Baktriai nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A baktriai nyelv kihalt iráni nyelv, amelyet Közép-Ázsia Tokharisztánnak is nevezett Baktria régiójában beszéltek, a mai Afganisztán északi részében. Nyelvrokonság szempontjából az északkelet-iráni nyelvekhez tartozott, az időrendi skálán pedig a középiráni nyelvekhez. Írása a görög ábécé volt, amelyet kiegészítettek a ϸ. betűvel.

Valószínűleg ezt a nyelvet beszélte Baktria lakossága, amikor Kr. e. 323-ban Nagy Sándor meghódította a régiót, bevezetve a Szeleukida Birodalom, majd a Görög-Baktriai Királyság két évszázados hellenisztikus uralmát.

A görög uralom Kr. e. 123-ban, a jüecsik északról érkező inváziójával ért véget. Ők kezdték el a baktriai nyelvet görög írással írni, ami az iráni nyelvek körében egyedülálló volt. Előttük a baktriait az arámi ábécével írták. A göröggel együtt a baktriai a kusánok, a jüe-csinek leszármazottai hivatalos nyelvévé vált, pénzérméken és feliratokon is használták. 1993-ban találták meg a Rabatak feliratot, amely Kaniska kusán király (120 körül) idején íródott és azt rögzítette, hogy a görög nyelvet már nem használták hivatalosan. A kusánok hódításai India északi részeiig, illetve Közép-Ázsia távolabbi részeiig terjesztették a baktriai nyelvet. Baktriai nyelvű buddhista és manikeus feliratokat a kínai Turfanban is találtak.

A baktriai nyelv fonetikája közös vonásokat mutathatott a modern perzsával, pastuval és olyan közép-iráni nyelvekkel, mint a pártus és a szogd.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fodor I. (szerk.): A világ nyelvei, Akadémiai, Bp. (1999).
  • Harmatta J.: The great Bactrian Inscription, Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 12 (1964).
  • Harmatta J.: Late Bactrian Inscriptions, Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 17 (1969).
  • Henning, W. B.: The Bactrian inscription, Bulletin of the School of Oriental and African Studies, 23 (1960).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]