HMS Dreadnought

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
HMS Dreadnought
HMS Dreadnought 1906 H61017.jpg
Hajótípus Csatacirkáló
Üzemeltető A Brit Királyi Haditengerészet zászlaja Brit Királyi Haditengerészet
Hajóosztály Dreadnought-osztály
Pályafutása
Építő HM Dockyard (Portsmouth)
Megrendelés 1905.
Építés kezdete 1905. október 2.
Vízre bocsátás 1906. február 10.
Szolgálatba állítás 1906. december 2.
Szolgálat vége 1919.
Sorsa 1923-ban szétbontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 18 420 t
Hossz 160 m
Szélesség 25 m
Merülés 8 m
Hajtómű 18 Babcock & Wilcox kazán, gőzturbina
Sebesség 21 csomó (39 km/h)
Hatótávolság 12 260 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett
9090 km 18,4 csomós (34 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet
  • 10 db 305 mm-es ágyú (5 × 2)
  • 27 db 76 mm-es ágyú (27 × 1)
  • 5 db 457 mm-es torpedóvető
Páncélzat
  • övpáncél: 100-280 mm (64 mm a végeknél)
  • fedélzet: 75 mm
  • ágyútornyok: 280 mm
  • torony: 280 mmm

Legénység 695–773 fő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Dreadnought témájú médiaállományokat.
A forradalmi HMS Dreadnought, a világ első csatahajója. A rajz 1911-es állapotában ábrázolja.

A HMS Dreadnought (Rettenthetetlen) volt a világ első csatahajója. 1906-ban lépett szolgálatba ez az addig a flották gerincét adó sorhajókat minden tekintetben felülmúló, azoknál nagyobb méretű, összehasonlíthatatlanul erősebb fegyverzetű és páncélzatú, egyszersmind gyorsabb, forradalmian új hadihajó. A Royal Navy ezzel egy csapásra reménytelenül elavulttá tette az összes akkor létező nehéz, páncélos sorhajót, ezek közül a legkorszerűbbek 4 db 305 mm nehézlövegével szemben a Dreadnought 10 db 305 mm ágyúval lett felszerelve. Az HMS Dreadnought és utódai csatahajó néven vonultak be a hadtörténelembe.[1][2]

Története[szerkesztés]

A hajó több újítást tartalmazott, mind a meghajtás, mind a fegyverzet területén. Meghajtására az addig szokásos dugattyús gőzgépek helyett gőzturbinákat alkalmaztak, így a hajó sebessége messze felülmúlta vetélytársaiét. A gőzturbinák további előnye volt, hogy lehetővé tették a hajótest magasságának csökkentését, így az nehezebb célpontot nyújtott az ellenséges hajóágyúknak. A fegyverzet terén elért legfontosabb újítás az volt, hogy megnövelték a főfegyverzetet alkotó nehéz hajóágyúk számát (a korábbi sorhajókon a főfegyverzet csak 4 nehéz ágyú volt, míg a Dreadnought tüzérségét 5 toronyba épített 10 nehéz ágyú alkotta. Ezzel megoldották a tüzérség egységes tüzvezetését, ami mindeddig a nehéz- és közepes tüzérség együttes alkalmazásával nehézkes volt).

Az ágyúk számát a másodlagos fegyverzetet alkotó kisebb ágyúk rovására növelték meg. John Fisher admirális, a hajótípus fő pártfogója az admiralitásban sikerrel valósította meg azt, hogy csatahajója egyszerre legyen jelentősen gyorsabb minden sorhajónál, és tűzerőben is klasszisokkal múlja felül azokat.

A hajó tervezése során több, évszázados szokást megváltoztattak (pl. legénységi és tiszti szállások elhelyezése), és az újszerű tervezési és szervezési eljárásoknak köszönhetően (pl. elektromos hírközlő rendszer felszerelése) a hajó nem csak erősebb volt, mint vetélytársai, de gazdaságosabban és gyorsabban épült, és fenntartása is kevesebbe került, mint egy hagyományos sorhajóé.

A hajó körülbelül másfél év alatt épült meg (ami így is kivételesen gyors volt), ráadásul a hajótest vízre bocsátása a gerincfektetés után egy évvel és egy nappal már megtörtént, elsősorban propaganda-okokból: meg kellett mutatni a világnak, hogy az angol hajóépítés rekordidő alatt képes a világ legerősebb csatahajóját megépíteni.

Az Admiralitás elsősorban a németek elrettentésére alkotta meg a Dreadnoughtot, azonban a hajó nem visszatartó erőként hatott, hanem hatalmas fegyverkezési versenyt váltott ki. Az ellenfelek is elkezdtek építeni hasonló (immár Dreadnought típusúnak nevezett csatahajókat). A felfokozott fegyverkezési verseny következtében a németekkel szemben a Brit Királyi Haditengerészet előnye csökkenni kezdett, de fölénye a német flottával szemben 1914-re, az első világháború kitörésekor még mindig elsöprőnek tekinthető.

Maga a Dreadnought is tulajdonképpen a fegyverkezési verseny áldozatává vált: 1914-re már csak egy volt a korszerű, de nem túl erős csatahajók közül, a flották vezetését pedig átvették a fegyverkezési verseny során megjelent, immár szuper-Dreadnought-nak nevezett jóval erősebb egységek. Az első világháborúban 1915. március 18-án legázolással elsüllyesztette a legendás Otto Weddigen parancsnokolta SM U-29 német tengeralattjárót, később aktuális javítása miatt nem vehetett részt a jütlandi csatában.

A háború végére pedig az általános leszerelés részeként az addigra elavult és az északi-tengeri őrjáratok során erősen elhasználódott Dreadnought-ot 1923-ban lebontották.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a HMS Dreadnought (1906) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  1. Tony Gibbons (szerk.): Hajók enciklopédiája 308. o. Alexandra Kiadó Pécs ISBN 963 368 580 X
  2. Bak József-Bak Ferenc: Hadihajók II. Típuskönyv, 7. o. Zrínyi Kiadó ISBN 963 327 337 4