Sásdi kistérség

A Sásdi kistérség egy kistérség volt Baranya megyében Sásd központtal. 2013. január 1.-től az újjáalakuló Hegyháti járás vette át a szerepét, amelynek a székhelye az egykoron is székhely Sásd maradt. A kistérség hivatalosan 2014-ben szűnt meg.

Települései

Ág	Alsómocsolád	Bakóca	Baranyajenő	Baranyaszentgyörgy
Bikal	Felsőegerszeg	Gerényes	Gödre	Kisbeszterce
Kishajmás	Kisvaszar	Mágocs	Mekényes	Meződ
Mindszentgodisa	Nagyhajmás	Oroszló	Palé	Sásd
Szágy	Tarrós	Tékes	Tormás	Varga
Vásárosdombó	Vázsnok

Elhelyezkedése, terület

A Sásdi kistérség Baranya megye északnyugati részén, Somogy és Tolna megye határán, három természetföldrajzi kistáj, az Észak-Zselic, a Baranyai-hegyhát és a Völgység találkozásánál fekvő, aprófalvas településszerkezetű, öt, saját kisközponttal rendelkező mikrotérségből álló kistérség volt. A három tájegység találkozása kiaknázatlan tájhasználati potenciálokat, a megyehatár a széleken fekvő települések, mikrotérségek számára a térségből és Baranya megyéből kifelé mutató természetes vonzásokat jelentett. A Sásdi kistérségben ugyan alig egy kisvárosnyi népesség élt – valamivel többen, mint tizenötezren –, lakói mégis huszonhét település között oszlottak meg, amelyeket erőteljesebben szerveztek az egyben igazgatási és intézményi székhelytelepülésekként is működő mikrotérségi központok – Mágocs, Vásárosdombó, Sásd, Gödre, Mindszentgodisa – mint a várossá avatott kistérségi központ, Sásd. Az ország leghátrányosabb helyzetű kistérségei között számontartott Sásdi kistérség hátrányait tápláló, legfontosabb strukturális elemek; a megyehatár menti fekvés, a települések többségét érintő közlekedési árnyékhelyzet, a tömegközlekedési hálózat gyenge szövedéke – ami a zsákfalvakban lakók számára a kistérségi központot is csak óriási nehézségek árán teszi elérhetővé –, az aprófalvas településszerkezet – amely egy bő évszázad töretlen népességfogyása eredményeként nyerte el a 2010-es évek elején látható formáját.

Gazdasági, infrastrukturális, társadalmi helyzet

A rendszerváltást követő másfél évtizedben a Sásdi kistérség relatív pozíciója jószerével minden, gazdasági, munkaerő-piaci, demográfiai és társadalmi tekintetben romlott, más szavakkal: mélyült a térség leszakadása az országon belül, nem tudta fölvenni a változások új ütemét. A térség egészét jellemző kedvezőtlen folyamatok mögött azonban egy erőteljesen polarizálódott tér- és településszerkezet húzódik. Az egyik póluson a nagyobb központok (Sásd, Mágocs) köré szerveződő mikrotérségek viszonylag kedvező gazdasági potenciállal, munkaerőpiaccal, képzettebb lakosokkal jellemezhetők (akkor is, ha a mikrotérségek önmagukban is heterogén képletek), míg a másikon áll a vásárosdombói mikrotérség, minden gazdasági, foglalkoztatási potenciál híján, gettósodó, reménytelen szegénységbe süppedő aprófalvaival, gyenge központjával. A két pólus között találjuk a gödrei és a mindszentgodisai mikrotérségeket, amelyek helyzetét jónak ugyan semmiképp nem nevezhetjük, mégsem nyújtják a területi, települési, képzettségi, munkaerő-piaci és etnikai hátrányok szétbogozhatatlan összefonódásának, egymást erősítő hatásának oly példaszerű bizonyítékát, mint a vásárosdombói mikrotérség.

A kistérségben a rendszerváltás nyitánya a mezőgazdaság és a bányászat pillérein álló gazdasági szerkezet összeroppanása és a munkaerőpiac radikális összezsugorodása volt, amelyet a mai napig nem követett a szerkezetváltással kísért újraépülés, ahogy nem bővült a munkaerőpiac sem, és a kilencvenes években munkanélkülivé, inaktívvá vált nők és férfiak túlnyomó többsége tartósan kiszorult a szegmentálódott, kis méretűvé munkaerőpiacról. A Sásdi kistérségét tartósan magas szintű munkanélküliség és még tartósabbnak tűnő inaktivitás jellemzi, ami különösen a közlekedési zsákhelyzetben fekvő apró- és törpefalvakat érinti, azokat a falvakat, amelyekben viszonylag sok cigány család él. A Sásdi kistérségben élők foglalkoztatási lehetőségeit, az itt működő vállalkozások megerősödésének, fejlődésének esélyeit jelentős mértékben rontja az a tény, hogy a környező centrumok (Pécs, Dombóvár, Kaposvár) gazdaságának regenerálódása sem ment végbe olyan mértékben, hogy dinamizálni tudná a környező, stagnáló vagy éppen romló helyzetű, aprófalvas térségeket.

Ami az infrastrukturális ellátottságot illeti, e tekintetben a szocializmus időszakához képest jelentős javulás történt, az alapinfrastruktúrák (vezetések víz, villany) csak a néhány külterületi lakóterületen nem érhetők el. A leglátványosabb előrelépés a vezetékes telefonhálózat kiépítésével történt, ami akkor is örvendetes fejlemény, ha a mobiltelefónia korszakában jelentősége elhalványul – igaz, a lefedettségen akad még némi javítanivaló. A kommunális szennyvíztisztás, csatornahálózat csupán három térségi illetve mikrotérségi központban biztosított (Mágocson, Sásdon és Vásárosdombón), akárcsak a vezetékes gáz, csak a települési kör kiegészül a mágocsi mikrotérséghez tartozó Alsómocsoláddal és Bikallal. Ha a kommunális infrastruktúra e két elemének további kiépítésén gondolkodunk, megfontolásra érdemes az a tény, hogy a települések alacsony lélekszáma, a nagy távolságok, mindenekelőtt azonban a családok szegénysége mellett nem üzemeltethetők gazdaságosan a hálózatok, ezért alternatív megoldásokra lehet szükség, elsősorban a szennykezelés és – tisztítás vonatkozásában. Nagyon nagy szükség lenne azonban az infokommunikációs rendszerek fejlesztésére (széles sávú internet-hozzáférés bővítése, teleházak, telekunyhók számának növelésére), mert az aprófalvas térség s lakói izoláltságát ezek az eszközök hatékonyan képesek oldani.

Ha az aprófalvas szerkezetű Sásdi kistérség legfontosabb társadalmi jellemzőit kívánjuk megnevezni, akkor a hosszú évtizedek óta töretlennek mondható népességfogyás mellett azt kell hangsúlyoznunk, hogy a települések többségét – elsősorban az apró- és törpefalvakat – felemás, egyoldalú társadalmi szerkezet jellemzi; hiányzik illetve gyenge az értelmiség, a vállalkozói réteg, a mintaadó elit, ugyanakkor folyamatosan bővül az erőforrásokban szűkölködő családok száma. A rendszerváltást követő folyamatok felerősítették a kedvezőtlen demográfiai, társadalmi folyamatokat, s a települések többségében a szegénység, a szegregáció mélyüléséhez vezettek. A kistérséget fenyegető legnagyobb veszély a szegénységhez vezető csapdahelyzet újratermelődése, az, hogy a következő generációk számára sem nyílik ajtó a munkaerőpiacra, hogy nem jutnak közelebb a másutt élő többség számára elérhető javakhoz, szolgáltatásokhoz, jogokhoz. Az egyes családok szegénységének, a munkaerőpiacról, társadalomból való végleges kirekesztődésének sötét víziója egyúttal az apró- és törpefalvak további sorvadását, gettósodását, szegregációját vetíti előre; emberek és települések sorsa egybefonódik.

Turizmus

A térség nem rendelkezik számottevő vendégcsalogató látnivalóval, sem természeti, sem pedig történelmi – kulturális tekintetben. Ennek ellenére a vendégfogadásnak vannak növekedési lehetőségei a Sásdi kistérségben, bár a turizmus vélhetően nem lesz a kistérség húzóágazata sem a közeli, sem a távolabbi jövőben.

A világ turisztikai térképein is jegyzett Pécsen (világörökségi helyszín!) kívül komoly vendégforgalmat bonyolít még a régióban Harkány, Orfű, Villány, Mohács és Szigetvár is, a Sásdi kistérségből azonban csak Bikalt jelöli a térkép turisztikai célpontként. Nem véletlenül, hiszen a térség turisztikai kínálatában a nagy attrakciót a bikali kastélyszálló jelenti. A 19. század közepén klasszicista stílusban épült kastélyt, amelyet a Puchner család birtokolt, 1944-ben államosították, majd a Bikali Állami Gazdaság használatába került. A gazdaság privatizációja után, 1993-ban indultak meg a komoly átalakítási, felújítási munkálatok. A négy csillagos kastélyszálló 1996-ban fogadott először vendégeket. A kezdeti évek ismeretlenségén csak „Esélyt a jövőnek” A Sásdi kistérség felzárkóztatási programja ©MTA RKK KÉTI Térségfejlesztési Kutatások Osztálya, Budapest 53 erőteljes marketinggel, reklámozással sikerült felülkerekedni, de a ráfordítás meghozta eredményét, hiszen az ezredfordulóra sikerült egy országos viszonylatban is kedvezőnek mondható, 50% körüli kihasználtságot elérni, a kistérségi módos polgárságot is magában foglaló, de annál lényegesen szélesebb hatókörű, régiós és országos klientúrára támaszkodva. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egyre bővül a szálló szolgáltatási kínálata – 1998-ban adták át az élményfürdőt (saját termálkúttal és 25 méteres medencével), 2000-ben a sportközpontot (bowlingpálya, squash- és teniszpályák). 2002–ben pedig építettek három darab amerikai stílusú apartmanházat, 2003-ban egy 400 fős konferencia központot; ezek a fejlesztések értelemszerűen régiós és országos léptékű, sőt, nemzetközi rendezvények fogadására teszik alkalmassá a bikali kastélyszállót, amelynek versenytársai illetve partnerei a hasonló zsánerű és funkciójú kastélyszállók között keresendők. Az RMI 2003-ban angol minta alapján egy „Hotel 2005” lenevezésű pilot projekt keretében minősítette többek között a bikali kastélyszállót, megjelentette továbbá fotókkal díszített térképen a régió vár és kastélyszállóit, melyek közül az egyik legpatinásabb éppen a bikali. A szálló forgalmának több mint harmadát vállalati rendezvények (csapatépítő tréningek, értekezletek, konferenciák), vagyis a hivatás-, illetve konferenciaturizmus biztosítja. A vendégek meghatározó részét hazai látogatók teszik ki, akik jellemzően néhány napos kikapcsolódást keresnek az exkluzív környezetben. A kastélyszálló saját berkeiben is pazar programot kínál vendégeinek a különböző „kényeztető” kúráktól a borkóstoláson át a sportig és az állatsimogatóig, de szűkebb és tágabb környékére is kitekint: előbbinél maradva lovas és vadász turisztikai élményeket, méhészeti bemutatóhelyet ajánl megtekintésre.

Agroturizmus, kézmű- és kisipar

A Sásdi kistérségben jelentős hagyományai vannak a fazekasságnak és napjainkban is több neves (Róth Béla Oroszlón, Juhász László Meződön) keramikus él a térségben. A helyi fazekasok (mint Perhács Eszter Baranyajenőn) többnyire háztól árulják a termékeiket, de egy–egy nagyobb vásár, kézműves bemutató révén a helyi fazekas termékek eljutnak Pécsre, Budapestre is. A helyi fazekasok több alkalommal is részt vettek gyerekek számára szervezett korongozáson, bemutatón, ami egy sajátos attrakciója a Hegyhátnak. A vesszőfonás, teknővájás, amely egykoron megélhetést nyújtott a helyi cigányságnak, ma már teljesen eltűnt a térségből, így a vendégforgalom számára sem jelentenek kínálatot. „Esélyt a jövőnek” A Sásdi kistérség felzárkóztatási programja ©MTA RKK KÉTI Térségfejlesztési Kutatások Osztálya, Budapest 54 Sajátos, hazai viszonyok közepette gyorsan fejlődő speciális kínálatot jelenítenek meg a különböző agroturisztikai attrakciók, amelyek jól illeszkednek a meglévő családi gazdaságok alternatív jövedelemszerzési lehetőségei közé. A vonzó természeti környezet, a szelíd lankákkal szabdalt táj a felüdülni vágyók számára is vonzó kínálatot jelenthet, ezért mind több térségbeli agrárvállalkozó vizsgálja a falusi turizmus helyi lehetőségeit. Zsirmon Endre bakócai vállalkozó jutott e területen a legtovább, hiszen a falu szélén kialakított gazdaságában egy szállóvendégek fogadására is alkalmas épületet alakított ki, ám miként az ország más területein is, alapvető problémát jelent a kínálat megjelenítése. Hiába épül meg egy csodálatos környezetben lévő szálláshely, ha a turisták nem tudnak róla – a szálláshely és a térség reklámozása, a turisták érdeklődésének felkeltése rendkívül költség igényes, amelyet a szálláshelyek üzemeltetői önállóan nem képesek felvállalni.

Végül: a Sásdi-árok mentén szerveződő közlekedésnek (vasút, 66-os út) köszönhetően több kis forgalmú vendéglátóhely is létrejött a tranzitforgalom igényeinek kielégítésére. A nem túl magas színvonalú, út menti kifőzdék, büfék fejlődési lehetőségei korlátozottak, az alacsony forgalom és a csekély vásárlóerő elodázza a fejlesztéseket. A térségben jelenleg két komolyabb vendéglátóhely (a sásdi Jáger Étterem és a mágocsi pizzéria) működik, de jellemző a forgalomra, hogy vasárnap Sásdon nem lehet megebédelni és a pizzéria is csupán a szeszesital-árusításnak köszönheti fennmaradását. A Jáger Étterem fő vevőközönségét a helyi lakosok (helyben dolgozók, nyugdíjasok) jelentik, akik főként a napi menűt fogyasztják, és a fiatalok, akik inkább a különböző pizzákat keresik.

Épített környezet, kulturális örökség

A kistérség nemzetiségi arculata az épített környezetre is rányomta bélyegét, hiszen a tradicionális sváb paraszti építkezési mód formálta és határozza meg mind a mai napig a települések jelentős részének arculatát. Az elmúlt évtizedek, a paraszti gazdaságok felszámolása, valamint a hatvanas, hetvenes évek modernizációjának számos épület „áldozatául esett” – részben vagy egészben elveszítve a korra jellemző építési jegyeket, de mind a mai napig fennmaradtak jó állapotban megőrzött lakóházak, középületek, amelyek híven őrzik a kort, melyben születtek. Ezen épületek védelme, állaguk megőrzése az utókor számára települési önkormányzati feladat, amelynek érdekében több településen is helyi védelem alá vonták a nevezetes, arculatformáló házakat. Jellegzetes esztergált faoszlopos tornáccal épült sváb lakóház Baranyaszentgyörgyön

A teljesség igénye nélkül néhány nevezetes, helyi védelem alatt álló építmény: Baranyaszentgyörgy nevezetessége a 150 éves, műemlék jellegű Ébert-ház Bikalon 11 épületet helyeztek helyi védelem alá Gödrén védettséget élvez a Szili-kápolna (amelyet Sapard-pályázat révén a tavalyi évben újítottak fel), Siskovics-kápolna (felújítását Széchenyi-terves pályázat tette lehetővé), a Szili-kastély, és szólni kell a nevezetes Mátyás-kútról is Kisbeszterce – Tóth-forrás Kishajmás-Kálvária, amelyet eredeti szépségbe állítottak helyre a Zsolnay-gyár közreműködésével Mekényes helyi védelem alatt áll a Kehl-ház, a Kriszt-, Lakos-, Nemes- és Piszer-porta. Sásd – műemlék jellegű a kétszáz éves plébánia templom Nagyhajmás – helyi védelem alatt áll 25 hagyományos népi építészetű ház Szágyon a Rudolf-kereszt és a turisztikailag is vonzó Szent István-forrást és környékét fontos kiemelni Tormás – Filóta és Imrő-ház áll helyi védelem alatt

Külső hivatkozások

• Dunántúli Napló cikke a térségről
• Sásdi Többcélú Kistérségi Társulás hivatalos honlapja
• Az almási és gödrei Siskovics család