Iordanes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iordanes
Életrajzi adatok
Született 6. század
Római Birodalom
Elhunyt 553. után
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség gót
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Romana
Getica
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Iordanes témájú médiaállományokat.

Iordanes vagy Jordanes (?– 553. után) gót származású, írásaiban latin nyelvet használó itáliai történetíró volt. Két műve maradt ránk, melyeknek az utókor – személy szerint Theodor Mommsen – adott címet. A Római Birodalom történetét elbeszélő mű a Romana, a gótokét tárgyaló pedig a Getica címet kapta. Utóbbi cím valójában a gétákraszkíták által megszervezett trák népességre –, s nem a gótokra utal.

Élete[szerkesztés]

Iordanesről csak annyit tudunk, amennyit két művében magáról közöl. Nagyapja, Paria, katonai jegyző (notarius) volt Candac, alán fejedelem szolgálatában, az 5. században. Iordanes apját Alanoviamuth névvel illették. E betűsort többen, talán tévesen, Alanorum ducis-ként olvassák. Mindazonáltal Iordanes családja nem lehetett tisztán gót származású: az említett név világosan utal egyik ősének alán gyökerére.

Iordanes maga gót származásúnak vallja magát. Műveiből tudjuk, hogy egy bizonyos Gunthigis vagy Boza nevű (hadvezér) alatt szolgált, akit ma azzal a Gunthigisszel azonosítanak, aki 536-ban duxi rangban harcolt a Bizánci Birodalom hadseregében a keleti határon.

Azt is tudjuk, hogy Iordanes egyházi ember, Crotone városának püspöke, Vigiliusz pápa (537–555.) jó barátja volt, és kíséretében 551-ben elutazott Konstantinápolyba. Két műve ekkoriban (550. és 552. között) keletkezett.

Művei[szerkesztés]

Tudjuk, hogy egy barátja kérésére félbeszakította a Romanát, hogy közben megírhassa a Geticát. Ezt befejezte, és kiadta, majd miután a másikkal is végzett, elküldte mindkettőt a pápának. Feltételezések szerint a két mű Moesia vagy Kis-Szkítia (a mai Dobrudzsa) vidékén született, de ez nem bizonyítható. Iordanes, katonai jegyzőként, megfordulhatott a nevezett – a gótok történetében jelentős szerepet játszó – vidékeken, ám könyveit feltehetően konstantinápolyi utazása idején írta meg. Mint tudjuk, 551-ben és 552. elején történt események is szerepelnek mindkét művében. Munkájának megírására késztethette az is, hogy I. Iusztinianosz, bizánci császár 552. április 1-jén lépett 25. uralkodási évébe, s ezen alkalomból könyveit, akár ajándékként, felkínálhatta.

A két mű közül a Getica képvisel nagyobb értéket, mivel Iordanes több, mára már elveszett forrást – többek között Ablavius és Priszkosz rétor munkáit –, valamint a gót szájhagyományt is felhasználta. Ráadásul a maga korának viszonyait közelről ismerhette, első kézből származó értesülésekkel szolgálhatott. A Getica egyébiránt hangulatkeltő műként is felfogható, hiszen a dicsőségesen ábrázolt gót nép és a rómaiak barátságát, szövetségét hirdeti az időben, amikor Iusztinianosz hadjáratot indít Itália földjén, hogy visszahódítsa a Római Birodalom korábbi területeit.

A Geticában Iordanes idézi Cassiodorus azóta elveszett munkáját. Utóbbi szerző 533-ig tárgyalta a gótok történetét, többek között Priszkosz rétor munkája alapján. Priszkosz jelentésében Attila, hun királyra vonatkozó adatok is szerepeltek. A gót történet 533–551. közötti szakaszának leírása ellenben Iordanes saját munkája.[1]

Iordanes munkásságát Bokor János ekképpen értékeli:

Jordanest általában a classicus világ vaskora utolsó írójának tekintik. Két ránk maradt művének, a római és gót történetnek, semmi szorosan vett „classicus” értéke nincs és mint történetíró sem állja ki távolról sem az összehasonlítást előzői és kortársaival szemben. De mégis az egész középkoron át alig volt történeti munka, mely kelendőbb, többet emlegetettebb lett volna, mint az övé s korunkban is a népvándorlás történetének írói lépten-nyomon kénytelenek hivatkozni reá és idézni őt. Jordanes ezen nagy népszerűségre azért jutott, mert főműve, a gótok története, teljességgel nem egyéb különféle szerzőkből gyarlón összeszerkesztett compilatiónál. Míg ugyanis azok a munkák, amelyeket compilált, (Ablabius, Cassiodorius stb.) elvesztek, Jordanes művei, bár romlott szöveggel, egészükben maradtak reánk. Munkáinak a fő s egyetlen érdeme, hogy bennük ezen szerzők, jól-rosszúl, számunkra megmaradtak s a teljes végenyészettől megmenekültek.
A gótok eredete és tettei. Bevezetés.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Róna-Tas András. II.3.b A latin források., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 

Olvasmányok[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]