Bosznia-Hercegovinai Kondomínium
.svg)
.svg)
.svg){kind=small}
Bosznia-Hercegovina 1878-ban került Osztrák-Magyar fennhatóság alá, amikor a berlini kongresszus jóváhagyta a Bosznia vilajet elfoglalását, amely ekkor még hivatalosan az Oszmán Birodalom része maradt. Három évtizeddel később, 1908-ban Ausztria-Magyarország provokálta ki a boszniai annexiós válságot a megszállt zóna hivatalos annektálásával, és létrehozta a Bosznia-Hercegovinai Kondomíniumot Ausztria és Magyarország közös ellenőrzése alatt.
Történelem[szerkesztés]
Okkupáció[szerkesztés]
Az orosz-török háborút követően 1878 júniusában és júliusában a nagyhatalmak szervezték meg a berlini kongresszust. Az 1878. július 13-án aláírt berlini szerződés értelmében létrejött Bosznia-Hercegovina, amely névlegesen az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt maradt, [1] de facto azonban Ausztria-Magyarországhoz került. A szerződés 25. cikk szerint:
Bosznia és Hercegovina tartományait az Osztrák–Magyar Monarchia fogja megszállni és igazgatni. Ausztria–Magyarország kormánya nem kívánja felvállalni a Szerbia és Montenegró között délkeleti irányban a Mitrovitza túloldaláig terjedő Novi-Pazar-i szandzsák igazgatását, az oszmán közigazgatás továbbra is ott látja el feladatait, mindazonáltal az új politikai állapot fenntartásának, valamint a kommunikáció szabadságának és biztonságának biztosítása érdekében Ausztria–Magyarország fenntartja a jogot, hogy helyőrséget létesítsen, valamint katonai és kereskedelmi utakat tartson az egykori vilajet ezen területén. Ennek érdekében Ausztria–Magyarország és Törökország kormánya fenntartja magát, hogy megegyezzen a részletekben.[2]
Az osztrák–magyar Császári és Királyi Hadsereg nagy erőfeszítést tett a Bosznia-Hercegovina elleni roham előkészítésére.[3] 1878. június végére 82 113 katonából, 13 313 lóból és 112 ágyúból álló haderőt vezényelt a VI, VII, XX. és XVIII. gyaloghadosztályok kötelékében, valamint egy hátsó hadsereget irányított a Dalmát Királyságba. [4] A hadsereg elsődleges parancsnoka Josip Filipović táborszernagy volt; a XVIII. előretolt gyalogos hadosztály Stjepan Jovanović altábornagy parancsnoksága alatt állt, míg Dalmáciában a hátsó hadsereg parancsnoka Gavrilo Rodić táborszernagy volt. [4] Bosznia-Hercegovina megszállása 1878. július 29-én kezdődött és október 20-án ért véget. [4]
A Bosznia-Hercegovinában tartózkodó oszmán hadsereg akkoriban nagyjából 40 000 katonából állt, 77 ágyúval, amely a helyi helyőrségekkel együtt körülbelül 93 000 főt tett ki. [4] Az osztrák-magyar csapatok időnként heves ellenállásba ütköztek mind a muszlim, mind az ortodox lakosság részéről, és jelentős csaták zajlottak Čitluk, Stolac, Livno és Klobuk közelében. [5] A maglaji és tuzlai kudarcok ellenére Szarajevót 1878 októberében elfoglalták. Az osztrák–magyar áldozatok száma meghaladta az 5000-et. [6] Az osztrák–magyar hadvezetés számított a muszlimok heves ellenállására, mert az ország megszállása a boszniai muszlimok számukra azt jelentette, hogy elveszítik vallásukon alapuló kiváltságos státuszukat.[7]
Az ország bizonyos részein (különösen Hercegovinában) továbbra is fennállt a feszültség, és a túlnyomórészt muszlim disszidensek tömeges kivándorlása kezdődött. A viszonylagos stabilitás állapota azonban elég hamar elérkezett, és az osztrák-magyar hatóságok számos szociális és közigazgatási reformba kezdhettek, amelyek célja Bosznia-Hercegovina „mintagyarmattá” alakítása volt. A Habsburg uralom a tartomány stabil politikai modelljeként való kialakítása érdekében, amely segít eloszlatni a feltörekvő délszláv nacionalizmust, sokat tett a törvények kodifikálásáért, új politikai gyakorlatok bevezetéséért és a modernizációért.
-
Hadži Lojo felkelést hirdet Szarajevó kapuja előtt (hírlapi illusztráció, 1878) -
Osztrák-magyar csapatok lerohanják Szarajevót (1878)
_preaches_insurrection_in_the_front_of_the_gates_of_Sarajevo.jpg)
Etnikumi kapcsolatok[szerkesztés]
_1899_Ede_Ellinger.jpg)
Az osztrák-magyar közigazgatás a pluralista bosnyák nemzeti eszményét hirdette. A közös birodalmi pénzügyminiszter és Bosznia bécsi adminisztrátora, Kállay Béni így támogatta a bosnyák nacionalizmust a „bosnyákság” formájában, azzal a céllal, hogy azt az érzést keltse Bosznia népében, hogy egy nagy és hatalmas nemzethez tartoznak[8], és úgy tekintett a bosnyákokra, mint akik „a bosnyák nyelvet beszélik, és három egyenlő jogú vallásra oszlanak”.[9] [10][11]
Egyrészt ezzel a politikával megpróbálták elszigetelni Bosznia-Hercegovinát irredenta szomszédaitól (kelet-ortodox Szerbia, katolikus Horvátország és a muszlim Oszmán Birodalom), valamint marginalizálni a szerb és horvát nemzetiség már korábban is keringő eszméit.[10]
Annexió[szerkesztés]
.jpg)
Annak ellenére, hogy Bosznia-Hercegovina még mindig az Oszmán Birodalom része volt, (legalábbis formálisan), az osztrák-magyar hatóságok ténylegesen ellenőrzésük alá vonták a teljes országot. A Monarchia arra várt, hogy Bosznia-Hercegovinát formálisan is be tudja kebelezni a birodalomba. A Bosznia-Hercegovinát érintő minden intézkedés a nemzetközi véleménytől függött, amiről az osztrák-magyar hatóságok is tudtak. Az Oszmán Birodalomban kialakult forradalmat használták fel ürügyül Bosznia-Hercegovina végleges annektálására. 1908-ra az ifjútörök mozgalom az Oszmán Birodalom egész területén tömegtüntetéseket szervezett. Követelésük az volt, hogy állítsák helyre a felfüggesztett oszmán alkotmányt. Az osztrák-magyar hatóságok attól tartottak, hogy a forradalom átterjedhet Bosznia-Hercegovinára is, mivel az ifjútörök mozgalmat támogatták a boszniai muszlimok és a szerbek is. 1908. szeptember 7-én az SNO és az MNO is követelte Bosznia-Hercegovinától az alkotmány elfogadását az Oszmán Birodalom részeként. [7]
Október 5-én Ferenc József császár bejelentette Bosznia-Hercegovina annektálását, és utasította a pénzügyminisztert Bosznia-Hercegovina alkotmányának megalkotására. Az annektálást két nappal később, október 7-én jelentették be Szarajevóban. Ez az annektálás nemzetközi válsághoz vezetett, amely csak 1909. február 26-án oldódott meg, amikor az Oszmán Birodalom hivatalosan elismerte az annexiót, ezzel Bosznia-Hercegovina formálisan is az Osztrák–Magyar Monarchia részévé vált, mint Bosznia-Hercegovinai Kondomínium. 1909. március 21-én a Német Birodalom ultimátumot intézett az Orosz Birodalomhoz, hogy az ismerje el az annexiót, amit Oroszország azonnal meg is tett. A Szerb Királyság március 31-én, a Montenegrói Királyság pedig április 5-én ismerte el a bekebelezést.[7]
Politika[szerkesztés]
Bosznia-Hercegovinában minden nagyobb etnikai csoportot képviselt valamilyen politikai párt. A muszlimokat a Muszlim Népi Szervezet, a szerbeket a Szerb Népi Szervezet, míg a horvátokat a két politikai párt, a Horvát Népszövetség és a Horvát Katolikus Szövetség képviselte.
A bosnyák Országgyűlést 1910-ben hozták létre.
Parlamenti pártok[szerkesztés]
- Horvát Népi Szövetség (Hrvatska narodna zajednica)
- Horvát Katolikus Egyesület (Hrvatska katolička udruga)
- Muszlim Népi Szervezet (Muslimanska narodna organizacija)
- Szerb Népi Szervezet (Srpska narodna organizacija ; Српска народна организација)
Nem parlamenti pártok[szerkesztés]
- Muszlim Progresszív Párt (Muslimanska napredna stranka)
- Muszlim demokrácia (Muslimanska demokracija)
- Szerb Népi Független Párt (Srpska narodna nezavisna stranka)
- Bosznia-Hercegovinai Szociáldemokrata Párt (Socijaldemokratska stranka Bosne i Hercegovine)
Demográfiai adatok[szerkesztés]
| Népszámlálás | muszlim | Ortodox | katolikus | zsidó | összesen | ||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Szám | Megoszlás | Szám | Megoszlás | Szám | Megoszlás | Szám | Megoszlás | ||
| 1879 | 448 613 | 38,7% | 496 485 | 42,9% | 209 391 | 18,1% | 3,675 | 0,3% | 1,158,440 |
| 1885 | 492 710 | 36,9% | 571 250 | 42,8% | 265 788 | 19,9% | 5,805 | 0,4% | 1,336,091 |
| 1895 | 548 632 | 35,0% | 673 246 | 42,9% | 334 142 | 21,3% | 8,213 | 0,5% | 1,568,092 |
| 1910 | 612,137 | 32,2% | 825 418 | 43,5% | 434,061 | 22,9% | 11,868 | 0,6% | 1,898,044 |
Adminisztráció[szerkesztés]
Kormányzók[szerkesztés]
| Nem. | portré | Név | Hivatali idő | Etnikai hovatartozás | |
|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 
|
Josip Filipović táborszernagy (1818–1889) |
1878. július 13 | 1878. november 18 | horvát |
| 2 | 
|
Wilhelm von Württemberg vezérezredes (1828–1896) |
1878. november 18 | 1881. április 6 | német |
| 3 | 
|
Hermann Dahlen von Orlaburg táborszernagy (1828–1887) |
1881. április 6 | 1882. augusztus 9 | német |
| 4 | 
|
Johann von Appel gyalogsági tábornok (1826–1906) |
1882. augusztus 9 | 1903. december 8 | német |
| 5 | 
|
Eugen von Albori gyalogsági tábornok (1838–1915) |
1903. december 8 | 1907. június 25 | német |
| 6 | 
|
Anton von Winzor lovassági tábornok (1844–1910) |
1907. június 30 | 1909. március 7 | német |
| 7 | 
|
Marijan Varešanin gyalogsági tábornok (1847–1917) |
1909. március 7 | 1911. május 10 | horvát |
| 8 | 
|
Oskar Potiorek táborszernagy (1853–1933) |
1911. május 10 | 1914. december 22 | szlovén |
| 9 | 
|
Stjepan Sarkotić vezérezredes (1858–1939) |
1914. december 22 | 1918. november 3 | horvát |
Vallás[szerkesztés]
A 15. és 16. században iszlamizálódott régió nagyrészt megőrizte kisebbségi muzulmán lakosságát (az 1879-es 38,7%-ról 1910-re 32,2%-ra csökkent)[12], mivel Ausztria–Magyarország garantálta a vallásszabadságot, a hatóságok nem tettek aktív kísérletet az átalakításra.
A császár a pápával, az Ökumenikus Patriarchátussal és a Sheikh-ul-Iszlámmal kötött megállapodások révén képes volt vallási vezetőket kinevezni és elbocsátani, valamint a vallási intézményeket pénzügyileg ellenőrizni. [13]
Bosznia-Hercegovina megszállása az Oszmán Birodalomban eltöltött évszázadok után az ország katolikus egyházának jelentős reformjához vezetett. 1881-ben Vrhbosnát érsekséggé emelték, és megalakult a Banja Lukai és a Mostar-Duvnoi egyházmegye. A szarajevói Szent Szív-székesegyház munkálatai 1884-ben kezdődtek, és 1889-re fejeződtek be.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Zovko 2007, 13. o.
- ↑ Modern History Sourcebook: The Treaty of Berlin, 1878—Excerpts on the Balkans Archiválva 2014. augusztus 14-i dátummal a Wayback Machine-ben hosted by Fordham University
- ↑ Oršolić 2000, 289-291. o.
- ↑ a b c d Oršolić 2000.
- ↑ Oršolić 2000, 302-303. o.
- ↑ Rothenberg 1976.
- ↑ a b c Zovko 2007.
- ↑ Sugar 1963, 201. o.
- ↑ Ramet 2008.
- ↑ a b c Velikonja 2003.
- ↑ Zovko 2007, 17-18. o.
- ↑ Velikonja 2003, 130-135. o.
- ↑ Okey 1992, 63. o.
Források[szerkesztés]
- Banac, Ivo. The National Question in Yugoslavia: Origins, History, Politics. Cornell University Press (1988). ISBN 0-8014-9493-1
- Bataković, Dušan T.. The Serbs of Bosnia & Herzegovina: History and Politics. Dialogue Association (1996. április 23.). ISBN 9782911527104
- Džaja, Srećko M.. Bosnien-Herzegowina in der österreichisch-ungarischen Epoche 1878–1918 (német nyelven). Oldenbourg Wissenschaftsverlag (1994). ISBN 3-486-56079-4
- szerk.: Europa Publications: Central and South-Eastern Europe 2004 (2003). ISBN 978-1-85743-186-5
- Hajdarpasic, Edin. Whose Bosnia? Nationalism and Political Imagination in the Balkans, 1840-1914. Cornell University Press (2015). ISBN 978-0801453717
- Holbach, Maude M.. Bosnia and Herzegovina: Some Wayside Wanderings. J. Lane (1910)
- Krišto (2006. november 1.). „Ivo Pilar's Role in the Organization of Croats in Bosnia and Hercegovina”. PILAR - Croatian Journal of Social Sciences and Humanities I (2), 57–68. o, Kiadó: Croatian History Institute. ISSN 1846-3010.
- Okey, Robert. State, Church and Nation in the Serbo-Croat Speaking Lands of the Habsburg Monarchy, 1850–1914, Religion, State and Ethnic Groups. New York University Press (1992). ISBN 1-85521-089-4
- Oršolić (2000. június 1.). „Sudjelovanje dalmatinskih postrojbi u zaposjedanju Bosne i Hercegovine 1878.” (horvát nyelven) (PDF). Radovi / Institute for Historical Sciences in Zadar (42), 287–308. o, Kiadó: Croatian Academy of Sciences and Arts. ISSN 1330-0474. (Hozzáférés: 2011. január 13.)
- Ramet, Sabrina P.. Nationalism and the 'Idiocy' of the Countryside: The Case of Serbia, Serbia, Croatia and Slovenia at Peace and at War: Selected Writings, 1983–2007. LIT Verlag Münster (2008). ISBN 978-3-03735-912-9
- Rothenberg, Gunther E.. The Army of Francis Joseph. Purdue University Press (1976). ISBN 978-1-55753-145-2
- Sugar, Peter F.. Industrialization of Bosnia-Hercegovina: 1878–1918. University of Washington Press, 201. o. (1963). ISBN 978-0295738147
- Velikonja, Mitja. Religious Separation and Political Intolerance in Bosnia-Herzegovina. Texas A&M University Press, 130. o. (2003). ISBN 1-58544-226-7
- Zovko, Ljubomir. Studije iz pravne povijesti Bosne i Hercegovine: 1878. - 1941. (horvát nyelven). University of Mostar (2007). ISBN 978-9958-9271-2-6
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
| A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok |
|  |
|---|---|---|
| A Magyar Szent Korona Országai | ||
| Közös igazgatás | ||
