Mogyorós hólyagfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Mogyorós hólyagfa
Illustration Staphylea pinnata0.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Crossosomatales
Család: Hólyagfafélék (Staphyleaceae)
Nemzetség: Hólyagfa (Staphylea)
Faj: S. pinnata
Tudományos név
Staphylea pinnata
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mogyorós hólyagfa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mogyorós hólyagfa témájú médiaállományokat és Mogyorós hólyagfa témájú kategóriát.

A mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata) a Crossosomatales rendjébe, ezen belül a hólyagfafélék (Staphyleaceae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés]

Délkelet-Európai-kis-ázsiai faj, elterjedési területe a Nyugat-Alpoktól Közép-Európán és a Balkán-félszigete át Kis-Ázsiaig és a Kaukázusig nyúik. Hazánkban a Dunántúli-dombvidék és -középhegység cserjéje, az alföldeknek legfeljebb a peremvidékein fordul elő. A melegebb hegyvidéken meglehetősen gyakori, de sehol sem tömeges.

Megjelenése[szerkesztés]

Alacsony termetű, többnyire tövétől ágas lombhullató cserje vagy kis fa. Vesszői zöldek vagy barnák, gallyai sötétbarnák, apró repedésektől fehéren márványozottak. Keresztben átellenes állású rügyei kiemelkedő rügyalapon ülnek, széles tojásdadok vagy lapított kúp alakúak. A rügyeket két vörösbarna vagy zöld, egymással összeforrt rügypikkely fedi. A vessző végén két egyenrangú végálló rügy foglal helyet. A vessző bélszövete vastag, fehér. Páratlanul szárnyasan összetett levelei 3-7 hosszúkás tojásdad, kerek vagy ékvállú, hegyes csúcsú, fűrészes szélű, ülő vagy nagyon rövid nyelű levélkékből állnak. A levélkék színe mélyzöld, fonáka kékeszöld árnyalatú. Keskeny pálhái korán lehullanak. Illatos, rózsás- vagy sárgásfehér virágai tavasz végén hosszú tengelyű bugavirágzatokban nyílnak az oldalhajtások csúcsán. A buga ágainál halvány szalagos murvalevelek fejlődnek, csészelevelei a szirmokhoz hasonlók. Felső állású magházából többnyire kétrekeszű, hólyagos toktermések fejlődnek, éretten fényes világosbarna, borsó nagyságú magvaiból nyakláncok, karkötők készíthetők.

Életmódja[szerkesztés]

Melegkedvelő cserje, a többi ökológiai tényező tekintetében széles tűrőképességű. Mérsékelten szárazságtűrő. Fényigényes, illetve félárnyéktűrő. Gyakori a melegkedvelő tölgyesekben, karsztbokorerdőkben, szikla- és törmelékerdőkben. Gyorsan nő, hamar termőre fordul.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Bartha D. (1999): Magyarország fa- és cserjefajai. Mezõgazda Kiadó, Budapest
  • Gencsi L. - Vancsura R. (1992): Dendrológia. Mezõgazda Kiadó, Budapest
  • Koloszár J. (2004): Erdőismerettan. Kézirat. Nyugat- Magyarországi Egyetem, Sopron