Csabaíre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csabaíre
Sangiusorba minor
Sangiusorba minor
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Rózsaalakúak (Rosoideae)
Nemzetség: Vérfű (Sanguisorba)
Faj: S. polygama
Tudományos név
Sanguisorba polygama
Nylander, Fredrik (Frederick)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csabaíre témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csabaíre témájú médiaállományokat.

Sanguisorba officinalis var. polygama (F. Nyl.) Serg.

A Csabaíre vérfű (Sangiusorba minor) a vérfű (Sangiusorba) nemzetség faja, ehető, évelő gyógynövény. Európában, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában honos. Magyarországon és Erdélyben is gyakori, főleg a száraz gyepekben, domboldalakon, általában meszes talajokon nő. Szárazságtűrő.

A 16. században feljegyzett monda szerint Csaba hun királyfi a katonáit a „Csaba íre” nevű csodás fűvel gyógyította. A csabaíre a mindenféle vérzést elállító tulajdonságáról a germán és szláv néphit is tud. Korábban egyes tájakon a hasznos földitömjént (Pimpinella saxifraga) is nevezték csabaírének.

Jellemzése[szerkesztés]

30—70 cm magasra nő. Szára kopasz. Levele 9—17 levélkével szárnyas. Virágzata gombos vagy hengeres, zöldes, napos törzse oldalán bíborral befuttatva. Felső virágai ter­mők; a középsők gyakran kétcsúcsúak, az alsók porcosak. A porcos virágok sok porzójuk, sárga portokjaik hosszan kilógnak. A termő virágnak két bibeszála van, bibéje ecsetszerű. Termése 4—5 mm. átmérőjű: négy hártyás éle van, lapjai erősen ráncoltak. Terem napos, szikár helyeken, főleg hazánk déli felében.

Hatóanyagai[szerkesztés]

Triterpéneket (urzolsav, tormentinsav, tormentozid), fenolkarbonsavakat, cserzőanyagokat, flavonoidokat, illóolajokat tartalmaz.

Felhasználása[szerkesztés]

A fűnek levelei, gyökere a legrégibb idők óta vérhasnál, véres vizeletnél, hasmenésnél, vérhányásnál, külső vérzéseknél hatásosan és eredményesen használnak. Vérhasnál a fűnek leveleit vörös borban főzik. (2 gr. levél egy deci borban.) Ugyanígy használandó hasmenésnél. Reggel, este kortyonként! egy csészével. Vérhányásnál a gyökér porát mézzel vegyítve használják. Négy kávés kanállal a mézes porból, egy napra elegendő. Külső vérzéseknél vagy a leveleket rakjuk, vagy a gyökér porát hintjük rá, a sebes helyre. Borok ízesítéséhez is felhasználják. Az állatgyógyászatban is hasznosítják.

Források[szerkesztés]

  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  • Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 9639491349