Araszolók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Araszolók
Zöldes törpearaszoló (Chloroclystis v-ata)
Zöldes törpearaszoló (Chloroclystis v-ata)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Öregcsalád: Araszolószerűek (Geometroidea)
Család: Araszolók (Geometridae)
Leach, 1815
Típusnem
Geometra
L., 1758
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Araszolók témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Araszolók témájú kategóriát.

Araszoló hernyója araszol
Araszoló hernyójának jellegzetes testtartása

Az araszolók (Geometridae) a valódi lepkék (Glossata) alrendjében a kettős ivarnyílásúak (Ditrysia) osztag egyik különösen forma- és fajgazdag családja. Nevüket hernyóik jellegzetes mozgásáról kapták.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két szárnypárjuk (mind azok színe, mind rajzolatuk) meglehetősen hasonló. Testük általában karcsú, fejük kicsi, pödörnyelvük gyengén fejlett.

Hernyóikról a tolólábak és az utolsó előtti lábpár kivételével az összes potrohláb hiányzik(torlábaik megvannak).

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többnyire alkonyatkor aktívak; éjjel is és nappal is csak ritkán repülnek. Pihenéskor szárnyaikat lelapítva tartják.

A hernyók mozgása (miről nevüket kapták) egészen sajátságos: torlábaikkal megkapaszkodnak, majd testüket Ω alakban felgörbítve tolólábaikat a torlábak mögé teszik, és két potrohlábukkal kapaszkodnak meg. Torlábaikkal elengedik a fogást, és testüket kinyújtva torlábaikat elöl teszik le, és ismét megkapaszkodnak velük stb. Ha a hernyót nyugtalanítja valami, hátsó lábaival kapaszkodik meg erősen, és teste részét merev tartással, ferdén előrenyújtja a levegőben. Ebben az állapotában igen könnyű szem elől téveszteni, mert nagyon hasonlít egy száraz ágacskára. A mimikrinek ez a fajtája (védő hasonlóság mozdulatlan tárgyakhoz) a mimezia.

Fajaik leginkább mezőgazdasági és erdészeti kártételeikről ismertek.

Ismertebb európai fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alfred Brehm: Az állatok világa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1960. p. 292–294.
  • Határozó Zsebkönyvek: Paul Sterry–Andrew Mackay: Lepkék – Északnyugat- és Közép-Európa lepkéinek képes határozókönyve (Panomex Kft., 2005, ISBN 963 9491 357)