Farkasalma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Farkasalma
A. grandiflora
A. grandiflora
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Angiospermatophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Borsvirágúak (Piperales)
Család: Farkasalmafélék (Aristolochiaceae)
Nemzetség: Aristolochia
L.
Típusfaj
Aristolochia rotunda
L.
Szinonimák
  • Hocquartia Dum.
  • Isotrema Raf. (disputed)
Fajok

szövegben

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Farkasalma témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasalma témájú kategóriát.

A farkasalma (Aristolochia) a farkasalmafélék (Aristolochiaceae) családjának névadó nemzetsége, hozzávetőlegesen 500 fajjal.

Származása, elterjedése[forrásszöveg szerkesztése]

A fajok többsége dél-amerikai, de a hideg égöv kivételével az egész Földön elterjedt. Magyarországon egyetlen faj, a közönséges farkasalma (A. clematitis) fordul elő.

Jellemzői[forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbbjük kúszónövény, de előfordulnak közöttük cserjék és lágyszárúak is. Egyszerű, váltakozó állású leveleik szív alakúak, nyelesek, ép szélűek. A virágok a levelek hónaljában nyílnak egyesével, vagy többesével. A párta zigomorf, a szirmok összenőttek, alul felfúvódottak, feljebb szűk csövet formálnak, majd fajonként változó méretű és színű nyelvszerű lebenyben végződnek. A porzószálak egymással és a bibével is összenőttek. A magház alsó állású, 4-6 rekeszű.

Megporzása[forrásszöveg szerkesztése]

A farkasalmák virágai speciális rovarcsapdaként működnek. Először a bibe érik meg, eközben a párta csövében lévő szőrök a virág belseje felé törekvő rovarok (elsősorban legyek) elől elhajlanak, de visszafelé már nem engedik őket. A rovarok a magukkal hozott virágporral megtermékenyítik a bibét, majd hosszabb-rövidebb várakozásra kényszerülnek, amíg a porzók is beérnek. Miután ez megtörténik, a pártacsőben lévő szőrök elhervadnak és szabadon engedik az immár friss virágporral behintett rovart.

Felhasználása dísznövényként[forrásszöveg szerkesztése]

Kertekben olykor előfordul az A. durior és a pipavirág (A. macrophylla). Mindkettő magasra kúszó díszcserje.

Élettani hatása[forrásszöveg szerkesztése]

A farkasalmaféléknek erős rákkeltő és vesemérgező hatásuk van. Az ilyen összetevőt tartalmazó termékeket a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) 1-es csoportba tartozó karcinogénekként sorolja be.[1] Több mint 100 olyan veseelégtelenségi esetet dokumentáltak, amelyet ez a növény okozott.[2][3] Feltételezések szerint a farkasalma magokkal fertőzött gabona fogyasztása ún. balkán nephropathiát okozott főleg Dél-kelet Európában.[4] A negatív hatásokért főleg az ilyen növényekben található arisztolsav (latinul: acidum aristolochicum, angolul: aristolochic acid) tehető felelőssé.

Ismertebb fajok[forrásszöveg szerkesztése]

Aristolochia arborea virágai a hamburgi pálmaházban

Források[forrásszöveg szerkesztése]

  1. American Cancer Society (2006)
  2. Cosyns, J. P. (2003). Aristolochic acid and 'Chinese herbs nephropathy': a review of the evidence to date. Drug Saf. 26(1):33-48.
  3. Növeli a veserák kockázatát egy népszerű gyógynövény - cikk az Origón.
  4. [http://www.pnas.org/cgi/reprint/0701248104v1.pdf Grollman, A. P., et al.: Aristolochic acid and the etiology of endemic (Balkan) nephropathy, PNAS, (2007).
  • Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Rajz: Bódi Katalin, fotó: Honfi Péter, lektorálta: Kósa Géza. Budapest: Tarkavirág Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2012. ISBN 978-963-08-4345-4, 75. oldal
  • Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár

Kapcsolódó szócikkek[forrásszöveg szerkesztése]