Ugrás a tartalomhoz

Sisakvirág

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sisakvirág
Méregölő sisakvirág (A. anthora)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Nemzetség: Aconitum
L.
fajok

Magyarországon őshonos fajok:

Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Sisakvirág témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Sisakvirág témájú médiaállományokat és Sisakvirág témájú kategóriát.

A sisakvirág (Aconitum), ismert még mint a „mérgek királynője”, akonit, farkasfű, a boglárkafélék (Ranunculaceae) rendjébe tartozó, lágy szárú fajokat magába foglaló nemzetség. Rendszerezésük vitatott, némelyek 60, mások 350 fajt sorolnak ebbe a nemzetségbe. Fő hatóanyaga az akonitin, mely emberre és állatra nézve egyaránt halálos méreg, de ezen kívül tartalmaz még több, szintén mérgező anyagot.

A görög mitológiában először Hekaté istennő fedezte fel, majd alkalmazta. Így követői az egyik szent növényének tartják.

Elterjedés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő elterjedési területük az északi félteke, és egybeesik a poszméhek (Bombus) elterjedési területével, mivel a speciális virágot csak ezek a fajok képesek beporozni. Főleg magashegységekben fordulnak elő, a Kárpátokban is több, egymáshoz nagyon hasonló fajuk él.

Jellemzők

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Termetes, akár az egyméteres magasságot is elérő évelő növények. Leveleik szórt állásúak, tenyeresen osztottak, vagy szeldeltek. Virágaik zigomorfak, a nemzetség nevét adó sisak a színes csészelevelek összenövésével jött létre. A sisakban két hosszú nyelű mézfejtő van. A bibék a porzóknál egy héttel később érnek, ez meggátolja az önbeporzást. A poszméhek az alsóbb, idősebb virágokat termékenyítik meg először, majd a felső virágokat meglátogatva vesznek fel új virágport.


Rendszerezés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon őshonos fajai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon négy faja él, mind a négy védettséget élvez.

Sisakvirágok elterjedése Magyarország hegységeiben
Hegységek Bakony[1][2] Börzsöny[3] Bükk-vidék[4][5] Cserhát[6][7] Gerecse[8][9] Mátra[10] Mecsek[11][12] Pilis[13] Vértes[14] Zempléni-hegység[15]
Sisakvirág (Aconitum)
méregölő sisakvirág (Aconitum anthora) Van Van Van Van Van
kárpáti sisakvirág (Aconitum moldavicum) Van Van
karcsú sisakvirág (Aconitum variegatum subsp. gracile) Van Van
farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) Van Van Van Van Van Van

Gyógyászati felhasználás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régebben gyakran árusították a gumószerű gyökereket gyógyszertárakban, erre utalt a „patika répája” elnevezés. Ez az elnevezés egy sajtóhiba révén „Katika répája” formára torzulva terjedt el. A havasi sisakvirágot ma is több forrás Katika-sisakvirág néven említi.[16]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "A Bakony növényvilága" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 2..
  2. ↑ "A Déli-Bakony növényvilága" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 3..
  3. ↑ "Adatok a Börzsöny-hegység flórájához" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 3..
  4. ↑ "A DÉLKELETI-BÜKK TERMÉSZETI ÉRTÉKEI" (PDF). zoldakcio.hu. 2016. szeptember 10. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 10..
  5. ↑ "A Bükk hegység éghajlata és növényzeti képe". Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. 2016. május 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 11..
  6. ↑ "Adatok a Cserhát flórájához" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 3.. {{cite web}}: line feed character in |title= at position 17 (súgó)
  7. ↑ "Felhagyott szőlők botanikai és tájtörténeti vizsgálata az Északi-Cserhátban" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 8..
  8. ↑ "Néhány újabb adat a Gerecse és környéke flórájához" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 4..
  9. ↑ "Növénytársulástani érdekességek a Központi-Gerecséből" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 20..
  10. ↑ "Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 11..
  11. ↑ "Flóra, vegetációszerkezet és ökológiai viszonyok a Mecsek hegység dolináiban" (PDF). ttk.pte.hu. 2015. április 26. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 4.. {{cite web}}: line feed character in |title= at position 49 (súgó)
  12. ↑ "A mecseki dolinák és a környező területek flórájának kapcsolata" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 8..
  13. ↑ "A Pilis északi területének természeti értékei" (PDF). termeszetvedelem.hu. Hozzáférés: 2017. március 6..
  14. ↑ "A Vértes és környéke florisztikai kutatásának eredményei I." (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 4.. {{cite web}}: line feed character in |title= at position 21 (súgó)
  15. ↑ "A Zempléni-hegység botanikai értékei" (PDF). gyep.kti.szie.hu. 2017. március 7. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 6..
  16. ↑ Cristopher Grey-Wilson (1999). Határozó kézikönyvek - Vadvirágok. Panemex. ISBN 963909031 X.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sisakvirág&oldid=28514305”