Első búr háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Első búr háború
A Majuba-hegy a Laing's Nek-ről
A Majuba-hegy a Laing's Nek-ről
Dátum 1880. december 20.1881. május 23.
Helyszín Dél-Afrika
Eredmény Búr győzelem
Harcoló felek
Flag of Transvaal.svg Transvaal Köztársaság
Támogató:
Flag of the Orange Free State.svg Oranje Szabadállam
Egyesült Királyság Egyesült Királyság
Parancsnokok
Flag of Transvaal.svg Piet Joubert
Flag of Transvaal.svg Nicolaas Smit
Flag of the Orange Free State.svg Christiaan de Wet
Egyesült Királyság
  George Pomeroy Colley
Haderők
3000 búr gerilla1200
Veszteségek
Elesett katonák:
41
Sebesültek:
47
Elesett katonák:
408
Sebesültek:
315
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Első búr háború témájú médiaállományokat.

Az első búr háború (hollandul: Eerste Boerenoorlog, Afrikaans nyelven: Eerste Vryheidsoorlog, szó szerint Első szabadságharc), hívják még első angol–búr háborúnak vagy transvaali háborúnak, 1880. december 16. és 1881. március 23. között zajlott le a mai Dél-afrikai Köztársaság területén. Ez volt a búr háborúk kezdete.

Háttere[szerkesztés]

Az afrikai kontinens déli részét a 19. században kezdték gyarmatosítani. A Dél-Afrikába tartó britek erőszakosságának három indítéka volt: kezdetben az, hogy irányítsák a kereskedelmi útvonalakat Indiába, második a felfedezés, 1886-ban felfedeztek egy jelentős aranybányát Transvaalban, a harmadik ok a nyersanyagok sokasága, hatalmas gyémántokat találtak Kimberley közelében a Transvaal Köztársaság határáránál. A Natal Köztársaság egy rövid életű búr állam volt, amelyet helyi afrikaans nép alapított meg 1839-ben. A köztársaság az Indiai-óceán partján helyezkedett el. A köztársaságot meghódították és 1843-ban csatolták a többi brit gyarmathoz. A britek 1880-ban megpróbálták hozzácsatolni a Transvaalt, és 1899-ben az Oranje Szabadállamot is (ez vezet majd a második búr háborúhoz) Fokföldhöz (Cape Colonyhoz). 1868-ban a britek magukhoz csatolták Baszutóföldot (a mai Lesothót). Az 1880-as években Becsuánaföld (mai Botswana) a Német Birodalom és Nagy-Britannia közötti vita tárgya lett. Miután a németek 1884-ben elcsatolták Damaralandet és Namaqualandet (mai Namíbiát), a britek 1885-ben magukhoz csatolták Becsuánaföldet.

Britannia 1815-ben megszerezte a Jóreménység-fokát Dél-Afrikában Hollandiától a napóleoni háborúk következtében. A hollandul beszélő telepes farmerekből álló csoportok (búrok) nehezteltek a britekre, bár az angol irányítás hozott néhány gazdasági előnyt. Az ott élő holland telepesek (Trekboers-ek) ezután északra, a belső irányába emigráltak, végül alapítottak két köztársaságot, Oranje Szabadállamot és a Transvaal Köztársaságot. A britek nem próbálták megakadályozni, hogy a holland telepesek elmenjenek.

1867-ben gyémántokat találtak a Vaal folyó közelében, a felfedezés elindította a gyémántbányászatot, a világ minden részéről érkeztek szerencsét próbálni, Kimberley városa 50 000 fölé emelkedett. Az 1870-es években a britek magukhoz csatolták Nyugat-Griqualandet, ezáltal Kimberley városát is, ami felbőszítette a búrokat.

A részvevők katonai ereje és felszerelése[szerkesztés]

A búroknak nem volt hivatásos hadseregük, ezért nemzetőrséget állítottak fel; mikor veszély fenyegetett, a közelben állomásozó egységek mentek harcolni. A polgári nemzetőrség mindegyik embere kapott egy semleges színű vagy khaki színű ruhát, ebbe beletartozott egy dzsekit, nadrág és egy kalap. Az emberek nagy része általában saját fegyverét vagy vadászpuskáját és a saját lovát vitte a harcba. Az átlag búr állampolgárok olyan farmerek voltak, akik nyeregben töltötték napjaik majdnem egészét, kiválóan képzett vadászok és mesterlövészek voltak. A búr katonák főként a Westley Richards, a Martini-Henry, a Remington Rolling Block-féle puskát használták. Csak néhányuknak voltak ismétlőfegyverei, mint például Winchester vagy a svájci Vetterli.

A brit gyalogsági egyenruha piros zubbonyból, fekete nadrágból, fehér sisakokból állt. A Highlanders (skótok) a skót szoknyát viselték. Általános gyalogsági fegyver volt a Martini-Henry, elején szuronnyal. A Royal Artillery (királyi tüzérség) lövészei kék zubbonyt hordtak. Ezzel előnyt adtak a búr mesterlövészeknek, a rikító egyenruhát messziről is jól ki lehetett venni, saját ruháik viszont jól tudtak alkalmazkodni az afrikai terep színéhez.

A búrok nem használtak szuronyt, mert ez rendkívül hátráltatta őket a harcban. Éppen ezért a búrok szinte mindig kerülték a közelharcot. A búr katonák szabadabban mozogtak, lopakodtak, kihasználták jó céllövőképességüket, míg a britek szervezett egységekben harcoltak.[1]

Tábornokok, katonai vezetők[szerkesztés]

Colley az angol csapatok parancsnoka
Christiaan de Wet búr tábornok

Colley remek katona volt, de a dél-afrikai harcok során nagy hibákat követett el, lebecsülte a búrokat, és nem számított rá, hogy meglepik. Csapatai először a bronkhorstspruiti csata alatt szenvedtek vereséget a búroktól, amikor Anstruther alezredes parancsnoksága alatt álltak. Később, a Laing’s Nek-i csata során szenvedte el a következő vereséget, Colley ennél a csatánál megpróbálta lovassággal megtörni a búrok ellenállását, de a túlerő még a brit huszárokat is legyőzte. A csatatéren maradt 84 katonája, 113 sebesült, 2 embere pedig búr fogságba esett. A végső leszámolásnak a Majuba-hegyi csatát tekinthetjük. Itt a még meglévő brit hadsereget a búr katonák teljesen szétzilálták, nagy részüket elkergették, a többi pedig mind életét vesztette, vagy fogságba esett. 1880-ban de Wet 27 éves volt, amikor kitört az angol-búr háború (vagyis az első búr háború). Harcolt a Heidelberg Kommandóban, a Laing’s Nek-i csata alkalmával pedig kitüntette magát bátorságával és hősiességével. Ezek után a Majuba-hegyi csata alatt is harcolt. Megbízható szolgálatai révén gyorsan emelkedett a ranglétrán. De Wet elszántságáról és hazaszeretetéről volt ismert. Később a második búr háború harcaiban is részt vett.

Csaták[szerkesztés]

A Transvaal Köztársaság kikiáltotta függetlenségét az Egyesült Királyságtól, a háború 1880. december 16-án kezdődött Potchefstroomnál, ahol eldördültek az első lövések. 1880. december 20-án Bronkhorstspruitnál a búrok lesből megsemmisítették a Brit Hadsereg egy konvoját. 1880. december 22-től 1881. január 6-ig a brit hadsereg Transvaalban lévő helyőrségei mind ostromolttá váltak. A háborúban kevés ember vett részt mindkét oldalon, a küzdelmek is csupán tíz hétig tartottak.

A bronkhorstspruiti csata[szerkesztés]

A bronkhorstspruiti csata volt az első igazi harc, 268 brit és 250 búr katona vett benne részt. A brit hadsereg katonái 1880. december 20-án Pretoria felé vonultak, létszámuk körülbelül 240 katona és 10 tiszt volt. A búrok ultimátumot küldtek az angol seregnek, amelyben felszólították őket, hogy forduljanak vissza. Ám ezt az angol parancsnok elutasította, részben mert még nem tudott a közelgő támadásról és nem ismerte a búrok stratégiáját és szívósságát. Részben pedig mert a búrokat roppantul lebecsülte, több angol parancsnokkal egyetemben. A búr gerillaharcosok közben észrevétlenül megközelítették az angol katonákat, és hirtelen iszonyú sortüzet nyitottak rájuk. 156 angol katona esett el, és ez hatalmas veszteség a búrokhoz képest, mivel ők csupán két emberüket vesztették el.

A Laing’s Nek-i csata[szerkesztés]

1881. január 28-án a Laing’s Nek-i csatában a britek megpróbálták lovassági és gyalogsági támadásokkal áttörni a búr pozíciókat a Drakensberg hegységen. Colley tüzérsége január 28-án reggel tűz alá vette a búr állásokat. Rövid idővel később az 58. brit lovasezred rohamot indított, mely csak nehézkesen jutott el a búrok állásaihoz. A lovasroham itt elakadt, mert a búrok távolabb álló lövészei olyan hatékonyan lőtték a lovasságot, hogy azok emiatt nagy veszteségeket szenvedtek és visszavonulásra kényszerültek. A britek súlyos veszteségekkel tértek vissza.

A schuinshoogtei csata[szerkesztés]

Alig 10 nappal később az angolok újabb támadást kíséreltek meg (schuinshoogtei csata) 1881. február 8-án, ahol megint alulmaradtak. Colley kémei kiderítették, hol a legveszélyesebb az útvonal, majd jelentették ezt parancsnokuknak. Reggel 9-kor Colley tábornok kivonult a Mount Prospect táborból, főként gyalogságot vitt magával, illetve néhány lovast és 2 ágyút.

Az angolok nem sokkal később felmentek schuinshoogtei magaslatra. Amint meghallották, hogy a búr Weilbach és Smith tábornok csapatai közelednek, Colley harckészültséget rendelt el. A búrok körbezárták az angol csapatokat, ezzel elzárták a menekülési útvonalakat. A búrok nem sokkal később megindították támadásukat. Az angolokat nagyban hátráltatta feltűnő, fekete és piros egyenruhájuk, ezzel szemben a búrok terepszínű ruhákat viseltek, egyébként mesterei voltak a rejtőzködésnek. Éjszaka Colley kitört ugyan a bekerítésből, de csapatai nagy részét elvesztette. Az angolok morálja eddig soha sem látott mélypontra jutott.

A Majuba-hegyi csata[szerkesztés]

1881. február 27-én történt a Majuba-hegyi csata amely eldöntötte a háborút. Ezúttal Colley a Majuba-hegyen várta be a búrokat, és az angol katonák elveszített önbecsülésének köszönhetően ezt a csatát is elveszítette. A visszavonuló angol huszárok egy utolsó ellentámadást próbáltak meg végrehajtani, de végül őket is felmorzsolta a búrok tömege. Az ütközetben 92 brit katona elesett, 134 megsebesült, 59-et pedig elfogtak. Az ütközetben George Pomeroy Colley tábornokkal is végzett egy lövés. A háború végleg eldőlt.

Eredmények[szerkesztés]

1881. március 6-ig folytak a harcok, ekkor a felek fegyverszünetet kötöttek. William Gladstone brit miniszterelnök rájött, hogy a háború megnyeréséhez jelentős erősítést kell elszállítani, így a háború nagyon költséges lenne és sokáig elhúzódott volna. Vonakodva, de a brit kormány elrendelte a fegyverszünetet. 1881. március 23-án befejeződött a háború. Az angolok elismerték a két búr köztársaságot. A háborút a búrok nyerték meg, így megvédték függetlenségüket. A búr városok egytől egyig szabadok lettek, illetve felszabadultak. Virágzásnak indult az építészet, kezdetét vette egy hosszú fejlődés, amelyet a második búr háború állított meg.

A búrok győzelme meglepte a briteket, akik jócskán lebecsülték ellenfelüket és a búr gerillák teljes vereségét várták. Ehelyett több száz angol katona esett el, négy csatát elvesztettek, ráadásul a háború végén George Pomeroy Colley tábornok is életét vesztette. A búr harcosok győzelmét segítette a terep ismerete, és az, hogy hazájukat akarták megvédeni, ami roppantul elszánt és igénytelen harcosokká tette őket.

Később, 1899-ben a feszültség egyre nőtt, ekkor kitört a második búr háború, a briteket az arany és a hatalmas terület motiválta, ezért a brit birodalom vállalta a hatalmas költségeket, hiszen nemcsak a háború megnyerése, hanem a gyémántlelőhelyek megszerzése is fontos cél volt. Az első háborúból sokat tanultak a britek, kiismerték a terepet, és ügyesebben használták fegyvereiket.

Jegyzet[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]


  • búr Búrportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap