Fecskefarkú lepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fecskefarkú lepke
Magyarországi példány
Magyarországi példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Csoport: Rhopalocera
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Pillangófélék (Papilionidae)
Alcsalád: Pillangóformák (Papilioninae)
Nemzetség: Papilionini
Nem: Papilio
Linnaeus, 1758
Alnem: Papilio
Faj: P. machaon
Tudományos név
Papilio machaon
Linnaeus, 1758
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fecskefarkú lepke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fecskefarkú lepke témájú médiaállományokat és Fecskefarkú lepke témájú kategóriát.

A fecskefarkú lepke (Papilio machaon) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a pillangófélék (Papilionidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A fecskefarkú lepke Európa és Ázsia nagy részén, Japánt is beleértve, valamint Észak-Afrikában és Észak-Amerikában fordul elő. Nagy-Britanniában e faj korábban igen elterjedt volt, de ma már csak helyenként fordul elő. Magyarországon elterjedt és gyakori.

Alfajai[szerkesztés]

Megjelenése[szerkesztés]

Az eurázsiaik és észak–afrikaiak alapszíne sárga, az elülső szárnyak hátsó szegélyét két párhuzamos fekete sáv övezi, ezért ahol elterjedése a Papilio xuthus‑sal fedi egymást, ránézésre könnyen összetéveszthető, bár mintázatuk és színezetük kissé eltér. A hátulsó szárnypáron vannak a fecskefarkak, amelyek hosszúsága változó, lehet egy kis kiszögelés vagy egy rendkívül hosszú fonálszerű képlet is; e szárnypár jellemzője még a beöblösödő szárnyszegéllyel párhuzamosan húzódó kékesfekete szalag, valamint egy-egy pirosas vagy rozsdabarna szemfolt a szárnyak belső szögletében. A tavaszi alak (ha van) lényegesen kisebb és halványabb. Az észak-amerikai példányok sokkal változatosabbak, lehetnek sárga–fekete sávosak, de sok egyeden több a fekete elem, sőt lehetnek tiszta feketék, mivel valószínűleg a mérgező Battus fajokat utánozzák, így a madarak kerülik. Szárnyfesztávolsága 75-100 milliméter.

Életmódja[szerkesztés]

A nyílt hegy- és dombvidéki lejtőket kedveli, 2000 méter magasságig. A kertekben is megjelenik, főleg ha ott sárgarépát termesztenek. A nyári réteken vitorlázó repüléssel főleg az ernyősvirágzatúakat keresi fel. Szívesen szívogatja a virágokat, gyorsan repül. A kifejlett lepke 3-4 hétig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Szaporodási időszaka helyenként változik. A trópusokon és a melegebb szubtrópuson egész évben szaporodik, és akár hat-hét nemzedéke lehet; de a sarkvidéken mindössze a nyár közepén egy nemzedéknek ad életet. A mérsékelt övben a szaporodási ideje tavasz és nyár; az ősszel bebábozódott egyedek áttelelnek, a belőlük kibújó tavaszi forma nagyon eltérő a nyáritól.

A Kárpát‑medencében évente két nemzedéke van (IV-V és VII-VIII). Petéit egyesével rakja le különböző ernyős virágzatú növényekre, ritkán a rutafélékre (Rutaceae) rakja a petéit. A petéből hernyó 8-10 nap múlva lesz. A frissen kibújt hernyó úgy védekezik, hogy a madárürülék színét veszi fel. Később tetszetősebb színe lesz. Hernyója zöld, fekete-piros harántszalagokkal. Veszély esetén ellenségét úgy ijeszti el, hogy kinyújtja két, félelmet keltő „szarvát”. Mivel a hernyók nagyon falánkak, ha túlszaporodnak, komoly kárt okozhatnak. A hernyóból báb 6-7 hét múlva lesz. A hernyó egy növényszárhoz tapad és – rendszerint a téli hónapok alatt – bebábozódik. A bábból pillangó 2-24 hét múlva lesz.

Rokon fajok[szerkesztés]

A fecskefarkú lepke neméhez tartozik a korzikai fecskefarkú lepke (Papilio hospiton) is.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Állat- és növényhatározó természetjáróknak
  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.