Farkasölő sisakvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Farkasölő sisakvirág
Aconitum lycoctonum (flower spike).jpg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 5 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Nemzetség: Sisakvirág (Aconitum)
Faj: A. vulparia
Tudományos név
Aconitum vulparia
Rchb.
Szinonimák
  • A. lycoctonum. subsp: vulparia (Rchb.) Nym.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Farkasölő sisakvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasölő sisakvirág témájú kategóriát.

A farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó Aconitum nemzetség Kárpát-medencében is őshonos faja. Magyarországon védett. A nemzetség többi fajához hasonlóan ez a faj is súlyosan mérgező, védőfelszerelés nélkül a megérintése is életveszélyes lehet.

Több rendszerező a moldvai sisakvirággal (A. moldavicum) együtt a Magyarországon nem honos északi sisakvirághoz (A. lycoctonum subsp. lycoctonum) hasonlóan az Aconitum lycoctonum alfajának tekinti.

Elterjedése[szerkesztés]

Magyarországon elsősorban a Dunántúl déli és nyugati részén, valamint a Középhegységben fordul elő, főleg bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, szurdokerdőkben, többek között a Cserhátban, valamint a Gerecsében, a Mátrában is megtalálhatóak állományai.[1][2][3][4]

Jellemzői[szerkesztés]

Legfeljebb 150 cm magas évelő. A levelek tenyeresen osztottak 10–15 cm átmérőjűek, a levélszeletek háromosztatúak, szélük fogazott. A virágzat elágazó, laza fürt. A virágok jóval hosszabbak, mint amilyen szélesek, halvány zöldes-sárga színűek, a termés tüszö. Júniustól augusztusig virágzik.

Hatóanyagai[szerkesztés]

A sisakvirág (és rokonai) minden részében akonitin alkaloidot, illetve egyéb rokon szerkezetű és hatású anyagokat tartalmaz. Az akonitin már a bőrön keresztül is jól szívódik, ezért még a virágok érintése is kerülendő.

Források[szerkesztés]

szerk.: Farkas Sándor: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó. ISBN 9639239135 (1999) 

szerk.: Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631903494 

  1. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  2. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol51_p61-62.pdf Adatok a Cserhát flórájához]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  3. Felhagyott szőlők botanikai és tájtörténeti vizsgálata az Északi-Cserhátban. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  4. Növénytársulástani érdekességek a Központi-Gerecséből. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)