versailles Magazine (franciául) (2017. október 1.) (Hozzáférés: 2021. július 9.)
- ↑ La réponse au réchauffement est aussi culturelle. Le Monde Économie (franciául) (2015. június 29.) (Hozzáférés: 2021. július 9.)
- ↑ Aláírók: Pierre Bellon, Véronique Cayla, Bertrand Collomb, Pascal Colombani, Mercedes Erra, Emmanuel Faber, Pierre Fonlupt, Jean-Baptiste de Foucauld, Pierre-Antoine Gailly, Jérôme Gouadain, Philippe d'Iribarne, Pascal Lamy, Gilles Lipovetsky, Jean-Pierre Masseret, Gérard Mestrallet, Radu Mihaileanu, Jean Musitelli, Grégoire Postel-Vinay, Jean-Jack Queyranne, Odile Quintin, Bernard Ramanantsoa, Jean-François Rial, Franck Riboud, Michel de Rosen, Pierre Simon.
