Temesi gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A temesi gróf (Comes Temesiensis) címet a temesi főispán viselte, aki az egész középkoron keresztül (éppen úgy mint a pozsonyi gróf) az ország védelme szempontjából is fontos hivatással bírt. E tekintetben hatásköre több vármegyére kiterjedt, a déli vidék kulcsát alkotó Temesvár várának főparancsnoka és a vidék főkapitánya volt. Régente, mint Werbőczynél is olvashatjuk (Tripartitum I. rész, 94 sz.), a zászlós urakhoz (barones Regni) számították, rangban a vajdák és a bánok után állott és így neve a királyi végzemények záradékában felemlíttetett.

Erre az állásra, amelynek különösen a török háborúk adnak nagy jelentőséget, rendszerint országos tekintélyű, a harcban jártas férfiakat neveztek ki. Így a temesi grófok sorában látjuk például a XV. században Garai Jánost, Ozorai Pipót, Rozgonyi Istvánt, Újlaki Miklóst, Hunyadi Jánost, Hunyadi Lászlót, Szilágyi Mihályt, Szokoly Pétert, Nagy Ambrust, Kinizsi Pált, a XVI. században Báthori Istvánt, Újlaki Lőrincet, Drágffy Jánost, Perényi Pétert, Enyingi Török Bálintot, Czibak Imrét stb. A török uralom előtti időkben az utolsó temesi gróf a költők által megénekelt Losonci István temesi várkapitány volt.

A török kiűzése után a temesi gróf állása katonai jelentőségét elvesztette, a zászlós urak közé már nem számították, végül a cím is elenyészett.

Források[szerkesztés]