Schaár Erzsébet: „Utca”

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nuvola apps kview.png
Copyright-uncertain.svg
Nem található szabad kép.(?)
PDmaybe-icon.svgNuvola apps kview.png
Utcarészlet

Schaár Erzsébet utolsó, nagy alkotása az „Utca” – egyben magának a múzeumnak a neve is, mely a pécsi Múzeumutcában (Káptalan u. 5.) tekinthető meg.

Az épületet Janáky István tervezte 1985–86-ban, posztmodern stílusban. 1991-ben helyezték el benne az alkotást, az először 1974-ben Székesfehérváron, majd ’75-ben a svájci Luzernben kiállított – eredetileg és ideiglenesen hungarocellből készült – kompozíció időtállóbb anyagú rekonstrukcióját.

Schaár Erzsébet művészetének eme összegzése tér és ember kapcsolatának, tér és idő korrelációjának szuggesztív megjelenítése, mely egyebek között neves magyar művészek portréit (Szabó Lőrinc, Patkós Irma, Psota Irén), illetve környezeti alkotásokat (Kirakat, Tükörszoba) foglal magába, végleges változatában gipszből formázva.

A székesfehérvári Csók István Múzeumban 1974-ben mutatták be 24 méteres „Utcát.” Az életnagyságú alakokból és építményekből álló, monumentális együttes hungarocellből van megfomálva, továbbá textilből, kócból, növényekből, tükörüvegből. Késöbb bemutatták Luzernben, részleteit a Velencei Biennálén, majd Stockholmban, végül Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában.
Késöbb pécsi múzeum tulajdonába került. A törékeny műveket aztán gipsz és műanyag változatban készítették el.

Külső hivatkozások[szerkesztés]