Nagy völgycsillag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Nagy völgycsillag
Astrantia major02.jpg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 5 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Völgycsillag (Astrantia)
Faj: A. major
Tudományos név
Astrantia major
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy völgycsillag témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy völgycsillag témájú médiaállományokat és Nagy völgycsillag témájú kategóriát.

Illusztráció (Deutschlands Flora in Abbildungen, 1796)
Száraz, gallérkaleveles szárak és ikerkaszat termések a toulouse-i múzeumban

A nagy völgycsillag (Astrantia major), melyet egyszerűen völgycsillagnak is hívnak, a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó növényfaj, vadon élő példányai Magyarországon védettek. A fajnak azonban léteznek kertészeti fajtái, melyeket dísznövényként termesztenek szép, gallérkalevelekkel körülvett ernyős virágzataikért és tőleveleikért.

Jellemzése[szerkesztés]

Évelő lágyszárú, szélessége 40–60 cm, magassága 30 és 100 cm között változhat, de leggyakrabban 60–80 cm. Terjedő gyöktörzséből hajt ki felálló szára, melynek alsó részén hosszú nyelű, viszonylag nagy tőlevelek, felső részén rövid nyelű, kisebb szárlevelek erednek; a levélnyelek üregesek. Leveleik mélyen, tenyeresen, 5 szeletre osztottak. A levélszeletek többnyire visszás-tojásdad alakúak, épek, de esetleg hasadtak is lehetnek, szélük szálkásan fogas.

Júniustól októberig láthatók 2–4 cm széles egyszerű ernyővirágzatai (ernyőcskéi), melyekben a virágok viszonylag tömötten helyezkednek el. Jellegzetesek az ernyőcskéket körülvevő, sűrűn álló gallérkalevelek, melyek speciális fellevelek: murvalevelek. A zöldesfehér vagy vöröslő gallérkalevelek közel akkorák, vagy kissé hosszabbak, mint az ernyőcskék virágai, 1–3 ér fut bennük, alakjuk visszás-lándzsás, szélük ép vagy kevés fogú, csúcsuk is lehet két-három fogú. A virágok közül a kétivarúak rövidebb, az egyivarú porzósak hosszabb kocsányon fejlődnek. A csészelevelek részben összenőttek: az 5 csészefog mindegyike szálkás hegyű, tojásdad-lándzsás alakú, s valamivel hosszabbak vagy éppen rövidebbek a sziromleveleknél, melyek a gallérkalevelekhez hasonlóan zöldesfehér vagy vöröslő színűek.

Az érett, 4–6 mm hosszú ikerkaszat termések bordáit fehér hólyagocskák sűrű sora borítja.

Amíg virágzata nem fejlődik ki, hasonló kinézetű levele miatt összetéveszthető a gombernyővel, melynek azonban termete és levele is kisebb, levélnyelei pedig tömöttek.

Elterjedése, előfordulása[szerkesztés]

Közép- és Kelet-Európában honos. Magyarországon elsősorban a magasabb hegységekben és a csapadékban gazdagabb dombvidékeken fordul elő: Így például ismert a Zempléni-hegység, az Aggteleki-karszt, a Bükk-vidék, a Mátra területéről,[1][2] a Börzsönyben a Kemence-patak völgyéből, a Pilisben (különösen Pomáz környékéről), a Balaton-felvidéken (például a Szentbékkála és Monostorapáti között található Sátorma-hegyen), a Soproni- és a Kőszegi-hegység területén, azonban a Visegrádi-hegységben és a Bakonyban kevéssé jellemző; a dombvidékek közül ismert a Vend-vidéken, a Kemeneshát területén Katafa mellett, az Őrségben Szalafő, Őriszentpéter és Farkasfa környékén, a Hetésben (különösen Magyarszombatfa környékén), a Göcsejben a novai Nagy-erdőben és Rédics mellett, az Egerszeg–Letenyei-dombságban Oltárc közelében, a Belső-Somogyban Zákány és Iharosberény környékén. Az Alföldön csak a Beregdaróc melletti Dédai-erdőből ismert.

Élőhelye[szerkesztés]

A félárnyékos, meszes talajú helyeket kedveli, inkább a hegységekben, csapadékos dombvidékeken él: bükkelegyes üde erdőkben, bükkösökben, cseres-tölgyesekben, gesztenyésekben, szurdokerdőkben, hegyi réteken, irtásréteken fordul elő. Tagja a magaskórós társulásoknak is, így például a Kárpátokban a bükkös és a lucos öv szivárgó vizes tisztásain is megtalálható.

Alfajai, változatai[szerkesztés]

  • Astrantia major subsp. apenninica Wörz[3]
  • Astrantia major subsp. carinthiaca (Hoppe ex W. D. J. Koch) Arcang.[3]
  • Astrantia major subsp. involucrata (Koch) Ces. (syn. Astrantia major var. involucrata W. D. J. Koch)
Gallérkalevelei hosszúak és keskenyek, s ettől a virágzat csipkedettnek tűnik.[4]
  • Astrantia major subsp. elatior (Friv.) K.Malý[3]
  • Astrantia major subsp. major
  • Astrantia major subsp. pyrenaica Wörz[3]

Felhasználása[szerkesztés]

Fajtáit kerti dísznövényként ültetik. Amikor a nagy völgycsillag virágzatáról beszélnek, akkor sokszor a gallérkalevelekre is gondolnak: a gallérkalevelek ugyan botanikai értelemben nem a virágzat részét képezik, viszont dekorációs szempontból érthetően igen.

  • Astrantia major subsp. involucrata ‘Moira Reid’
Fehér színű, zöldes árnyalatú gallérkalevelei nagyok, virágai fiatalon rózsaszínesek, 75 cm magas fajta.
  • Astrantia major subsp. involucrata ‘Shaggy’ (syn. ‘Margery Fish’, Astrantia major ‘Margery Fish’)[5]
Fehér színű virágai zöldes árnyalatúak (a fehér vagy rózsaszínes fehér gallérkalevelek csúcsa zöld), levelei mélyen karéjosak, 75 cm magas fajta.
  • Astrantia major ‘Rosea’ (syn. Astrantia major var. rosea)
Virágzata halvány rózsaszínű, zölddel futtatott; 75 cm magas fajta.
  • Astrantia major ‘Rubra’
Virágzata sötétpirosas festésű; 60 cm magas fajta.
  • Astrantia major ‘Ruby Wedding’
Bíborvörös virágai csak nyáron nyílnak, 75 cm magas fajta.
  • Astrantia major ‘Sunningdale Variegated’
Leveleinek széle krémszínű, halványsárga, így a sok levél egymás mellett tarka levélszőnyegnek mutatkozik, fehér virágai rózsaszín árnyalatúak, 75 cm magas fajta.

Képek[szerkesztés]

Virágzata (Mitterbach am Erlaufsee, Alsó-Ausztria)
Közelkép a virágzat kétivarú, illetve porzós (termő nélküli) virágairól
‘Rubra’
‘Ruby Wedding’

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  2. A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  3. ^ a b c d A(z) „Astrantia major L.” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2015. május 24.)
  4. Astrantia. In Flóra I. (A–K). Fordította: Algeier Wendy, Bacsó András, Gadó György Pál, Halász Júlia, Hegedűs Attila, Hegedűs Gyula, Kósa Géza, Molnárné Pap Edina, Sárosi Szilvia, Tart Teodóra, Udvardy László. Szakmai szempontból ellenőrizte: Kósa Géza. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó. 2006. 202–203. o. ISBN 9639615102  
  5. Astrantia major subsp. involucrata 'Shaggy': Masterwort 'Shaggy'. rhs.org.uk (angolul). Royal Horticultural Society (Hozzáférés: 2015. máj. 24.)

Források[szerkesztés]

  • szerk.: Farkas Sándor: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó (1999). ISBN 9639239135  169. o.
  • Astrantia major L. = Völgycsillag. In Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója: Harasztok–virágos növények. A rajzokat készítette: Csapody Vera (†), kiegészítette: Széll Marianne. Bírálók: Hegedűs Ábel (†), Horánszky András, Priszter Szaniszló. 4., átdolgozott kiadás. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2001. 271. o. ISBN 9631912264  
  • Sramkó Gábor: Ernyősvirágzatúak – Apiaceae. In Élővilág enciklopédia 2: A Kárpát-medence gombái és növényei. Ujhelyi Péter, Molnár V. Attila (társszerkesztő). Budapest: Kossuth Kiadó. 2006. 444 (443–450). o. ISBN 9630948516  
  • Növényi adatlap: Astrantia major L. – Völgycsillag. terra.hu (magyarul). Debrecen: TERRA Alapítvány (2011. márc. 28.) (Hozzáférés: 2015. máj. 22.) (HTML)
  • Astrantia. In Flóra I. (A–K). Fordította: Algeier Wendy, Bacsó András, Gadó György Pál, Halász Júlia, Hegedűs Attila, Hegedűs Gyula, Kósa Géza, Molnárné Pap Edina, Sárosi Szilvia, Tart Teodóra, Udvardy László. Szakmai szempontból ellenőrizte: Kósa Géza. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó. 2006. 202–203. o. ISBN 9639615102