Piros madársisak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Piros madársisak
Virágos példány
Virágos példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Kosborfélék (Orchidaceae)
Alcsalád: Epidendroideae
Nemzetség-
csoport
:
Neottieae
Alnemzetség-
csoport
:
Limodorinae
Nemzetség: Madársisak (Cephalanthera)
Faj: C. rubra
Tudományos név
Cephalanthera rubra
(L.) Rich., (1817)
Szinonimák
Szinonimák
  • Basionym
    • Serapias rubra L., Syst. Nat. ed. 12, 2: 594 (1767)
  • Homotypic
    • Epipactis rubra (L.) F.W.Schmidt, Samml. Phys.-Ökon. Aufs. 1: 253 (1795)
    • Cymbidium rubrum (L.) Sw., J. Bot. (Schrader) 1799(2): 226 (1800)
    • Helleborine rubra (L.) Schrank, Fl. Monac. 2: 119 (1814)
    • Dorycheile rubra (L.) Fuss, Fl. Transsilv.: 628 (1866)
    • Limodorum rubrum (L.) Kuntze, Revis. Gen. Pl. 2: 671 (1891)
  • Heterotypic
    • Epipactis purpurea Crantz, Stirp. Austr. Fasc., ed. 2, 2: 457 (1769)
    • Cephalanthera comosa Tineo in G.Gussone, Fl. Sicul. Syn. 2: 877 (1844)
    • Cephalanthera rubra var. comosa (Tineo) Nyman, Consp. Fl. Eur.: 687 (1882)
    • Epipactis rubra lusus albiflora Harz in D.F.L.von Schlechtendal, Fl. Deutschl. ed. 5, 4: 330 (1896)
    • Epipactis rubra lusus parviflora Harz in D.F.L.von Schlechtendal, Fl. Deutschl. ed. 5, 4: 327 (1896)
    • Cephalanthera rubra lusus albiflora (Harz) Touss. & Hosch., Fl. Vernon: 254 (1898)
    • Cephalanthera rubra f. latior Zapal., Consp. Fl. Gallic. Crit. 1: 222 (1906)
    • Cephalanthera rubra var. tenczyniensis Zapal., Consp. Fl. Gallic. Crit. 1: 222 (1906)
    • Epipactis rubra var. parviflora (Harz) W.Zimm., Form. Orch. Deut.: 82 (1912)
    • Cephalanthera rubra f. parviflora (Harz) Soó, Arch. Bot. (Leipzig) 23: 115 (1928)
    • Cephalanthera rubra f. tenczyniensis (Zapal.) Soó, Arch. Bot. (Leipzig) 23: 115 (1928)
    • Cephalanthera rubra var. leucantha Bordz., in Fl. RSS Ucr. 3: 349 (1950)
    • Cephalanthera rubra f. alba Raynaud, Orchid. Maroc: 93 (1985), no type indicated.
    • Cephalanthera rubra f. comosa (Tineo) Robatsch, Wulfenia 7: 104 (2000)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Piros madársisak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Piros madársisak témájú médiaállományokat és Piros madársisak témájú kategóriát.

A piros madársisak (Cephalanthera rubra) a kosborfélék családjába tartozó, Magyarországon védett, erdei növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Virágai

A piros madársisak 20-50 centiméter magas, lágyszárú, évelő növény. A talajban található gyöktörzse, amiből minden évben kihajt (geofiton). Szárának felső része, magháza és a külső lepellevelek ritkásan mirigyszőrösek. Szárán 4-6 lomblevél nő, amelyek 4-10 centiméter hosszúak és 1-3 centiméter szélesek; az alsók széles-lándzsás, a felsők szálas-lándzsás alakúak.

Május-júliusban virágzik. Virágai 3-10 tagból álló laza fürtöt alkotnak. A virágok murvalevelek hónaljából nőnek ki, amelyek a fürt alján még meghaladják a magház hosszát, de felfelé egyre rövidülnek. A virágok külső lepellevelei (szirmai) kihegyesedőek, rózsaszínes- vagy liláspirosak, 16-25 milliméter hosszúak és 6-8 milliméter szélesek, kívül mirigyszőrösek. A belső lepellevelek szőrtelenek, 14-20 milliméter hosszúak, 7-9 milliméter szélesek. A mézajak nem különül el élesen, szintén liláspiros szegélyű és sárgás-fehéres hosszanti barázdák figyelhetők meg rajta. Ismert fehér virágú színváltozata (lus. albiflora).

Termése 19-23 milliméter hosszú, 5-7 milliméter vastag toktermés, amely 1500-9500 apró magot tartalmaz.

Előfordulása[szerkesztés]

Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában honos. Európában elterjedési határa a Brit-szigetektől az Urálig, a mediterrán térségtől Dél-Skandináviáig terjed. Megtalálható Kis-Ázsiában, Észak-Iránban és a Kaszpi-tenger környékén. Magyarországon hegységekben, domb- és síkvidéken egyaránt előfordul, megtalálható többek között az Északi-középhegységben, a Börzsönyben, a Pilisben, a Vértesben, a Bakonyban, a Mecsekben és a Duna-Tisza-közén.

Életmódja[szerkesztés]

A piros madársisak a gyertyánosok, bükkösök, erdei fenyvesek, cseres-tölgyerdők, homoki tölgyerdők, nyáras borókásak lakója. Kedveli a tápanyagban dús, laza mésztartalmú talajokat, hazai lelőhelyein a talaj pH-ja átlagosan 7,31-nek bizonyult. Mérsékelten árnyéktűrő, élőhelyein a lombkorona általában 40-90%-ban záródik.

A magok csírázás után 3-4 évig csak a gyöktörzset fejlesztik és csak ezután hoznak hajtást. Eközben a többi kosborhoz hasonlóan gombákkal (pl. Leptodontidium, Tometella, Phialophora nemzetségek) alkot gyökérkapcsoltsági (mikorrhizás) szimbiózist. Ez a kapcsolat a növény egész élettartama alatt megmarad és jelentős szerepet játszik anyagcseréjében; vizsgálatok szerint szénforgalmának negyede, nitrogénforgalmának közel kétharmada a gombától származik. Léteznek klorofillhiányos változatok is, de Magyarországon még csak egy ilyen példányt találtak. Virágzásra csak a gyöktörzs kifejlődése utáni további 11-12 év elteltével kerül sor.

A hajtások májusban kezdenek növekedni és levelei szeptember-októberig maradnak zöldek. Május-júliusban virágzik, középnapja június 19-re esik. Átlagosan 2-3 hétig virít. Termései szeptember-októberre érnek meg.

A piros madársisak nem termel nektárt, a beporzáshoz a rovarokat úgy csalogatja magához, hogy virága alakjával és a méhek számára látható spektrumban a színével is a harangvirágokat (főleg a baracklevelű harangvirágot) utánozza; mézajkán a sárga sávok is a harangvirág porzóit mímelik. Elsősorban a hengeresméhek (Chelostoma) hímjei porozzák be, akik a haragvirágon táplálkozó nőstényeket látogatják végig. A beporzás nem túl hatékony, Ausztriában és Németországban maximum 21-28%-os beporzottsági arányt mértek. Magyarországi megfigyelések 13%-os megtermékenyülést tapasztaltak, 41 példányon összesen 38 terméssel. Vegetatívan is szaporodhat a rizóma elágazásával.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A piros madársisak nagy terülten elterjedt, helyenként gyakori is, ezért a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett a státusza. Általában az erdőirtás, élőhelyének elvesztése veszélyezteti. Magyarországon egyedszáma tízezres nagyságrendű, eddig összesen 313 lelőhelyen észlelték, amelyből mára 244 maradt, így visszaszorulása 22%-os. 1988 óta védett, eszmei értéke 10 000 Ft. Speciális megporzásbiológiája miatt nagymértékben függ a hengeresméhek jelenlététől. Kipusztulóban levő angliai állományát csigák kártétele veszélyezteti, ami ellen rézgyűrűket helyeznek el a növényeken.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]