Piros mécsvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Piros mécsvirág
Puna-ailakki.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Eszmei érték: 5000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Csoport: Valódi kétszikűek
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak
Család: Szegfűfélék
Nemzetség: Silene
Tudományos név
Silene dioica
(L.) Clairv.
Szinonimák

Melandrium rubrum
Lychnis dioica

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Piros mécsvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Piros mécsvirág témájú médiaállományokat és Piros mécsvirág témájú kategóriát.

A piros mécsvirág (Silene dioica) a szegfűfélék családjába tartozó, erdőszéleken, hegyi réteken, vízpartokon termő, rózsaszín virágú növény.

Megjelenése[szerkesztés]

A piros mécsvirág 30-50 (ritkábban akár 100) cm magas, lágyszárú, évelő növény. Szára sűrűn szőrözött, egyenesen felálló, középtájt ritkásan elágazó. Levelei szintén szőrösek, ép szélűek, átellenes állásúak, ovális-lándzsásak. A növény tövéhez közeli leveleknek hosszú nyele van, míg a felül elhelyezkedők a száron ülnek.

Május-júliusban virágzik. Kétlaki növény, a porzós és termős virágok külön növényeken nőnek szárvégi, néhány tagból álló álernyőben. A virágok 1,8-2,5 cm átmérőjűek, világos- vagy sötétebb rózsaszínűek. Öt sziromlevele középen mélyen bevágott, kétosztatú. Csészéje megnyúlt, középen megvastagodó, váza formájú; a porzós virágok esetén 10-, míg a termősöknél 20 ere van. Az egyes virágokban 10 porzót vagy 5 bibét lehet találni. A virágoknak nincs illatuk. Rovarok (főleg poszméhek, lepkék) porozzák be.

Termése 9–14 mm-es, gömbölyű, aranybarna, a végén tíz visszahajló foggal nyíló toktermés.

Hasonló faj a fehér virágú fehér mécsvirág.

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Egész Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában honos növény. Inkább Közép- és Észak-Európában gyakori, délen kevésbé elterjedt. Észak-Amerikában a dísznövényként ültetett mécsvirág többhelyütt kivadult. Magyarországon ritka, főleg Belső-Somogyban, a Mecsekben,[1][2] a Villányi-hegységben, a Zalai-dombvidéken, a Kemenesháton fordul elő. A Mátrában megtalálhatóak állományai.[3][4]

Magyarországon főleg üde gyertyános-tölgyesek, bükkösök szélén, hegyi réteken található meg, de jellemző élőhelye a tengerpart, a patakparti égerliget vagy folyópart is. A félárnyékot és a nedves talajt preferálja.

Jelentősége[szerkesztés]

Dísznövényként kertbe ültetik. Gyökere szaponintartalmú, forrázva szappanpótló. A népi gyógyászatban kígyómarás és szemölcsök, tyúkszem ellen használták.

Magyarországon védett, eszmei értéke 5000 Ft.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [https://web.archive.org/web/20150426062503/http://ttk.pte.hu/biologia/phd/dolg/Batori_DI.pdf Flóra, vegetációszerkezet és ökológiai viszonyok a Mecsek hegység dolináiban]. ttk.pte.hu. [2015. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 19.)
  2. A mecseki dolinák és a környező területek flórájának kapcsolata. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 19.)
  3. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  4. A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)

Források[szerkesztés]