Antarktika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Antarktika kontinens

Az Antarktika az Antarktisz földrajzi zónában elhelyezkedő kontinens. A szárazföldet összefüggő jégtakaró borítja, amelynek átlagos vastagsága meghaladja a 2000 m-t, s melynek eredményeképpen az Antarktisz Földünk legmagasabb földrésze. Legnagyobb jégvastagsága 4775 m. A szárazföld körüli óceán egy részét is jég, úgynevezett selfjég takarja. Nagyobb selfjegei: Ross-selfjég (félmillió km²), Filchner-Ronne selfjég, Larsen B-selfjég, Larsen C-selfjég[1]. A Föld jégkészletének 90%-a az Antarktisz jégtakarójában van, amely az édesvíz 70%-át tárolja.

Legmagasabb pontja a Winson Massif, amely 5140 m magas. Hegységeiből és magasföldjeiről a Föld leghosszabb gleccserei ereszkednek alá, amelyek a következők:

Itt található a Föld legdélebbi aktív vulkánja, a 3795 m magas Mt. Erebus. Forró vizes oldataiból naponta 80 g arany kerül a felszínre.

Élővilága[szerkesztés]

Pingvinek a Hannah Point-nál

Az Antarktisz jege alatt mintegy 70 tó rejlik. A legnagyobb, legmélyebb és legismertebb tavat Vosztok-tónak hívják, melyet több mint 3700 m jég borít. Kutatók több tónál is kísérletet tettek, hogy a jégpáncél átfúrásával elérjék a vízfelszínt. A vízmintákban bakteriális élet nyomait keresik, de a földtörténet klímaváltozásairól is újabb információkat remélnek.[2][3]

A korábbi sikertelen kísérletek után 2013-ban jelentették be, hogy a WISSARD (Whillans Ice Stream Subglacial Access Research Drilling) nevű amerikai program kutatóinak fúrásukkal sikerült elérni a kb. 800 m-rel a jégfelszín alatt lévő Whillans-tavat.[4]

A kontinens belseje gyakorlatilag élettelen. Itt a jégtakaró vastagsága elérheti a 4 km-t is. Az Antarktiszon találhatók úgynevezett „oázisok”, amelyek jég- és hómentes, sivatagi szárazságú területek. Létrejöttük a Transz-antarktiszi-hegység 4 millió évvel ezelőtti kiemelkedésének köszönhető. A völgyeket a főn jellegű, száraz szelek szárazzá, sivatagossá tették, újabb kutatások azonban kiderítették, hogy ezek nem teljesen élettelenek. A legismertebb, legnagyobb ilyen terület az 5000 km²-es Ross-sivatag.

Éghajlata[szerkesztés]

A legszárazabb kontinens, mivel a földrész belsején évente kevesebb mint 50 mm csapadék hull, ezért néhány helyen fagysivatag alakult ki. A nyugat-antarktiszi Száraz völgyek területén már 2 millió éve nem hullott csapadék. Az évi csapadékmennyiség a csapadékosabb területeken is legfeljebb 500–600 mm (például: Antarktiszi-félsziget). Itt mérték a Földön a leghidegebb hőmérsékletet: -89,2 °C (Vosztok kutatóállomás, 1983. július 21.).[5]

Őstörténete[szerkesztés]

Negyedmilliárd évvel ezelőtt erdős szigetek voltak a déli-sark közelében.[6] 208−144 millió évvel ezelőtt az Antarktisz egybefüggött Ausztráliával. 40 millió évvel ezelőtt melegebbek voltak a tengerek és nem volt jég az Antarktiszon.[7]

Dinoszauruszok[szerkesztés]

A Cryolophosaurus művészi rekonstrukciója

A Cryolophosaurus az ősi délsark csúcsragadozója volt. A növényevő Antarctopelta egy Ankylosauria faj volt. A Glacialisaurus hosszú nyakú növényevő dinoszaurusz volt, ami képes volt két lábra állni.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Űrből figyelik a Larsen-C selfjég széthullását, index.hu
  2. Winter Halts Drilling Into 14-Million-Year-Old Lake (angol nyelven). Wired. (Hozzáférés: 2017. május 21.)
  3. Forró vízzel fúrnak le a világ legfurább tavába (magyar nyelven). Origo Tudomány. (Hozzáférés: 2017. május 21.)
  4. Belyukadtak a sötétség tavába az Antarktiszon (magyar nyelven). Origo Tudomány. (Hozzáférés: 2017. május 21.)
  5. Global Weather & Climate Extremes (angol nyelven). Temperature. World Meteorological Organisation. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
  6. Antarctic Forests Reveal Ancient Trees (angol nyelven). ABS Science. (Hozzáférés: 2011. március 19.)
  7. Antarctica did not have ice 40 million years ago (angol nyelven). Thaindian News. (Hozzáférés: 2017. május 21.)

Források[szerkesztés]