Antarktika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Antarktika kontinens

Az Antarktika az Antarktisz földrajzi zónában elhelyezkedő kontinens. A szárazföldet összefüggő jégtakaró borítja, amelynek átlagos vastagsága meghaladja a 2000 m-t, s melynek eredményeképpen az Antarktisz Földünk legmagasabb földrésze. Legnagyobb jégvastagsága 4775 m. A szárazföld körüli óceán egy részét is jég, úgynevezett selfjég takarja. Nagyobb selfjegei: Ross selfjég (félmillió km²), Filchner-Ronne selfjég, Larsen B selfjég. A Föld jégkészletének 90%-a az Antarktisz jégtakarójában van, amely az édesvíz 70%-át tárolja.

Legmagasabb pontja a Winson Massif, amely 5140 m magas. Hegységeiből és magasföldjeiről a Föld leghosszabb gleccserei ereszkednek alá, amelyek a következők:

Itt található a Föld legdélebbi aktív vulkánja, az 3795 m magas Mt. Erebus. Forró vizes oldataiból naponta 80 g arany kerül a felszínre.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pingvinek a Hannah Point-nál

Az Antarktisz jege alatt mintegy 70 tó rejlik. A legnagyobb, legmélyebb és legismertebb tavat Vosztok-tónak hívják, melyet több mint 3700 m jég borít. Azt tervezték, hogy lefúrnak élőlények után kutatva. Nem fúrtak egészen a tóig, csak kb. 150 méterrel a tó felettig, ez 3590 métert jelent. A jégdarabokat több laboratóriumba elküldték vizsgálatra. A Montanai Állami Egyetem kutatói baktériumokat találtak a jégben, számításaik szerint Patagónia pusztájáról sodorta a szél az Antarktiszra a baktériumokat, mintegy félmillió éve.[forrás?]

A kontinens belseje gyakorlatilag élettelen. Itt a jégtakaró vastagsága elérheti a 4 km-t is. Az Antarktiszon találhatók úgynevezett „oázisok”, amelyek jég- és hómentes, sivatagi szárazságú területek. Létrejöttük a Transz-antarktiszi-hegység 4 millió évvel ezelőtti kiemelkedésének köszönhető. A völgyeket a főn jellegű, száraz szelek szárazzá, sivatagossá tették, újabb kutatások azonban kiderítették, hogy ezek nem teljesen élettelenek. A legismertebb, legnagyobb ilyen terület az 5000 km²-es Ross-sivatag.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legszárazabb kontinens, mivel a földrész belsején évente kevesebb, mint 50 mm csapadék hull, ezért néhány helyen fagysivatag alakult ki. A nyugat-antarktiszi Száraz völgyek területén már 2 millió éve nem hullott csapadék. Az évi csapadékmennyiség a csapadékosabb területeken is legfeljebb 500–600 mm (például: Antarktiszi-félsziget). Itt mérték a Földön a leghidegebb hőmérsékletet: -89,2 °C (Vosztok kutatóállomás, 1983. július 21.).[1]

Őstörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Negyedmilliárd évvel ezelőtt erdős szigetek voltak a délisark közelében.[2] 208−144 millió évvel ezelőtt az Antarktisz egybefüggött Ausztráliával.[3] 40 millió évvel ezelőtt melegebbek voltak a tengerek és nem volt jég az Antarktiszon. [4]

Dinoszauruszok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Cryolophosaurus művészi rekonstrukciója

A Cryolophosaurus az ősi délsark csúcsragadozója volt. A növényevő Antarctopelta egy Ankylosauria faj volt. A Glacialisaurus hosszú nyakú növényevő dinoszaurusz volt, képes is volt két lábra állni.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Global Weather & Climate Extremes (angol nyelven). Temperature. World Meteorological Organisation. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
  2. discovery.com (angol nyelven). Antarctic Forests Reveal Ancient Trees. (Hozzáférés: 2011. március 19.)
  3. freeweb.hu (magyar nyelven). Aussztália. (Hozzáférés: 2011. március 7.)
  4. thaindian.com (angol nyelven). Aussztália. (Hozzáférés: 2011. március 19.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]